Bevezető

Nem babra megy a játék most már. Amikor egy gyártó odáig jut, hogy nemzetközi sajtóbemutatót szervez egyetlen készülék köré, akkor ott nem egy AKAI PHA-3850-et fognak bemutatni. Nem sok cég csinál ugyanis ilyesmit, rohadt drága, ezért olyat kell elővillantani, amitől az összes odacsődített médiamunkás kicsit megdöbben. Ki csinál ilyet? A Samsung, az Apple, néha a HTC és az ASUS. Még a Nokiára sem nagyon jellemző (bár legutóbb a Lumia 925-nél ők is meglépték). A Huawei viszont annyira büszke a P6-ra és annyira hisznek benne, hogy történetükben először egyetlen termék köré rittyentettek egy bizonyára nagyon sok pénzbe kerülő londoni show-t, és hát az sem túl gyakori, hogy másnap már a kezemben tartottam a bemutatott telefont.

Meg kell mondjam, hogy nem is nagyon akarom visszaadni. Pedig muszáj, mert itthon nem sok P6 van még, ráadásul egyértelmű, hogy nem csak a Mobilarena stábja ácsingózik rá. Pedig a hazai Huawei emberei szóltak, hogy azért óvatosan nyüstöljük a gépet, mert lehetnek még benne hibák, és csak akkor keletkezzen róla írásos teszt, ha nem fagy szét a kezünkben, esik le a hálózatról, vagy dobálja a GPS-t, de semmi ilyesmivel nem találkoztam, ez így, ahogyan van már mehetne is a piacra szerintem. Nagyon sok múlik majd az árazáson, ami a Huawei esetén zömmel a szolgáltatókkal való megegyezések függvénye, de egy jó árcédulával igen nagyot tarolhat a P6, mert egyszerűen jó. Átgondolt, okos, szép, fürge, kecses… sorolni lehetne a pozitívumokat a gép mellett.

Londonban látszott, hogy a P6-on sokan dolgoztak, és látszott, vagy láttatni akarták, hogy nagyon sokan ezen emberek közül a szívüket tették bele a termékbe. Főleg a formatervező srác volt extralelkes, de a felhasználói felületről beszélő mérnök is emelkedett hangnemben adta elő a mondókáját. Ami viszont a legjobban átjött végig, hogy tényleg feltettek maguknak a tervezés során olyan kérdéseket, hogy mire használják az emberek a kamerát, mi idegesíti őket legtöbbször egy okostelefonban, mi aggasztja a júzereket adatvédelmi szempontból, miért szeretik sokan az Apple-t, mik az Android jópofaságai és a válaszokból összegyúrták azt, amit Ascend P6 néven mutattak be a világnak. Nem mellesleg ez a készülék vezeti most a vékonysági versenyt is, de ha nem így lenne, az sem érdekelne senkit, bár kétségtelen, hogy jó kis marketinget lehet a karcsúság mellé letenni.

[+]

Mert az, hogy én használom bő egy hete és megírom, hogy mennyi minden finomságot tettek bele, az csak maximum a hozzáértő közönségnek mond valamit. Az, hogy tényleg meglepően jól bírja a telep, az is csak a használat közben derül ki. Hogy a kamera automata üzemmódja valóban kimondottan jó, azzal is nehéz ütős kampányt csinálni. Az viszont, hogy ez a világ legvékonyabb telefonja egy olyan üzenet, amit Gipsz Jakab is megért és értékel. Pedig a Huawei Ascend P6 pont nem ettől jó, vagy nem ettől különleges.

Külső

Mi még fehér dobozban kaptuk a terméket, de a tartozékok mind megvoltak. Az adatkábel-töltő-headset szentháromság említésre méltó darabja a füles, amely meglepő módon nem agybadugós kialakítású, hanem eléggé hagyományos. Ettől persze még szólhatna jól, és igazából összességében nincs vele gond, de egyikünk sem esett tőle hanyatt, kicsit kevés a mély és élesek a magas tartományok, amin lehet equalizer segítségével valamit állítani, de kipróbáltam a telefont egy komolyabb TDK fülessel is és bizony azért még nem okvetlenül erre hangolt fülekkel is érezni a különbséget.

[+]

Maga a telefon viszont eszeveszett jól néz ki. A vékonyság egyébként elsőre nem is üt annyira, mert szögletes a telefon, élesek az oldalak, csak az alján van lekerekítés, amit a vezető tervező szerint a papír íve ihletett, amikor lapozunk egy könyvben. A P6 neve is egyébként a karcsúságából fakad, a 6,18 millimétert kerekítették hatosra, ezért nem lett a P1 és a P2 után P3. És persze fantasztikus érték ez a 6,18 milliméter, tényleg, de ha mondjuk két milliméterrel vaskosabb, akkor sem történik semmi, mert a P6 szépsége nem csak abból fakad, hogy oldalról jelzésértékű méretekkel büszkélkedhet. Egyébként a szerkesztőségi tolómérőt hozzányomtam, ha tényleg odaszorítom, akkor megjelenik a kijelzőn a bűvős 6,18 mm, de ehhez szorítani kell erősen. Ha nem passzírozom, akkor 6,5 körül áll meg a digitális kijelzés, lásd a fenti képet.

[+]

Szemből a 4,7 inches kijelző tölti ki a teret, nincsenek fizikai gombok, van viszont előlapi kamera, amely egyedülálló módon 5 megapixeles. Egy kis állapotjelző led is van valahol felül, ez általában zölddel villog, ha valami történt, de tud piros és sárga árnyalatot is (merülés, töltés). A kijelző úgynevezett in cell technológiával készült, ami leginkább arra utal, hogy roppant vékony az üveg, az érzékelőfólia és a panel együttese, ezért tényleg olyan az ember érzése, mintha a felület rá lenne ragasztva a telefonra. Hibátlan a betekintési szög, viszont direkt napfényben erőtlen a fényerősség, árnyékolni kell a kezemmel még akkor is, ha kikapcsolom az automatikát és maximumra tolom a csúszkát. Érdekes, hogy a kijelző színhőmérsékletét lehet állítani menüből is, ilyesmit eddig csak a Sony Xperia SP tudott. A felbontás "csak" HD, de a 312 ppi-s pixelsűrűségre igazán nem lehet panasz.

[+]

Oldalt fémes keret fut körbe, itt érezni egy kis iPhone utánérzést, de ez nem von le semmit abból, hogy nagyon szép, minőségi érzés megfogni a telefont, akárkinek adtam oda, hogy nézegesse meg, mindenkinek megnyúlt kicsit az arca, hogy ez igen, ez nagyon össze van rakva. Ebbe az oldalsó keretbe jöhet be minden, két, tűvel megnyitható fiók van jobb oldalon, egyikbe a microSD, másikba a microSIM csusszanhat bele. Eleinte gondban voltam, hogy hol a búbánatban találok a csomagban olyan készséget, amivel ki tudom nyitni ezt a két ajtócskát, aztán végigbénázva egy élő adást a fórumozók hívták fel rá a figyelmet, hogy a telefon bal alsó sarkában van a megoldás. Itt található ugyanis a 3,5 mm-es jack dugasz (drága Alcatel, mi újság az Idol Ultrával?), amit eltömít egy fémes kis dugasz, ezt kiszedve egyrészt hozzáférünk a headset csatlakozójához, másrészt a kiszedett izé vége hegyes és máris izgathatjuk a másik oldalon levő fiókokat. Ugyanakkor viszont félő, hogy ez a kis alkatrész eltűnik, nem mintha a jack dugasz önmagában olyan fenemód ronda lenne, de nagyon csinos a kerek takarólemez, ha a helyén van. A jobb oldalra még a kijelzőt lezáró gomb és a hangerőt szabályozó billentyűk kerültek, felül tátong a microUSB bemenete (ez szerintem kissé idétlen megoldás).

[+]

A hátlap nem leszedhető, szálcsiszolt hatású felület borítja, én meg nem mondom, hogy miből van, szerintem a fémet festették meg, mindenesetre roppant jól néz ki. Viszont sosem lesz hűvös, egyrészt a bevonat miatt, másrészt pedig azért, mert a hardver hajlamos hőt leadni, ezért ha nem is meleg, de mindenképpen langyos a kézben tartott telefon, akár egy sima hívást követően is. A bal felső sarokba száműzték a tervezők a kamerát és a villanót (néha akaratlanul is belóg egy-egy ujj a fotózásnál), alul pedig nagyon pici lukacskákon át áramolhat ki a hang. Az egész design nagyon ott van a szeren, kecses, elegáns, mégsem hivalkodó, tud egyedi lenni, még ha érezhető néhány áthallás az Apple termékeiről. A minőség tapintható, elképesztően masszív, mégis csak 120 grammot nyom a mérlegen, az utóbbi idők legszebb telefonja, ehhez szerintem nem férhet kétség. Főleg élőben üt nagyot, meg kell emelni, meg kell fogni, hogy aztán az első meglepetést követően mindenki tüzetesen körbe is vizsgálja és megtalálja az apróbb formai trükköket is.

Hardver, UI

A csodálatos formaterv korrekt, de nem csúcskategóriás hardvert rejt. Négymagos processzor dolgozik a gépben, a Huawei által fejlesztett HiSilicon K3V2-ről van szó, amely magonként 1,5 GHz-en ketyeg és egy 16 magos GPU segíti a munkát, ami egy Vivante GC4000. Ehhez jár 2 GB RAM, ami bizony bőségesen elég, plusz van egy 8 gigás tárhelyünk is, ebből 6,4 GB terület áll szabadon. A szintetikus sebességtesztekben ez a kombináció ugyan elmarad a legújabb Qualcomm chipsetek teljesítményétől és nem tudja megszorongatni az Exynos procikat sem, de azért elég gyors ahhoz, hogy semmi sem zökkentse meg. Ehhez persze jó optimalizáció is kell, a Huawei mérnökei pedig igencsak odatették magukat, sosem érezni, hogy a hardver kevés lenne.

A felhasználói felület az Android 4.2.2-es verziójának olyan szintű átdolgozása, hogy rá sem lehet ismerni. Mintha összegyúrták volna az ismert platformok legjobb tulajdonságait, és hát látszott, hogy ráengedtek az egészre egy csapat grafikust, hogy tényleg olyan legyen a végeredmény, amit bátran lehet vállalni. És az a dologban a csodálatos, hogy ettől még nem vagyunk arra kényszerítve, hogy okvetlenül azt bámuljuk és nyomkodjuk, amit gyárilag kapunk, az Emotion UI névre hallgató felület ugyanis témázható, méghozzá elég alaposan. Gyárilag öt téma van, de mire a telefon megjelenik, addigra ezres nagyságrendű variációkat ígért a gyártó, és ebben az a nagyszerű, hogy nem csak az ikonok és a háttér változnak meg, hanem a feloldóképernyő típusa, a minialkalmazások grafikája, vagy akár a betűtípus is.

A menü felépítése úgy néz ki, hogy nincs is menü. A feloldóképernyőről tetszőleges számú kezdőoldalra repülünk át, ahová widgetek ugyanúgy kikerülhetnek, mint az alkalmazások, vagy az alkalmazásokat gyűjtő mappák ikonjai. Ez egy furcsa átmenet az iOS és az Android világa között, de nem újkeletű a megoldás, először talán a MIUI felület mutatott hasonlót. A legfontosabb widgetünk neve "Me", ez egy olyan, majdnem egész oldalt betöltő négyzet, amit alwidgetekből legózhatunk össze, kissé mintha a Windows Phone-ból jött volna az ötlet. Annyi megkötésünk azért van, hogy csak néhány elemfajta létezik, a fotógaléria, időjárásból három méret, óra, kedvenc kontaktok dobozai, zenelejátszó állapota két méretben. Ennyi és azért ennyi, mert a témaváltás a "Me" widgetre és annak darabjaira is kihatással van, tehát nem tetrisezhető ide be mondjuk egy Facebook felület, mert azt nem tudja a Huawei rendszerszinten megváltoztatni. Vagy nem akarta.

A kezdőoldalak közötti lapozás módja nyolcféle lehet, egyik látványosabb, mint a másik. Persze a híres "Me" widget mellett az összes, rendszerszinten egyébként létező minialkalmazás is kitehető. Az értesítési sáv ikonjai teljesen egyedileg paraméterezhetők, ráadásul a rendszer nagyon alapos abban a tekintetben is, hogy egy utólag telepített alkalmazás használatánál megkérdi, hogy ugyan akarunk-e push üzeneteket fogadni egyáltalán, vagy sem. Azt is külön lehet minden alkalmazásnál kapcsolgatni, hogy felengedjük-e a netre, illetve roaming esetén adunk-e neki online kapcsolatot.

Fontos apróság, hogy a kijelzőt kesztyűben is vezérelhetjük, szintén hasznos lehet, hogy néhány mozgásvezérlési apróság is helyett kapott a telefonban. Bejövő hívás némítható a készülék megfordításával, elhalkul a csengés, akkor is, ha megemeljük a P6-ot, s automatikus fogadjuk a hívást, ha a fülünkhöz tesszük a készüléket. Van képernyővédő (minek?), illetve a háttérkép változhat időről-időre magától, vagy akkor, ha megrázzuk a készüléket. Az alkalmazáskezelőből egy mozdulattal kisöpörhetünk mindent (és akkor ki is írja a telefon, hogy mennyi memóriát szabadítottunk fel), illetve vannak környezeti profilok is. Ezeket mi is létrehozhatjuk, ilyenkor nem csak a hangerő szabályozható, hanem az is, hogy bekapcsoljon mondjuk a Bluetooth, a fényerő legyen 100%-os, csak 30 perc inaktivitás után kapcsoljon le a kijelző és induljon el a GPS is - majd ezt az egészet nevezzük el mondjuk autós módnak. Egy roppant nagy virtuális tárcsát fogunk kapni, ha az értesítési sávban a profilok gombra kattintunk, ezen állítgathatjuk az üzemmódot.

Szoftverek

Nem csak menü felülete, hanem minden alapvetőnek számító alkalmazás is átesett egy ráncfelvarráson. Első bekapcsolás után azt fogjuk tapasztalni, hogy pontosan egy oldalnyi ikonunk van, ebből három mappa. Megváltozott az óra ikon mögötti világóra, stopper, ébresztő és időzítő kinézete, alkalmazkodik a rendszerhez a naptár felülete is. A gyári billentyűzet kissé almás, de nagyon jól használható, viszont a magyar szótár viszonylag szegényes. A névjegyzékben rengeteg opciónk van, de itt nem voltam maradéktalanul elégedett, mivel a különböző forrásokból érkező bejegyzéseket nem lehet kézzel összerendelni, ezt egy automatika akarja helyettünk elvégezni, de csak akkor ajánlja fel az összeolvasztás lehetőségét az egyes embereknél, ha vagy tökéletesen ugyanaz a telefonszám, vagy pedig teljes mértékben egyezik a név. Ez azt jelenti, hogy az embernek egyszer neki kell állnia géppel és a Google névjegyzékben az eddigi beceneveket át kell írnia mondjuk azokra a nevekre, amiket Facebookon használnak az ismerősei, hogy össze tudja aztán a telefonban kötni őket.

A másik bajom az email klienssel volt, ami egyébként tökéletesen működik, könnyű vele üzeneteket írni, de nem lehet állítani, hogy hány levelet töltsön le és tároljon a telefon, az alapértelmezett 25 darabos lista pedig szerintem nem csak nekem kevés. Nyilván ha Exchange szervert használnék, akkor nem lenne ilyen problémám, de azt hiszem, hogy nem vagyok egyedül azzal, hogy IMAP4 protokollt nyüstölök. Extra szoftver a fájlkezelő, illetve gyárilag rajta van a telefonon a Polaris Office 4.0-s verziója is. Egyetlen játékkal kedveskedik a Huawei, ez pedig a Riptide GP, ahol a készülék döntögetésével tudunk egy jetski versenyen okosítani.

A jegyzetelő alkalmazás elég butácska, csak szöveget vihetünk fel, ennél léteznek jobb megoldások. A zseblámpa hasznos, a számológép a szokásos. Külön menüpontot kapott a rendszerfrissítés, ami online, helyi és USB kapcsolaton keresztüli módozatokat is támogat. Van biztonsági mentés, alkalmazástelepítő és persze rendelkezésünkre áll az összes Google szolgáltatás is.

Fényképezés

A P6 egyik legfontosabb funkciója a kamera, ami nem attól lesz különleges, hogy egy 8 megapixeles BSI lencse került a hátlapra, mert ilyesmit sokan csinálnak ma már. Az már jóval ritkább, hogy akár 4 centiméteres közelségről tudunk képeket készíteni, de az igazán komoly trükkök inkább szoftveres jellegűek. A Huawei mérnökei ugyanis feltették maguknak a kérdést: tényleg szükség van ennyi különböző beállításra és finomhangolási lehetőségre? A válasz az, hogy igen, azért ez nem árt, de ők is pontosan tudják, hogy a felhasználók 98%-a automata üzemmódban használja a készüléket, éppen ezért nekiálltak annyit reszelni az automatikán, hogy állítólag több mint száz előre kitalált sémát ismer és ismer fel.

[+]

Ha nem akarjuk magunkat ilyesmire bízni, vagy pontosan tudjuk, hogy mi jobban meg tudjuk határozni, hogy mire van szükségünk, akkor egyszerűen csak át kell kapcsolni normál módba és rögtön megnyílik egy sereg opció. Babrálható az ISO, a felbontás, a fehéregyensúly, az expozíció, a kontraszt és a telítettség. Kapcsolható a HDR mód, a geotagging, a mosolyfelvétel és az időzítő is.

Értelemszerűen a fenti képeknél én is az automata üzemmódot használtam, ha már olyan büszkék rá. És emberek, ez nem csak, hogy működik, de egészen jól is működik. Ha ellenfényben nyomulunk, akkor magától kapcsol HDR módot és rögtön két képet készít, egyet normál módban, egyet HDR-rel, mindkettőt el is tárolja. A makró tényleg kimondottan jól működik, remekül lehet vele kaját fotózgatni, lent jön is néhány példa erre. A többi fotót megnézve azt lehet látni, hogy a vonalélesség oké, zaj azért bőven van itt-ott, és mintha az automatika egy fél fényértékkel tévedne, kicsit minden túl világos, de ez szoftveres hiba, amit lehet még korrigálni.

A másik okosítás az előlapi kamerát érinti. Egyrészt az öt megapixeles felbontás több mint meglepő, nem szokás ilyesmit az előlapra szerelni. A Huawei-nél azt gondolták, hogy ezt a kamerát leginkább önarcképek készítésére használják a webkettes generáció tagjai, azt hiszem, hogy ezt a trendet kimondottan nem kell bemutatnom azoknak, akiknek vannak 25 év alatti lány ismerősei közösségi oldalakon. Ezért aztán ezt az egészet megfejelték azzal, hogy szoftveresen retusálják a képeket még az elkészítés előtt, ezt beauty level néven találjuk meg, egy kis csúszkát lehet tíz fokozatban tologatni attól függően, hogy mennyire vágyunk arra, hogy a fejünk úgy nézzen ki, mintha porcelánból lenne. Naná, hogy erre is mutatunk példát.

Hát, nos, szóval értem én, hogy mire jó, csak azt nem tudom, hogy erre tényleg szükség van-e. De ezt mindenki eldöntheti a fentiek alapján, az biztos, hogy nekem nem nagyon tett jót a szoftveres fiatalítás.

Videó, zene

Talán mondani sem kell, hogy a P6 Full HD felbontású videókat tud rögzíteni, folyamatos autofókusszal. Ilyenkor is igyekszik figyelni a fényviszonyokat, egészen kellemes eredményeket tudunk elérni, mutatok egy 720p és egy 1080p mozit is, amit a telefonnal csináltam. Van valami alapszintű videoszerkesztő is a gépben, de az ilyesmit úgyis számítógéppel érdemes csinálni. Persze egyértelmű, hogy a telefonnak semmiféle gondot nem okoz Full HD tartalmak visszajátszása sem. Ráadásul kitaláltak egy AirSharing nevű technológiát, amivel vezeték nélkül állítólag észrevehető késlekedés nélkül tudjuk átlőni a kijelző tartalmát másik képernyőre (jellemzően tévére), ez főleg játékoknál jöhet jól.

[+]

Zeneileg is nagyon igyekeztek a kínaiak, a Dolby közreműködésével készült el a telefon ezen része. Az Android platform gyári lejátszóját is használhatjuk, de csináltak egy sajátot is, ami nagyon letisztult, jól kezelhető és persze tartozik hozzá widget is. Az alkalmazás kezdőoldalán a legnagyobb négyzetet a lejátszási listák foglalják el, itt gyárilag van négy, szomorú, vidám, pörgős és derűs, ezekbe is mi tehetünk be számokat. Kérhetünk listát az albumokról és az előadókról is, a beállításoknál pedig megadhatjuk, hogy egy bizonyos másodpercnél rövidebb számok ne látszódjanak annak érdekében, hogy ne csengőhangokat hallgassunk.

Kihangosítva kimondottan jól szól a P6, legalábbis mobilos viszonylatban frankónak számít. A gyári füles helyett mi inkább valami komolyabbat kötöttünk rá a masinára, egy Sony és egy TDK hangkeltővel is azt tapasztaltuk, hogy nagyon szépen, tisztán lehet vele zenét hallgatni, a Dolby által hozzáadott equlaizer különböző beállításai között is szépen hallható az eltérés. Lejátszás közben látható az albumborító, egyet jobbra lapozva pedig a dalszöveg is - ha van. Nem hiányzik a repertoárból az RDS képességekkel is felvértezett FM-rádió, de szokás szerint csak akkor üzemel, ha be van dugva egy zsinóros headset.

Adatátvitel, akkumulátor

Előre le kell szögezni, hogy 4G támogatás nincs a P6-ban, arra a gyártó szerint ott van a P2. Majdnem minden más viszont van, tehát 21 Mbit/s sebességű HSPA, kifejezetten stabil WiFi antenna és természetesen DLNA is akad. Hiányzik viszont az NFC, ez furcsa, más Huawei készülékekben találkoztunk már ezzel a szabvánnyal, tehát nem az van, mint az Apple-nél, hogy a cég ignorálja a technológiát. A GPS villámgyors, azonnal talál pozíciót és stabilan tartja is a jelet.

Két böngésző is van a telefonban, a szokásos Google Chrome mellett a Huawei is nyújt egyet. Ebben sincs flash, de belepasszírozható, viszont roppant gyors, szépen tördeli az oldalakat és a kétujjas nagyítás, valamint a görgetés sem okoz neki gondot. Érdemes megemlíteni, hogy a microUSB port az MHL szabványt is ismeri, tehát egy átalakítóval HDMI jelet is kiküldhetünk a készülékről. Ha géphez kötjük, akkor MTP és PTP protokollokon keresztül tud dolgozni, valamint feltelepíthetjük a HiSuite nevű szinkronizációs szoftvert is.

Az akkumulátor papíron 2000 mAh teljesítményű, lítium-polimer technológiás. Ez önmagában sem rossz a teljesítmény, ekkora készülékházba ilyen telepet belegyömöszölni nem kis művészet, de a Huawei biztosra akart menni és egy csomó trükkel próbálják csökkenteni a telefon fogyasztását. Állítólag 30 százalékkal tovább bírja ez a modell hasonszőrű társainál, köszönhetően az Automated Discontinuous Receptionés Quick Power Control (QPC) energiatakarékossági megoldásoknak. A szoftverben külön menüpont foglalkozik az energiagazdálkodással, három üzemmód közül választhatunk, a normál mellett van intelligens, ami megpróbálja lekapcsolni azokat a folyamatokat, amire nincs szükség, plusz leveszi a proci órajelét is, valamint a tartós, ami kvázi kilövi az adatkommunikációt. Külön bele lehet állítani, hogy ebben az esetben milyen alkalmazások futhassanak a háttérben, illetve van egy szép listánk arról is, hogy a jelenlegi töltöttségi szint mellett még hány percet tudunk beszélgetni, netezni, zenét hallgatni, vagy éppen videózni. Nyilván a legfontosabb kérdés persze az, hogy vajon a gyakorlatban mennyire érezni, hogy jobban bírja az akkumulátor, és bizony kézzelfogható az igyekezet eredménye, a szokásos használatommal két napig ment egy töltéssel a gép, s ebben benne van a negyedóránkénti email ellenőrzés, sok foursquare, némi böngészés, fotózás, s persze a klasszikus értelemben vett beszélgetés is, ami nálam naponta akár órákra is rúg. Egyszóval amit ebben a vékonyságban meg lehet valósítani üzemidő tekintetében, azt megítélésem szerint a P6 maximálisan hozza.

[+]

Összegzés. Talán lehetett érezni, hogy az Ascend P6 elnyerte a tetszésemet. Jó használni, elegáns, minőségi, okos az átdolgozott felület, szépen paraméterezhető benne minden fontos dolog. A kamera valóban tud újdonságot mutatni és könnyű használni, zeneileg is csak maximum a gyári fülesbe lehet belekötni. Nekem hiányzott az NFC, az LTE-t egyelőre okostelefonban nem igénylem, viszont több opciót vártam volna a telefonkönyvnél és a levelezésnél. Amikor Londonban bejelentették a készüléket, akkor az ottani bruttó, kártyafüggetlen, kiskereskedelmi árat 449 euróra taksálta a Huawei. Azóta kiderült, hogy itt-ott már 400 euró alatti árért előrendelhető a masina, ami már elég versenyképesnek tűnik. Itthon mindenképpen várható, hogy felbukkan szolgáltatói kínálatban, de nehéz megjósolni, hogy mit kérnek majd érte. Nekünk az a jóslatunk, hogy 130 ezer forint alatt maradhat az ár, ennyi pénzért pedig mindenképpen Ajánlott, 100 alatt pedig különösen az lenne. A Huawei nagyon megrázta magát, Barcelonában nem estünk hanyatt a P2-től, és még a tepsikirály Ascend Mate sem volt a karmaink között, de a P6 kifejezetten jól sikerült, számos egyedi tulajdonsága miatt végre nem érezni a másolásszagot sem, az anyaghasználat és a formaterv tiszteletet parancsoló, a belbecs is megfelel az elvárásoknak. Ez tipikusan az a telefon, ami nem nyers erejével és a szintetikus sebességtesztek eredményével emelkedik ki a mezőnyből, hanem átgondoltságával és finom megoldásaival lehet tényleg olyan hétköznapi társ, amit lehet szeretni is - márpedig a Huawei elnöke szerint pont ezt szerették volna elérni. Jelentem: sikerült.

Huawei Ascend P6

Bog

A cikk elkészítésében a Telekom 4G mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Huawei Ascend P6

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	132,65 x 65,5 x 6,18 milliméter
	Tömeg	120 gramm
	Színvariációk	fekete, fehér, rózsaszín
	SIM-foglalat	microSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	4,7 hüvelyk
	Kijelző felbontása	720 x 1280 pixel (312 ppi)
	Kijelző típusa	Kapacitív, multi-touch in-cell TFT
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	HiSilicon K3V2
	Processzor típusa	Quad-core 1,5 GHz
	Processzor csíkszélessége	40 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Vivante GC4000
	RAM mérete	2 GB RAM
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	korlátlan
	SMS memória	korlátlan
	Szabadon felhasználható belső tárhely	6,4 GB
	Memória bővíthetősége	microSDHC (64 GB-ig)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1700/1900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 21 Mbps / 5,76 Mbps
	IrDA / Bluetooth	van / 4.0 (A2DP)
	WiFi	802.11a/b/g/n, dual band, hotspot, DLNA, WiFi Direct
	USB	microUSB 2.0 (MHL)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	vannak
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 4.2.2 / Emotion UI
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	Riptide GP + telepíthető
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Feljegyzés, Polaris Office, Zseblámpa, Fájlkezelő, Energiagazdálkodás, Jogosultságkezelő, Témák, Beauty Level
	Multimédia
	Fő kamera	8 megapixel, autofókusz, BSI szenzor
	Másodlagos kamera	5 megapixel
	Videófelvétel	1080p
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió (RDS)	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	2000 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	635 óra
	Beszélgetési idő	10 óra
	Internetezési idő	7 óra
	Zenelejátszási idő	15 óra
	Videólejátszási idő	5 óra
	Egyebek
3,5 mm-es audio kimenet, karcálló üveg előlap, állapotjelző led, MHL, alumínium ház