Külső

Ha azt mondom HTC, az olvasóink nagyobbik részének felcsillan a szeme, de legalábbis a felismerés tükröződik benne. (Jó esetben bennük.) Ha ugyanez a szó elhangzik egy kevésbé hozzáértő társaságban, a legtöbben egy porszívógyártóra, esetleg hifitornyokra asszociálnak. Manapság még nem része az általános műveltségnek ismerni a gyártót, és nem emlegetik egy szinten a legnagyobbakkal. Azonban nem lesz ez sokáig így, véleményem szerint 2007 a HTC felemelkedésének éve lesz.

Az S620 dobozán a Pro felirat díszeleg, talán ezért is hagyta Bog, hogy egy „I am Pro!” felkiáltás után magaménak érezzem a tesztterméket. Maga a doboz egyébként már-már megszokott HTC tok, rajta van minden amit tudni kell az eszközről, és jó sok finomságot rejt. Sorban ezek hullanak ki belőle: néhány CD, két kézikönyv, maga a telefon, egy mono headset, egy USB kábel és a töltő. Miután megeskettem Bogot, hogy a bőrtokot nem ő nyúlta le, és kiderítettük, hogy valóban nem volt a csomagban, fájó érzéssel vettem szemügyre a készüléket. (Mi a francért nyúlnék le egy négyzet alakú bőrtokot? - Bog)

Az eszköz külsőre egyenes átmenetet mutat a Nokia E61 és a Blackberry készülékek, valamint egy számológép között. A legtöbben egyébként a legutóbbira asszociáltak, és néztek rám hülyén, hogy mit menőzök egy kalkulátorral. Aki kicsit jobban otthon volt a témában, az azonnal Blackberrynek nézte, ők pedig azért lestek rám, hogy honnan lettem én ennyire fontos ember.

Szóval adott egy teljes QWERTY billentyűzettel rendelkező eszköz, amin kicsit átment az úthenger, így összement 13mm vékonyra. Erre már mondhatjuk, hogy penge, és divatmobil, azonban messze nem az. Pedig a külső alapján lehetne. Mindenhol a D600-ból megismert puha műanyag borítja, az előlapot pedig fémmel dobták fel a tervezők. Nagyon jól sikerült az összhatás.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!