Bevezető

"Milyen telefon van nálad?" "HTC" "Az mi?" Ennyit az önállósódásról. Bár ha azt válaszoltam volna, hogy Qtek, vagy i-mate, akkor sem biztos, hogy megvilágosodás fénye gyúl a kérdező szemében. A helyzet az, hogy az eddig Qtek, i-mate, MDA és egyéb nevek alatt idehaza is felbukkanó gyártó egyszerűen nem ismert. Olyan emberek között sem, akik a mobilvilágban mozognak. A HTC nagy fába vágta a fejszéjét, egyedül próbál meg boldogulni, amire máshol talán több esélye van, de Magyarországon elég sansztalannak tűnik a próbálkozás.

Nem ez az első HTC készülék, amit tesztelünk. A TyTN névre hallgató mega-multimédiás szörnyeteg már járt a kezünk között, ez amúgy kicsit módosított formában a T-Mobile színeiben kapható is, mint az első HSDPA okostelefon. A MTeoR más. Sokkal közelebb áll a hagyományos mobilkészülékekhez, igazából a már szintén tesztelt Qtek 8310 utódjaként fogható fel, ami nem is meglepő, hiszen azt a telefont is a HTC készítette - csak akkor még nem saját márkajelzéssel került piacra.

Nem árulunk el titkot azzal, ha jelezzük, hogy a MTeoR is Windows Mobile alapú telefon. A HTC csak ilyennel foglalkozik. Egyszerűbb így az életük, alapvetően csak a külsőt formálgatják és fejlesztés címén betolnak a készülékház alá egy kis Wi-Fi-t, vagy egy nagyob felbontású kamerát úgy, hogy a szoftverhez alig-alig kell nyúlniuk. Így aztán ebben a tesztben sem térnénk ki részletesen a Windows Mobile által nyújtott lehetőségekre, inkább a telefon specialitásaira próbáljuk helyezni a hangsúlyt.

Külső, kijelző

A viszonylag izmos dobozból a következő dolgok kerülnek elő: a telefon, a töltő, headset, leírások & CD és USB kábel. Maga a készülék 120 gramm tömegű, ami bizony nehéz. Pláne, mert ügyes formai játékkal (az oldalsó éleket mintha fejszével csapták volna le) vékonyabbnak is tűnik valós méreténél. A súlyosság viszont egyértelműen egyetlen dolog számlájára írható: a MTeoR készülékháza javarészt fém. Hideg tapintású, ellenálló fém.

A formatervezési bravúrok ki is merülnek abban, ahogyan a szűkebb gombsort a szélesebb kijelzővel egyetlen lecsapott él használatával észrevétlenül megpróbálták a tervezők egybemosni. Miután ezzel megvoltak, gyakorlatilag fogták a gombokat és mindenféle csicsa nélkül rászórták a telefonra. Oldalra is kerültek billentyűk, a ház bal felén egy görgőgomb utánzat fedezhető fel, amely nem tekerhető, csak fel-le pöccinthető, illetve be is lehet nyomni. Csoffadt megoldás, mert amíg csak pöckölgetünk, addig oké, de amikor valami miatt tényleg meg kéne nyomni, akkor kiderül, hogy ezt nen olyan egyszerű, mert pont középen kéne eltalálni.

A telefon jobb oldalára került a diktafon és a kamera gyorsgombja. Nem spórolták ki az infrát, ezzel átellenesen pedig a microSD kártya bemeneti nyílása leledzik, melyet gumiajtó véd. A készülék tetején ül a bekapcsoló és profilváltó gomb, amellyel a billentyűzár és a kommunikációs képernyő is elérhető. Alul csak a miniUSB bemenet nyílása látszik.

A gombsor legfőbb erénye, hogy a joystick körül akkora helyet hagytak a tervezők, hogy oda még négy billentyű bónusz beférne. Emiatt könnyű kezelni, bár a karocska elég kemény és rövid utakon jár (mint egy jó Honda váltó), de mégsem okoz gondot. A gombok gumiszerű anyagból készültek, a nyomáspont tökéletes, de ez már az elődmodellekre is jellemző volt, a HTC odafigyel az ilyesmire.

Az ezüstös keretbe foglalt kijelző semmi extrát nem nyújt. 240x320 pixel oszlik el 33x44 mm-es képernyőn, mindehhez 65 ezer színárnyalat társul, tekintve, hogy a Windows Mobile nem tud többet kezelni. Egyébként szép, olvasható, fényes kijelzőről van szó, de senki nem fog tőle hanyattesni. A képernyő felett kellene lennie a másodlagos kamerának, ám a tesztkészülék nem rendelkezet ilyesmivel: a kapható változatban viszont benne van.

Szoftver

A telefonban 300 MHz órajelű Samsung processzor bújik meg, ez hajta a Windows Mobile 5.0 Smartphone verzióját. A helyzet az, hogy erre csak azt tudjuk mondani: több-kevesebb sikerrel. Ha jót akarunk magunknak, akkor a futó alkalmazásokat mindig bezárjuk, mert elég, ha csak az üzenetkezelés meg mondjuk a naptár van nyitva a háttérben és máris fejreáll az egész, de ez csak akkor látszik, amikor a bejövő hívást öt másodperc hosszan veszi fel a telefon.

Persze a dolgonak lehet más oka is: állítólag ez a világ első 3G Windows Smartphone telefonja. Talán a hálózatkezelés még nem erős oldala a szoftvernek, a lényeg, hogy komoly problémát jelent a hétköznapi használat során. Nagy bánatom ez nekem, ugyanis ha ez a proléma nem lenne, akkor igen jól kezelhető telefonról beszélhetnénk.

A Windows Mobile alapfunkciói továbbra is igen átgondoltan teszik a dolgukat, a korlátlanul bővíthető telefonkönyv, az Outlook elvén felépülő üzenetkezelés és a szintén erre alapozott naptár funkcionalitása kimagasló. Nagyon hasznos, hogy T9 szerűen lehet keresni a nevek között, jól működik az e-mail kliens és könnyen szinkronizálható az egész a PC-vel, úgyhogy lássuk inkább a hibákat.

A friss szoftver problémájának tudom be, hogy magyar nyelvi beállítás mellett az üzenetírás során orosz karaktereket produkált a telefon. Ha átkapcsolunk angolra (ehhez kell egy on-off is), akkor már minden rendben. Az ébresztőóra azonban megint okoz fejtörést: egyrészt kikapcsolva nem működik, de természetesen ha életre leheljük a telefont, akkor egyből szól az elmulasztott riasztásokról. Most négy napig csak itthon pihent az eszköz, mert a Samsung P310-ből nem bírtam kivenni a kártyám (nem azért, mert annyira fakezű vagyok, hanem mert annyira megszerettem), most visszarakva a MTeoR-ba feljött négy alarm, amik miatt percekig nem bootolt fel normálisan az oprendszer. A ROM verzió 5.1.195.14955 volt a tesztelt eszközben, ha valaki ilyen készüléket venne, akkor ennél frissebbel kérje mindenképp.

A menürendszerben annyi változás történt, hogy az ikonos főmenü már nem laponként gördül le, hanem soronként, így könnyebb a használat, ráadásul nem kell a "more" feliratú gombot nyomogatni ehhez, simán megy a joystick-kal is, így egész telefonszerűvé vált a rendszer. Témák szokás szerint vannak, illetve itt sem hiányzik az Active Desktop.

Multimédia

A hátlapon olyan pici és sallangmentes a fényképezőgép optikája, hogy ki sem néznénk belőle 1,3 megapixelt, pedig képes rá. Bár a képek minősége még mindig nem tökéletes, de egész jó kis fotókat készítettem, alant van egy csokorra való. Fotózás közben állítható a felbontás, a minőség, a fehéregyensúly, kérhetünk effekteket, van digitális zoom, különböző módok (MMS, portré, sport, stb), tehát ebből a szempontból nem érheti kifogás a telefont. A videófelvétel csak 176x144 pixelben valósulhat meg.

A zenei képességek szoftveres oldalát nem meglepő módon Windows Media Player néven találhatjuk meg. Az eszköz önmagában elég harmatos teljesítményt nyújt, a hozzáadott fülessel ez valamelyest javul. Sztereó Bluetooth támogatás nincsen. A 128 megabájtos felhasználói memória microSD kártyával bővíthető. A telefon videók lejátszására is alkamas. A csengődallamok hangereje igen erős, a vibráció is megfelelő vehemnciával működik.

Már épp idegeskedni akartam, hogy a fájlkezelőben nem lehet a képek között azok becsukása nélkül lépkedni, amikor rájöttem, hogy megtalálható erre egy külön szoftver, amely bélyegképes módon jeleníti meg a fotókat. Ezek továbbküldhetőek mindenféle módon, de Bluetooth segítségével csak akkor, ha előtte ezt a funkciót külön bekapcsoltuk.

A MTeoR segítségével Office dokumentumok és PDF fájlok is megtekinthetőek, szerkesztésükre azonban nem nyílik lehetőség. Az egy megásnál nagyobb állományok rendesen leizzasztják a processzort. A készülékben a Windwos Mobile-ra jellemző két alapjáték található meg, a Solitare és a Bubble Braker.

Adatátvitel, akkumulátor

A HTC MTeoR büszkén hirdeti magáról, hogy az első Windows Mobile 5.0 Smartphone rendszerrel ellátott 3G telefonról van szó. Ezt a térerőkijelzés mellett egy nagy U betű is jelzi, feltéve ha a hálózati paraméterek adottak. Sajnos számunkra a belső kamerát kispórolták (de a piaci modellben benne van), így a videotelefonálásnak lőttek, maradt az internetezés, amit természetesen a beépített Explorer segítségével végezhetünk el, de hardcore felhasználók számára inkább ajánlott az Opera megfelelő változata.

Ha nincs 3G, akkor van GPRS és EDGE, ám sajnos a WLAN kimaradt a funkciók közül. A lokális adatmozgatást 1.1-es Bluetooth segítheti, illetve közeli és ósdi megoldásként nem felejtették ki az infravörös portot sem a telefon oldalából. A szabványos miniUSB kábel segítségével PC-hez is köthető az eszköz, de ehhez mindenképpen telepíteni kell az ActiveSync programot, különben meg sem nyikkan az egész.

A hátlap alatt jókora, 1190 mAh teljesítményű akkumulátor lakozik, amely nagyjából két napig tudja ellátni energiával a készüléket. A töltés idejére narancssárga LED világít a kijelző felett, amely zölden villogni kezd, ha már minden rendben, kékkel pedig akkor, ha a Bluetooth is üzemel.

A HTC MTeoR kivételesen egy olyan Windows alapú mobil, ami ezúttal nem vett le a lábamról. Köszönhető ez a szoftveres gyengeségeknek (ami talán ROM frissítéssel orvosolható), a lassú sebességnek és egy-két olyan apróságnak, amik teljesebbé tehették volna a képet. Gondolok itt az izmosabb Bluetooth-ra, kicsit jobb kamerára, vagy a WLAN támogatásra. Így valószínűleg csak kuriózum marad, annak viszont kicsit drága.