Külső
A doboz a szokásos: fehér alapú hasáb, elég kompakt, ízléses, visszafogott. Kicsomagolás után felül ücsörög maga a tepsi, alatta pedig egy adag tartozék lappang, jelesül a töltőfej, az ehhez, illetve géphez is csatlakoztatható USB kábel, illetve egy sztereó füles, amihez párnácska és csíptető jár egy külön szütyőbe rejtve. Ez első körben elég is lehet, egy tok, netán egy kis törlőkendő még beleférhetett volna a 170 lepedős dobozba, már csak azért is, mert a kijelző bizony serényen rögzíti a biometrikus azonosítókat, konkrétan az ujjak lenyomatát.
A HD7 kifejezetten ütősre sikeredett, legalábbis a formatervét tekintve. A 4,3 inches TFT kijelzőt nem lehet félvállról venni, a keretet sikerült viszonylag vékonyra rajzolni, így bár a telefon nem kicsi, de még pont a használható méreten belül marad. A 162 grammos tömeg nem kevés ugyan, de még ez is elviselhető. Fémet a készülékház nem tartalmaz, ami okozhat némi szomorúságot, de alapvetően érthető: egy ekkora felületet egy fajlagosan nehéz anyaggal burkolni erősen megdobná a termék súlyát. Illetve a bekerülési árat is, ami így is elég izmos. Tehát maradt a plasztik, de azt jól válogatták össze a gyárban, kellemes tapintású, selymes anyag fut körbe a HD7 oldalain és hátlapján.
Említett hátlapra jutott egy kis bibi: ahol a felső, nagyobb, leszedhető rész az alsó, kisebb, nem leszedhető darabbal találkozik, ott bizony nem pontos az illesztés, ha ügyesen forgatjuk, akkor beláthatunk a SIM kártyáig. Ez nem szép, de különösen azért feltűnő, mert minden más nagyon frankó. Diszkrét csíkban HD7 felirat van a hátlap alsó harmadánál, a világos narancssárgával keretezett kamera-led-hangszóró triumvirátust pedig valóban fém betét öleli körül. Ez ráadásul le is pattintható az egyik oldalról, nagyjából 40 fokos szögbe hajlítható a készülékház síkjához képest, s így a HD7 hosszanti oldalával szépen megtámasztható az asztalon. A gyártó szerint ezen nagyon csecse érzés lehet majd így a filmnézés.
Az előlapon a termetes display alatt a Windows Phone 7 három kötelező billentyűje található meg, jobb oldalt a kamera és a hangerőt szabályozó gombok lelhetőek fel, felülre került a kijelzőt feloldó és lezáró billentyű, amivel életre is lehet lehelni a készüléket. Alul középen a 3,5 mm-es jack és a microUSB bemenete fedezhető fel, másra nem is lesz szükségünk. A minőségérzet szinte kifogástalan, s kétségtelenül a legszebb momentum az előlap és a telefonon körbefutó keret közé alul-felül berejtett hangszóró. Nagyon elegáns, nagyon letisztult megoldás, csak az a baj, hogy ha ide beugrik valami szöszmösz, akkor azt senki onnan ki nem szedi.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
