Doboz, külső
Ha ez előbb még azon az állásponton voltam talán, hogy esetleg a bézs verzió elmegy férfiak kezében is, akkor a doboz bontogatása erről nagyon rövid úton letérített. A tartozékok listája, kialakítása és minősége egészen rendkívüli, ugyanakkor bizony kevés férfiemberről tudom elképzelni, hogy a „bigyót“ magára aggatja. A „bigyónak“ egyszerűen nem találtam jobb magyar nevet, egy olyan kellékről van szó, amely egy dróttal a 3,5 mm-es jack csatlakozóba tehető, a madzag másik felén pedig egy – esetünkben lila – kocka lóg, amely bejövő hívás esetén villog. Ennyit tud, egy tipikus „bigyó“, magyarán semmi különösebb értelme nincsen, mégis szerethető. A HTC egyébként a Charm nevet adta neki, ennyi erővel lehetett volna Magical HyperCube is. A HTC hivatalos filmecskéje szerint ennek a kütyünek az a feladata, hogy a női táskából kivezeti az ember a drótot, így észreveszi, ha hívják, ráadásul a csörgő telefont a zsinórnál fogva ki is ránthatja a tatyóból. Ez magyarázza, hogy miért van egy kis karomszerű műanyag a jack dugasz mellett.
De túrjunk bele jobban a dobozba, mert vannak itt még érdekességek. A fehér tok szerintünk nem bőr, bár eléggé úgy néz ki. Sajnos elég szoros, lehet, hogy sok használat után tágul valamennyit, de beletettük a készüléket, aztán 10 percig szenvedtünk azon, hogy hogyan szedjük ki. Kárpótol viszont a füles, ami szintén lilás árnyalatban fürdik, érdekes módon lapított a kábele, mint valami tészta, agybadugós a vége, többféle méretű gumiharang is tartozik hozzá, s bizony kifejezetten jól szól. Az USB kábel már nem lila, a töltőfej sem, viszont van itten még valami, ami elég sok helyet foglal, ez pedig a dokkoló. A cucc lényege, hogy hátul van egy microUSB bemenet, ezen adunk neki áramot, az elejére pedig vízszintesbe forgatva fel tud ülni a telefon. Ami egyből érzékeli is, hogy ő most a dokkolón csücsül, s ennek megfelelően egy erre tervezett képernyőt kapcsol, ahonnan ugyanúgy elérhető egyébként a menü, mint bármikor máskor, csak mások lesznek a képernyőre alapból kitett widgetek. Ébresztőóra, naptár, telefon és zenelejátszó, ezek kaptak gyors elérést, s utóbbi kettő nem véletlen, hiszen a dokkoló egyben hangfal is, amely egész értelmesen szól – azért nem egy iPig – és kihangosított telefonálásra is használható.
Ennyi tartozék után most már talán a telefonnal is érdemes lenne foglalkozni. A Rhyme egy korrekt méretű cucc, a 3,7 inches kijelző alapvetően determinálja a kiterjedést. Igazából talán egy kicsit lehetne apróbb, szerintem 3,5 inhc lenne az ideális, de le lettem otthon hurrogva, hogy ez így is pont király. A 130 grammos tömeg viszont nem kevés, ugyanakkor meg is van az oka: a Rhyme – sok más HTC-hez hasonlóan – unibody készülékházat kapott, alumíniumból, igen, amitől az egész elképesztően masszív és elegáns lesz. Az esetünkben lilás fémvázhoz szintén amolyan padlizsánszínű műanyag elemeket illesztett a gyártó, ezek picit sötétebbek és mattak, de éppen ettől lesz a Rhyme igencsak egyedi. Az előlapon az S-LCD kijelző alatt négy darab érintős gomb található, ezek fehéren világítanak. A kijelző felett előlapi kamera és távolságszenzor kapott helyet, itt valahol egy kis LED is megbújik, ami akkor villog, ha valamiről értesíteni akar bennünket a telefon.
Oldalt nincs különösebb extra, bal felől egy kis ajtó védi a microUSB csatlakozót, a készülék tetején tátong a 3,5 mm-es jack kimenet, mellette a kijelző lezárását és feloldását szabályozó hosszúkás billentyű kapott helyet. A Rhyme jobb oldalán csak a hangerőt szabályozó gombokat találhatjuk meg, tehát a kamerának nincs külön kezelőszerve. A hátlap alsó része szedhető le, így férhetünk hozzá a SIM-hez és a microSD-hez. Ez gyárilag benne ül a telefonban, 8 gigabájtos. A hátlap felső részére került a villanóval megtámogatott kamera, illetve három pici, aranyozott pötty is, ami nem dekorációs célokat szolgál, hanem ezen keresztül kapcsolódik a dokkolóhoz a telefon.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
