Multimédia, internet

A HTC eddig nem nagyon szállt be a kamera versenybe, noha egyébként multimédiában nem járatlanok. Az androidos Desire HD után most a WP7 platformon futó Mozart is megkapta a 8 megapixeles kamerát. Ráadásul nem csak a felbontás nagy, hanem odatettek egy xenon vakut, ami úgy általában elég ritka, főleg okostelefonoknál. A lelkesedésünk azért alábbhagy, ha meglátjuk a kezelőfelületet. Egyszerűen kezelhető, ami nem is csoda, mert eléggé puritán. Beállításokból sincs túl sok, változtathatjuk a felbontást, a vaku üzemmódját, vannak effektusok, szabályozható a fénymérés módja és vannak előre programozott témamódok. Ez valljuk be, elég szerény felhozatal.

Az igazi sokk még csak most jön, mert ha már fotóztunk, akkor megnézzük a képeket is. Nos, valami nagyon félresiklott a HTC-nél. A Mozart ugyanis kb. totál alkalmatlan fotózásra. Nem az a baj, hogy 8 megapixel van egy miniatűr érzékelőn, hanem konkrétan értékelhető képeket is alig tudtam készíteni vele. Igaz, hogy a teszt ideje alatt erősen borult idő volt és esett is, de a tesztképek magukért beszélnek. A fűtőtestes kép lett a legjobb és az beltérben készült. További kellemetlen baki, hogy a xenon vaku mellé nem került AF segédfény. Emiatt hiába villan szép nagyot, már félhomályban nem talál fókuszt, a kép pedig nagyon durván életlen lesz (lásd utolsó fotó). Próbálkoztam mindenféle beállítással, de a Mozart képtelen volt éles képet csinálni, minden fotó olyan volt, mint ha makróval csináltam volna. Még szomorúbb, hogy a videónál se jobb a helyzet. Hiába 720p (1280x720 pixel) a maximális felbontás, és elvileg sztereó a hang, a sebesség csupán 15 fps és az élesség itt is nagyon gyenge, pedig folyamatos autofókusszal rögzít. Hogy mennyire gyenge, azt ide kattintva meg lehet nézni, illetve felvettem egy VGA videót is, szintén hasonlóan gyenge eredménnyel. Még mielőtt megkérdezi valaki, a hátam mögött nem tört el a vízcső, hanem ilyen rossz az esőben elhaladó autók hangja. Azért gyanakvóak vagyunk, hogy talán csak a mi példányunk volt hibás, úgyhogy később újra megvizsgáljuk ezt a részt és ha mást tapasztalunk, akkor beszámolunk róla.

Ezek után azt vártam, hogy legalább a névhez illően zenében odategye magát. Odatette. A lejátszó a korábbi WP7 mobilokban is látott Zune szoftver. Egyszerűen használható, fut a háttérben, kezeli az albumképeket, van ismétlés, véletlen lejátszás, tehát ez rendben. A HTC felpakolt egy külön kis programot, amivel a hangzásképek állíthatók, külön zenére és videóra. Zenénél nekem sem a Dolby Mobile, sem pedig az SRS nem jött be, nagyon természetellenes hangzást kapunk. Viszont vannak gyári hangzásképek és itt már érdemes válogatni. A gyári füles elég jól szól, viszont kényelemben nem ér fel a jó kis fülbedugós változatokhoz. Cserében van rajta hangerőszabályzó is, a jack miatt meg úgyis bármire kicserélhetjük. Kapunk rádiót is, ami a lehető legegyszerűbb, megkeressük a kívánt csatornát, egy érintéssel hozzáadjuk a kedvencekhez és ennyi. Van RDS is, és persze ez is megy a háttérben.

Az adatátvitelnél érdekes kettőség jellemzi a WP7-et. A Mozart esetében van GPRS, EDGE, 3G és HSPA, ami 7,2 Mbit letöltési és 2 Mbit feltöltési sebességet biztosít. Ráadásnak b/g/n szabványú WiFi-vel is garázdálkodhatunk, itt minden oké. Van Bluetooth is, ami sztereó zenére jó, viszont másra nem nagyon, mert csak hangátvitelt támogat. Aztán ott a microUSB, ami megint jó, mert szabvány, viszont önmagában csupán töltésre használható. Amíg nem telepítjük a Zune szoftvert a gépünkre, semmit se tudunk vele kezdeni és utána is csak azon keresztül mehetnek a dolgok. Maga a Zune elég normálisan működik, gyorsan és hiba nélkül szinkronizálta a zenéket, fotókat, videókat. Az internet felé egyelőre a beépített Internet Explorer használható. A régiekkel ellentétben ez már gyors, mind böngészéskor, mind nagyításkor, normálisan használható.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!