Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • FehérHolló

    veterán

    válasz Dalai Láma #11810 üzenetére

    Ez egyben válasz Noddy-nak is.

    Nem, nem (kis)protestáns egyházakat értek, hanem közösségeket. A három évet meg kicsit félreértetted. 3 éve vagyok kiábrándult/beleunt állapotban.

    Rövid történet:
    Valamikor rómkat-nak lettem keresztelve. Végigjártam náluk az elsőáldozást és a bérmálást. Viszonylag gyorsan tanulok, kívülről tudtam az Újszövetséget, de senki nem kérdezte meg soha, hogy hiszek-e Jézusban.
    Utána az igazi (és természetesen egyben egyetlen) megtérésem után fel akartam számolni a "sötét múltat". Lelki tanácsért a régi papomhoz fordultam, aki szerint amit csinálok/csináltam, az Isten ajándéka. (Egyébként szentté is avattak már embereket csak ezért, szóval vicc.) Szerintem meg a Bibliában világosan le van írva, hogy bűn. Ekkor hagytam ott a római katolikusokat, és "tértem át evangélikusra", mert igazából egy evangélikus lelkésznek köszönhettem, hogy elfogadtam Jézust megváltómnak. Az evangélikus hitvallással (amire konfirmálás során megesküdtetnek) egyébként teljes mértékben, szóról szóra egyet tudok érteni. Persze szerintem részletkérdés a predestinációs állásfoglalásuk és a hasonlók, de a nagyobb egyházak közül az ő álláspontjukkal tudok leginkább azonosulni.
    Sokáig jártam egy nagyvárosi evangélikus gyülibe, ahonnét tanulmányaim miatt el kellett jönnöm Pestre. Azóta politikai és anyagi alapon elűzték a régi lelkészeket, a jelenlegi meg teljesen izébigyó, elkötelezetlen.
    A nagyvárosi evangélikus mellett a szolgálatomból adódóan jártam több gyülekezetbe is. Köztük református, metodista és baptista közösségekbe is. Reformátusban bár rengeteg barátom volt, valahogy nem fogott meg annyira, rengeteg politikai vonzata volt az alkalmaknak. Metodista nagyon jó volt, talán idilli is, de az egyházukból adódóan a lelkészt rövid idő után lecserélték (körforgó rendszer, országos szintű szabályzás). Baptista pedig nagyon zárt közösség. Én az egyszeri keresztség híve vagyok, nem kívántam bemerítkezni, ezért soha nem is kezeltek a közösség teljes értékű tagjaként.
    Aztán jött Pest, sok gyülekezetet végigjártam (legalább 8-at), mindegyikben legalább 3 hétig voltam. Az első komolyabból azután jöttem el körülbelül 1 percen belül, hogy a lelkész közölte, hogy jövő vasárnap itt lesz az egyházvezetés, sokan legyünk, mert rengeteg pénzt jelentene a közösség számára.
    A második komolyabb pesti gyülekezetem leginkább szekta volt, hamar ott is hagytam.
    A harmadikban egy évet töltöttem. Nagyon jó barátságokat kötöttem, de az egyházi alkalmak leginkább arról szóltak, hogy egy bibliai mondaton csámcsogtunk 2 órán keresztül, hogy a végén mindenki ugyanazt gondolja róla. Ez leginkább agymosásra emlékeztetett, amit nem pártolok. Közben a páromat egy másik városba vették fel egyetemre, így a pénteki alkalmakat felváltotta az ő látogatása, aztán szépen lassan kikoptam ebből a gyüliből is, mert semmi pluszt nem jelentett. (A párommal esténként szoktunk Igét olvasni, amit meg is beszélünk mindig.)
    Azóta is keresek, és egyre inkább azt gondolom, hogy az egyház (nem a gyülekezet) a hit legnagyobb ellensége.

    [ Szerkesztve ]

    Skynet is real. It's called Google.

Új hozzászólás Aktív témák