Előszó
Ez az eddigi legnagyobb és vélhetően legdrágább tesztautó, amelyben a relatív rövid ideje futó autós rovatunk kapcsán szerencsénk volt üldögélni. Ücsörészni. Heverni. Tespedni. Mert ezeket mind lehet csinálni a Volvo S90-ben, amely az általunk próbált konfigurációval némiképp 20 millió forint feletti összegért vihető haza. Illetve félig magától is hazagurul, köszönhetően annak a rengeteg automatizmusnak, amely megpróbálja a vezető válláról levenni azokat a terheket, amelyek egy majdnem 5 méter hosszú autószörny terelgetése közben adódhatnak. Mi is úgy bántunk vele, mintha egy különösen értékes biliárdasztalon kéne játszunk egy lakótelepi lakás konyhájában, aki nincs hozzászokva, hogy a gépkocsi elején komplett pingpongmeccseket is le lehetne zavarni, hátul pedig még egy családi ebédlőasztalnyi terület is adódik, az eleinte nagyon óvatosan fogja terelgetni a nagy Volvót.
[+]
Az S90-nél a Volvo láthatóan mindent megpróbált beleadni az infotainment rendszerbe, ami technológiai szempontból elvárható. Ez először is azzal jár, hogy az autóból gyakorlatilag száműzték a középkonzolon megszokott gombok túlnyomó többségét, maradt összesen négy: a vészvillogó, az első és a hátsó páramentesítő, illetve a fedélzeti rendszer óriási tekerőgombja, amit be is lehet nyomni. Ennyi, minden más a középkonzolon terpeszkedő, 9,5 hüvelykes, állított tájolású tablet feladata és ez egyébként amennyire menő, annyira megosztó is. Például a négyzónás klímán hőmérsékletet állítani ugyan elég triviális, hiszen jellemzően a menü alsó sorában ott van az ehhez szükséges piktogram, de mégis oda kell nézni a kijelzőre, amikor az ember a fokokat az érintős csúszkával megpróbálja belőni. Egy klasszikus, tekerős megoldás odatekintés nélkül is általában jól kalibrálható (és egyébként a Volvo ki is hagyta azt a ziccert, hogy a kijelző alatti tekerőgombbal lehessen ezt állítani), sokszor a parkolási asszisztens és a radarok inaktiválására vonatkozó gombokat is más márkák inkább kívül tartják a fedélzeti rendszertől.
[+]
Ugyanakkor viszont ez a gombtalan élet az enteriőr tervezői számára jelentett gondtalan életet, szárnyalhatott a skandináv fantázia, aminek olyan eredménye született, hogy csak szuperlatívuszokban tudunk róla beszélni. Világos fa, színben harmonizáló bőr, selymesen csillogó fém és mindenhol végtelen térérzet köszönti az utasokat (hátul is), az egész autózás egy kicsit olyan élmény, mintha az ember beülne egy kimondottan jó ízléssel megtervezett meditációs szobába, ahol a külvilágot egy keze ügyében levő, csúcskategóriás tablettel irányíthatja. Oké, van kormány is (nyilván tele gombokkal), a műszerfal viszont szintén egy kijelző, ennek megfelelően össze-vissza lehet paraméterezni, ha pedig még ez sem lenne elég, akkor ott a HUD (Head Up Display), amire a rendszer a legfontosabb információkat kirajzolja (sebesség, sebességhatár, következő navigációs manőver, túl alacsony követési távolság és veszély).
[+]
Az első benyomások tehát megragadók, akárki ült be az S90-be mellénk, mind odáig volt az ízléses, szellős beltértől, ami a luxusnak egy olyan ága, ahol nem a nehéz, súlyos és drága csicsák, hanem a letisztult elegancia és könnyedség dominál. És persze minden ülés elektromosan mozog, ráadásul a középkonzoli tabletről a vezető is tudja ráncigálni az anyósülést, ami nyilván rengeteg ökörködésre adhatna okot, de elsősorban az a lényege, hogy mondjuk a nagymamát egyszerűbb távvezérléssel tologatni a térben, mint elmagyarázni neki, hogy oldalt melyik kallantyút és merrefelé húzogassa. És persze több felhasználói profil is menthető, amely az összes testreszabhatósági beállítást rögzíti, az üléspozíciót, a menü elrendezését, a színsémát és a vezetési segédletek állapotát szintúgy.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
