Külső
Közelebbről megnézve az OT-606 teljesen szimpla mobilnak látszik. Hosszát és szélességét tekintve teljesen átlagos, a vastagságát meg a kicsúsztatható billentyűzet magyarázza. Súlya is van neki, mégpedig 109 gramm, ami egész soknak tűnik, de különösebb oka nincs. Legalábbis az biztos nem, hogy telepakolták fémmel, mert erről szó sincs. Műanyag mindenhol, ami alapvetően nem nagy baj, csak kissé mellényúltak. A hátlap ugyanis rettentő csúszós, az első nyitogatások alkalmával folyamatosan ki akart esni a készülék a kezemből. Az összeszerelés egyébként egész elfogadható, nincs nyöszörgés, illesztési hézagok és hasonlók. Az aszimmetrikus nyitómechanika miatt (a kijelző mögött van) a fedlap alsó fele nyitott és zárt állapotban is simán mozog 2 mm-t, ezen felül azonban rendben van.
Az előlap követi a klasszikus mobiltelefonok elrendezését. A felső felét a 2.2 hüvelykes, QVGA (240x320 pixel) felbontású kijelző foglalja el, ami TFT technológiájú és 262 ezer színt tud megjeleníteni. A képe átlagosnak mondható, láttam már szebbet és csúnyábbat is nála. A felette lévő lyukban figyel a hangszóró, aminek hangerejét nem vitték túlzásba, közel maximumon érdemes használni. A másik fontos pont a billentyűzet, ez gumiból készült, viszont ez a kisebbik baja (sőt, ez nem is annyira baj). Az egyik gond, hogy a navigációs billentyű és a két funkciógomb egyáltalán nincs megvilágítva. A másik pedig, hogy ugyanezen gombok működése nagyon rapszodikus. Sokszor nem érzékelik a lenyomást, máskor meg egyből kétszer is. A többi billentyű jobban használható, a gumi miatt kissé „rugalmas” nyomáspontjuk van.
A szétcsúsztatással előbukkan a telefon egyik erőssége, a teljes QWERTY billentyűzet. Az erősség viszont hamar elméletivé válik, ha használni is akarjuk. Noha a billentyűk jól láthatóan elkülönülnek egymástól, nagyon aprók, leginkább csak körömheggyel használhatók jól. A megvilágításra a katasztrofális lenne a legjobb jellemző. Totálisan egyenetlen és nagyon gyenge, sötétben igazi kihívás a használata. Ha talán nem bántak volna ennyire pazarlóan a hellyel, akkor jobb lenne a helyzet. Egyébként az ezüstös, gumis anyagú keret szimplán karcolódik, úgyhogy hosszabb használat során ez a rész elég csúnyán fog kinézni.
A hátlap olyan egyszerű, mint egy faék. Totál sík, alul egy Alcatel felirat, felül a kamera optikája és a kihangosítót rejtő két csík próbálja oldani az egyhangúságot. A kamera egy lekerekített háromszög alakú kis dudorban ücsörög, a hátlapra tett hangszóró meg itt is úgy viselkedik, mint máshol. A sík hátlap miatt asztalra téve veszít hangerejéből.
Az oldalsó részeket sem vitték túlzásba, a bal és alsó részek totálisan üresek, még a hangerőszabályzó is hiányzik róla. Jobbra találjuk a microUSB-t, felül pedig egy 3,5 mm-es jack vár minket. Ezért viszont jár a dicséret, hiszen a szabványos csatlakozók még most sem teljesen egyértelműek minden készüléken.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
