Külső
A StrongPhone D2 nem éppen egy apró jószág, valóságos tégla, ha ezzel fejbe dobnak valakit, az aligha fog utána a földről felkelni. A tekintélyt parancsoló külső 140 x 76 x 20 milliméteres dimenziókat és 259 grammos tömeget foglal magában, ilyen nehéz telefon régen járt már a szerkesztőségünkben. Ez persze nem puszta véletlen, hiszen a készülék IP67 védettséggel rendelkezik, vagyis teljes mértékben bírja a poros környezetet, és a maximum egy méter mély víznek is ellenáll fél óráig. Ez mondjuk még nem adna okot az óriás kialakításra, az ütésállóság viszont igen, melyet a merev gumiborítás és a megerősített belső váz segítségével ért el az Evolveo, a D2-t akár két méter magasból is szilárd talajra ejthetjük elvileg anélkül, hogy belsőleg sérülés érné a telefont.
Az előlap elég komolyan néz ki, az alul látható híváskezelő gombok azonnal elvonják a figyelmet. A kesztyűben dolgozóknak ezek nagyon jól jönnek, az viszont továbbra elképesztően idegesítő, hogy az Evolveo a felhasználók nemtetszése ellenére még mindig nem készített szoftveres lehetőséget arra, hogy ezeket ki lehessen kapcsolni, hiszen nem egyszer nyomódnak be véletlenül a zsebben, a hívásletevő pedig a képernyő felélesztésére és kikapcsolására is szolgál, így könnyedén fel lehet oldani a telefont. A jobb alsó sarokban a beszédmikrofon, közvetlenül a gombok felett pedig három a érintésérzékeny, háttérvilágítással rendelkező vezérlőgomb látható, ezek segítségével érhetjük el az almenüket, a visszalépést, és a kezdőképernyőre ugrást. A legfelső területen az 1,3 megapixeles előlapi kamera, a fény- és távolságérzékelő szenzor, az apró értesítő led (ami nagyon sűrű ütemben villog), valamint a beszédhangszóró figyelhető meg. Jó hír, hogy a D2-be egy 4 hüvelykes, 480 x 854 pixelt megjeleníteni képes IPS kijelző került, így a betekintési szöggel egyáltalán nincs gond. A panel viszont nem a legjobb fajta, így sem fényerőben, sem pedig napfényben való láthatóságban nem nyújt túl kiemelkedőt.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | Evolveo StrongPhone D2 | Alcatel One Touch Hero | ASUS Fonepad Note FHD 6 | Nokia Lumia 1320 |
| Fehér fényerő | 225 nit | 493 nit | 450 nit | 444 nit |
| Fekete fényerő | 0,45 nit | 0,50 nit | 0,29 nit | 0,41 nit |
| Kontrasztarány | 500:1 | 985:1 | 1552:1 | 1084:1 |
| Színhőmérséklet | 11598 K | 8372 K | 7442 K | 7785 K |
A húsz milliméteres vastagság már azért megnehezíti a használatot, hiába írja a gyártó, hogy kiváló a telefon ergonómiája, ez a kijelentés egy ekkora szerkezetnél aligha lehet igaz. Egy kézzel nagyon nehéz átérni a képernyő túlsó felét, a marokra fogással viszont nincs gond, biztonságosan meg lehet ragadni a telefont. A jobboldalon a hangerőszabályzó billentyűket találjuk, az átellenes területen pedig két ugyanilyen gomb nyomogatható, az egyik semmit nem csinál, és nem is lehet beállítani rá alkalmazást, a másik viszont a kamerát indítja el, és ha már benne vagyunk, akkor fényképez is. Felülre a bekapcsológombot szerelték, a microUSB csatlakozót és a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenetet pedig egy kis gumiajtóval zárták el a külvilágtól. Előbbihez viszont csak speciális, vagyis hosszabb végü kábellel érünk el, vagyis egy másik telefonhoz kapott zsinórt nem tudunk használni, ami azért felettébb logikátlan megoldásnak tűnik.
A mostani strapatelefonoknál egyértelműen a hátlap néz ki mindig a legjobban, a D2-nél is a hátsó fertály a legvagányabb, már messziről látszik, hogy ez nem egy átlagos masina. A csíkozott felületű, különböző vastagságú borítás bal felső sarkában láthatjuk az ezüstös körbe foglalt kamerát, valamint a közvetlenül mellette fekvő ledes vakut, középen pedig egy fém tábla jelzi a gyártó kilétét. A hangszóró ezek között helyezkedik el, mint ahogy a hátlap leválasztásához szükséges két csavar is, amit a mellékelt eszköz segítségével tudunk gyorsan kitekerni. Belül először a hatalmas akkumulátor tárul elénk, ha pedig a telepet kikapjuk a helyéről, akkor a két normál méretű SIM foglalathoz és a microSD kártyahelyhez jutunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
