Kamera, video, audio
A hátlapra egy 8 megapixeles, autofókuszos kamera került, gyengébb fényviszonyok között egy szimpla ledes villanó segít neki a működésben. A kameraszoftver nem a HTC sajátja, hanem a gyári Android rendszerból érkezik, nem a legszebb, amit el lehet képzelni, de teljesen használható. Egy felületről fotózhatunk és videózhatunk, a beállítások között pedig találunk geotagginget, expozíció-állítást, színhatást, fehéregyensúlyt, villódzásgátlót, illetve bekapcsolhatjuk az arcfelismerést, a HDR módot, a sorozatfelvételt, esetleg a mosolyra exponálást. Állíthatjuk a képméretet, a képarányt és az ISO-t is. Érintésre történő fókuszálás van, ráadásul, ha hosszan nyomva tartjuk az élesség kívánt helyét, akkor igyekszik az adott tárgyon/emberen hagyni a fókuszt még akkor is, ha közben elmozdítjuk a telefont.
A Desire 620 esetén közepes minőségű kameráról számoltunk be, most azonban azt a szintet sem sikerült megütni. Lehetséges, hogy az AOSP-kamera nem képes kihozni a szenzorból a maximumot, a fenti képek mindenesetre sokkal ideálisabb körülmények között készültek el, mint a februári fotók, mégis rosszabb lett a végeredmény. Egészen festményszerűek a képek, rengeteg a színes zaj, sokszor a fókuszt sem találja el az automatika, egyedül a vonalélesség az, ami elfogadható. Videót 1080p-ben, maximum 29 fpssel képes felvenni a 620G, de a minőség itt sem sokkal jobb. Tesztfelvétel ide kattintva elérhető. Az előlapi kamera 5 megapixeles.
A dobozban található fülhallgatón látszik, hogy nem épp a minőségi zenehallgatás eszközének szánta a gyártó. Természetesen tettünk vele egy próbát, de az előzetes gondolataink beigazolódtak: nem kényelmetlen, a felvevőgomb is hasznos, de leginkább csak telefonálásra használható a hagyományos kialakítású headset. Elvégeztük az audio méréseket is, de az eredmény sajnos nem lett olyan, mint vártuk.
Teszt | HTC Desire 620G Dual SIM | Samsung Galaxy E5 | Microsoft Lumia 640 | Sony Xperia M4 Aqua | Lenovo K3 Note |
Frekvenciaátvitel (40 Hz-től 15 kHz-ig), dB: | +1,43, -1,96 | +0,02, -0,05 | +0,06, +0,02 | +0,02, -0,05 | +1,51, -1,93 |
Zajszint, dB (A): | -88,8 | -91,3 | -91,9 | -87,7 | -84,8 |
Dinamikatartomány, dB (A): | 88,8 | 91,1 | 91,8 | 88,1 | 85,3 |
THD, %: | 0,0030 | 0,0083 | 0,0068 | 0,0075 | 0,0086 |
IMD + Zaj, %: | 0,124 | 0,012 | 0,013 | 0,021 | 0,019 |
Sztereó áthallás, dB: | -87,7 | -89,6 | -90,7 | -87,3 | -83,1 |
A frekvenciatartomány görbéje 40 Hz környékén indul, ami nagyon gyenge teljesítmény, ráadásul nem is egyenletes a hangok átadása, az intermodulációs torzítás is túl sok, elsőre azt hittük, hogy mérési hiba történt, aztán meghallhattuk egy komolyabb fülhallgatóval és rájöttünk, hogy itt bizony nem a műszer hibázik. Egy Xiaomi Piston-színvonalú, kifejezetten telefonokhoz kitalált fülhallgatóval sem képes túl jó hangot kiadni magából, főleg a mélyek gyengék és rossz minőségűek, de a többi tartomány sem áll túl fényesen.
Szoftveresen sem remekel a zenei oldal, a remekül működő HTC-s zenelejátszó helyett egy AOSP-zenelejátszó az alapértelmezett, igény szerint pedig hallgathatjuk a Play Zenét is, ami hangszínszabályzóval és online streaming szolgáltatással is kecsegtet. FM-rádió van, fülhallgató csatlakoztatása után kereshetjük kedvenc állomásainkat, igény szerint pedig akár fel is vehetjük az elhangzó műsort.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!