Bevezető, külső
Nagyon örültünk, amikor a SpeedShoptól megkaptuk az Acer Tempo M900-at, hiszen sok korábbi általunk tesztelt masinához hasonlóan erről is mi írhattunk volna először tesztet - no nem idehaza, hanem a világon. Sajnos azonban kiderült, hogy bár a készüléket tesztelhetőnek nyilvánították, még közel sincs olyan állapotban, hogy cikkezni lehessen róla, ami a kézzel összerakott hardvernek és a kissé bétás benyomást keltő szoftvernek egyaránt köszönhető. Így most először egy úgynevezett bemutatóval rukkolunk elő, melyben igyekszünk a megszokottnál kicsit rövidebben bemutatni a készülék tulajdonságait, a véglegesnek tűnőket és a csiszolandókat egyaránt - de utóbbiaknál elspekulálunk azon is, hogy mi lehet belőle.
Az M900 érkezésével egyértelművé vált, hogy az Acer nagyon szeretne egy méretes szeletet magáénak tudni a Windows Mobile piac tortájából, ennek érdekében pedig meg is tesznek mindent. Előzetes bemutatónk tárgya egyértelműen a HTC Touch Pro vonalának kíván konkurenciát állítani, de nem a klasszikus módon: az új Tempo modellnél gyakorlatilag egybegyúrta a Touch HD-t és a Touch Prot. Ez értelemszerűen egy hatalmas méretű, QWERTY billentyűzettel ellátott mindentudó masinát jelent, mely minden elérhető szolgáltatást megkapott, plusz az Acer kicsit ráfeküdt egy HTC-kből hiányzó dologra, nevezetesen az adatbiztonságra is. Ez a 188 grammot nyomó, 119 x 62 x 17,1 milliméteres masina előlapján található ujjlenyomat-olvasóban nyilvánul meg, melynek funkcionalitására később még visszatérünk.
Az M900 tehát egy hatalmas masina. A nálam járt példány még kézzel lett összerakva, ami nem mindig nyilvánul meg gyengébb minőségű illesztésekben, jelen esetben azonban erről van szó. Az újdonság felsőkategóriás voltát meghazudtolóan nyikorog-nyekereg, a széttolható rész kicsit lötyög, az akkumulátor fedlapját alig lehet leszedni, a kijelző körül lévő perembe pedig beragadnak a szöszök és egyéb szennyeződések. A fejemet tenném rá, hogy a végleges verzió ennél jobb minőségű lesz, mert ezzel a nyekergő szörnyeteggel az Acer akkora öngólt lőne, amekkorát biztos, hogy nem akar. Az összeszerelési minőségre tehát a végleges példány érkezésekor vissza fogunk térni, az anyaghasználatról viszont már most is bátran írhatok. Az előlap szinte egyenlő a 3,8 hüvelyk átlójú, WVGA (480 x 800 pixel) felbontású kijelzővel, melyet puha, tükröződő felületű plexi takar. A telefonhangszóró kissé igénytelen módon lett kialakítva, az említett plexibe vágtak egy lyukat, majd betették mögé - egy rács igazán odafért volna, legalább nem esne be mindenféle nem kívánatos dolog. Alulra került a már említett ujjlenyomat-olvasó és négy gomb (híváskezelők, navigáció, Today), a navigálószerv funkcióját az olvasó látja el, kicsit gyengébb hatásfokkal, mint egy optikai érintőpad, de alapvetően jól. A hátlap látványosra sikerült, a középső, levehető rész szálcsiszolt felületű fémből készült, fölötte találjuk az 5 megapixeles, autofókuszos kamerát, melyet egy finoman szólva is méretes díszkörbe illesztettek be a szemfüles mérnökök. A hátlap levétele elég érdekes, az alul lévő műanyagrészt kell kicsit letolnunk ahhoz, hogy hozzáférjünk a hátlaphoz - ilyen megoldással mostanában a Samsung Innov8-nél találkozhattunk.
Az oldalsó részek "krómozott műanyag" csík fut körbe, mely felül az elmaradhatatlan GPS feliratot, alul pedig a csak és kirázólag körömmel kihúzható teleszkópos ceruza helyét rejti. A bal felső sarokba került a fedetlen miniUSB csatlakozó, alatta található a kiválóan funkcionáló jog-dial (görgőkerék) és a fedlappal takart microSD kártyahely. Az átellenes oldalon a bekapcsoló-, az exponáló- és egy gyorsindító gombot találunk, utóbbi kettő között üldögél a reset-gomb nyílása. Ezt a telefonos PDA-król le szokták felejteni a gyártók, örvendetes tehát, hogy az M900-ra felkerült.
A QWERTY billentyűzet meglehetősen jóra sikerült. Ennek elsődleges oka ugyebár az, hogy volt elég hely neki, de ettől függetlenül is rendben van a klaviatúra. A gombok megfelelő formájúak, kellemes anyagból vannak, kiváló minőségű a háttérvilágításuk, egyedül talán annyi róható fel nekik, hogy nem a legjobb a nyomás-visszajelzésük, de a kijelzőn megjelenő karakterekből úgyis tudni fogjuk, hogy tényleg megnyomtuk a gombot, szóval ez nem egy tragédia.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
