Hardver, UI
A csodálatos formaterv korrekt, de nem csúcskategóriás hardvert rejt. Négymagos processzor dolgozik a gépben, a Huawei által fejlesztett HiSilicon K3V2-ről van szó, amely magonként 1,5 GHz-en ketyeg és egy 16 magos GPU segíti a munkát, ami egy Vivante GC4000. Ehhez jár 2 GB RAM, ami bizony bőségesen elég, plusz van egy 8 gigás tárhelyünk is, ebből 6,4 GB terület áll szabadon. A szintetikus sebességtesztekben ez a kombináció ugyan elmarad a legújabb Qualcomm chipsetek teljesítményétől és nem tudja megszorongatni az Exynos procikat sem, de azért elég gyors ahhoz, hogy semmi sem zökkentse meg. Ehhez persze jó optimalizáció is kell, a Huawei mérnökei pedig igencsak odatették magukat, sosem érezni, hogy a hardver kevés lenne.
| Teljesítmény-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Benchmark | Huawei Ascend P6 | Sony Xperia SP | LG Optimus 4X HD | Jiayu G4 |
| Quadrant Standard | 4909 pont | 7752 pont | 4829 pont | 2984 pont |
| Linpack for Android (single) | 46,600 MF. / 1,80 s | 191,400 MF. / 0,44 s | 49,459 MF. / 1,7 s | 40,266 MF. / 2,08 s |
| Linpack for Android (multi) | 158,521 MF. / 1,06 s | 353,599 MF. / 0,48 s | 142,817 MF. / 1,18 s | 66,931 MF. / 2,52 s |
| Smartbench 2012 Prod. | 4278 pont | 4767 pont | 4614 pont | 3528 pont |
| Smartbench 2012 Games | 2993 pont | 2912 pont | 2287 pont | 2238 pont |
| AnTuTu 3.x Benchmark | 14235 pont | 16406 pont | ? pont | 12840 pont |
| Geekbench 2 | 1544 pont | 2059 pont | ? pont | 1282 pont |
A felhasználói felület az Android 4.2.2-es verziójának olyan szintű átdolgozása, hogy rá sem lehet ismerni. Mintha összegyúrták volna az ismert platformok legjobb tulajdonságait, és hát látszott, hogy ráengedtek az egészre egy csapat grafikust, hogy tényleg olyan legyen a végeredmény, amit bátran lehet vállalni. És az a dologban a csodálatos, hogy ettől még nem vagyunk arra kényszerítve, hogy okvetlenül azt bámuljuk és nyomkodjuk, amit gyárilag kapunk, az Emotion UI névre hallgató felület ugyanis témázható, méghozzá elég alaposan. Gyárilag öt téma van, de mire a telefon megjelenik, addigra ezres nagyságrendű variációkat ígért a gyártó, és ebben az a nagyszerű, hogy nem csak az ikonok és a háttér változnak meg, hanem a feloldóképernyő típusa, a minialkalmazások grafikája, vagy akár a betűtípus is.
A menü felépítése úgy néz ki, hogy nincs is menü. A feloldóképernyőről tetszőleges számú kezdőoldalra repülünk át, ahová widgetek ugyanúgy kikerülhetnek, mint az alkalmazások, vagy az alkalmazásokat gyűjtő mappák ikonjai. Ez egy furcsa átmenet az iOS és az Android világa között, de nem újkeletű a megoldás, először talán a MIUI felület mutatott hasonlót. A legfontosabb widgetünk neve "Me", ez egy olyan, majdnem egész oldalt betöltő négyzet, amit alwidgetekből legózhatunk össze, kissé mintha a Windows Phone-ból jött volna az ötlet. Annyi megkötésünk azért van, hogy csak néhány elemfajta létezik, a fotógaléria, időjárásból három méret, óra, kedvenc kontaktok dobozai, zenelejátszó állapota két méretben. Ennyi és azért ennyi, mert a témaváltás a "Me" widgetre és annak darabjaira is kihatással van, tehát nem tetrisezhető ide be mondjuk egy Facebook felület, mert azt nem tudja a Huawei rendszerszinten megváltoztatni. Vagy nem akarta.
A kezdőoldalak közötti lapozás módja nyolcféle lehet, egyik látványosabb, mint a másik. Persze a híres "Me" widget mellett az összes, rendszerszinten egyébként létező minialkalmazás is kitehető. Az értesítési sáv ikonjai teljesen egyedileg paraméterezhetők, ráadásul a rendszer nagyon alapos abban a tekintetben is, hogy egy utólag telepített alkalmazás használatánál megkérdi, hogy ugyan akarunk-e push üzeneteket fogadni egyáltalán, vagy sem. Azt is külön lehet minden alkalmazásnál kapcsolgatni, hogy felengedjük-e a netre, illetve roaming esetén adunk-e neki online kapcsolatot.
Fontos apróság, hogy a kijelzőt kesztyűben is vezérelhetjük, szintén hasznos lehet, hogy néhány mozgásvezérlési apróság is helyett kapott a telefonban. Bejövő hívás némítható a készülék megfordításával, elhalkul a csengés, akkor is, ha megemeljük a P6-ot, s automatikus fogadjuk a hívást, ha a fülünkhöz tesszük a készüléket. Van képernyővédő (minek?), illetve a háttérkép változhat időről-időre magától, vagy akkor, ha megrázzuk a készüléket. Az alkalmazáskezelőből egy mozdulattal kisöpörhetünk mindent (és akkor ki is írja a telefon, hogy mennyi memóriát szabadítottunk fel), illetve vannak környezeti profilok is. Ezeket mi is létrehozhatjuk, ilyenkor nem csak a hangerő szabályozható, hanem az is, hogy bekapcsoljon mondjuk a Bluetooth, a fényerő legyen 100%-os, csak 30 perc inaktivitás után kapcsoljon le a kijelző és induljon el a GPS is - majd ezt az egészet nevezzük el mondjuk autós módnak. Egy roppant nagy virtuális tárcsát fogunk kapni, ha az értesítési sávban a profilok gombra kattintunk, ezen állítgathatjuk az üzemmódot.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
