Új hozzászólás Aktív témák

• #41432 #71562240 törölt tag

  Új Válasz 2013-08-28 21:51:23 #41432

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  Kiállításbeszámoló

  Andorra kolléga a Balatonon nyaralt egy hétig, így jó alkalom ígérkezett, hogy közösen meglátogassuk Gorbep kollégát (aki elektromérnöki stigmája ellenére gyakorló audiofil), és meghallgassuk különlegességekkel is bíró hangberendezését. Így is tettünk. Előtte egy-két nappal Andorra egy másik veszprémi hifistát is meglátogatott, akinek milliós szintű NAIM lánca van, de (érdemei elismerése mellett) mégsem tetszett igazán az a rendszer Andorrának. (A látogatás következményeiről a „Miért lett hirtelen háromszorosan öngyilkos az életvidám hifista?” című cikkben olvashattok a Fennsík Online-ban. A halottkém jelentése szerint az illető először leugrott a húszemeletes tetejéről, majd kardjába dőlt, végül a biztonság kedvéért főbe is lőtte magát.) Ugorgyunk.
  Még be se csöngettünk Gorbepékhez, Andorra már az utcáról kiabált befelé, hogy a házat akusztikai célzattal el kell fordítani negyven fokkal, a ház mögött levő hegyoldalt hátrébb kell helyezni, és az egész épületet feljebb kell emelni két méterrel, alája fémállványt helyezve, tüskékre állítva. Ahogy felmentünk a lépcsőkön a zenehallgató szobába (amerikai konyhás nappali), Andorra már ugrott is, egyik kezébe vésőt, másik kezébe csavarhúzót, harmadik kezébe vakolókanalat szorított, és „Országomat egy szimmetriáért” felkiáltással már kezdte is volna áthelyezni a jobb oldali hangdoboz mellett asszimetriát okozó ajtót, valamint kibővíteni a helyiséget kettéosztó elválasztófalat, de gyorsan meglasszóztuk a gondosan előre odakészített kötelekkel, és lekötöztük a székére. Így végre körül lehetett nézni, hogy pontosan mije is van Gorbep-nek.
  Essünk túl hamar a hangberendezése gyengébb pontjain, ami egyrészt az eccerű (cserélni tervezett) kábelezésből és az alapfokú, HTPC jellegű forráskészülékből áll, szerintem ezeknek a cseréjével kellene kezdenie (és ennyivel akár be is fejeznie) a rendszer fejlesztését. A további eszközei azonban már egy igen érdekes rendszert alkotnak. Az Emotiva XDA-1 DAC hangjával sok mindent lehet kezdeni, de már halad az XDA-2-re történő csere projektje (pedig szerintem a forrás és a kábelek cseréje lenne fontos - de lehet, hogy ezt már mondtam). A DAC-ból a jel egy korai verziójú Heed Obelisk Pro-ba vándorol, ami egy ügyes, méretre kisebb, de hangban igen nagy erősítő, karakteres erényekkel (lásd hídkapcsolás) és enyhe hibákkal (lásd hídkapcsolás), Gorbep a DAC után ennek a cseréjét tervezi (pedig szerintem a forrás és a kábel cseréje lenne fontos, - ha még nem mondtam volna). A hangdobozok helyén pedig az est fénypontja, egy pár valódi hangszer, azaz Bösendorfer VC2 áll.
  A Bösendorfer hangszerek és hangdobozok között nem csak névrokonság áll fenn, hanem testvérek, azaz azonos szülőktől származnak, sőt a Bösendorfer hangdobozok is bizonyos szempontból úgy működnek, mint a hangszerek, azaz a hangszórók hanghullámait afféle „kvázi tölcsérként” megtámogatja (erősíti-csillapítja) a hangdoboz hangolt rezonációja (mérnökök gyönyörűségére: Helmholtz-rezonátor elv is játszik), valamint a hangdoboz két oldalán elhelyezett, akusztikusan csatolt fa rezonátortáblák, amelyek átveszik és a kívánt frekvenciasávban erősítik a szintén mindkét oldalfalon elhelyezett középmélysugárzók mélyfrekvenciáit, akár a zongoráknál. Több szempontból is „abszurd” konstrukció. Így aztán, az igen kicsi, 13 centis középmélysugárzók ellenére a hangsugárzó gyakorlatilag lineáris kb. 30Hz-ig lefelé. A készülék Hans Deutsch hangszórói nem különösebben drágák, ellenben viszonylag olcsók, a fő költséget a dobozkonstrukció képezi, a fő értéket pedig a létrejövő hangminőség, aminek eredményeképpen a VC2 mintegy1,5-2 millió forintos árszinten mozog. Gorbep azonban szerencsésen jutott hozzá a doboztesthez 70ezerért, a hangszórókészletet pedig sikerült 30ezer körüli áron beszereznie, így a hamarosan feljavítandó vezetékezés után sem sokkal megy majd 100ezer fölé a VC2 költsége.
  Miután elkezdtünk hallgatózni, hamar megelégedéssel nyugtáztuk, hogy érdemes volt. (Közben Andorra kiszabadította magát kötelékeiből, és egy plédet megragadva ráugrott a középen a falra szerelt tévére, és elkezdte fojtogatni, hogy a sík lap akusztikai visszahatását csökkentse. Andorrát újra lekötözvén megkezdhettük az elmélyült hallgatózást.) A Heed Obelisk Pro-tól és a különleges hangdobozkonstrukciótól elvárt különleges térhatás, életnagyságú hangszermegjelenítés bizony még az elég kicsi hifitérben is kiválóan érezhető volt, négyszer-ötször ekkora helyiséget is gond nélkül be tudna tölteni a karcsú állódoboz. Amellett, hogy a driverek szépen szólnak (acélkosaras, szénszálakkal átszőtt papírmembrános középmélyek, viszonylag kis membránú, akrillal impregnált selyemdóm magassugárzó), a hangszórók és a doboztest csodálatos összehangolása eredményeképpen a kifejezetten mély hangoktól a legmagasabbakig valami teljesen szokatlan módon olyan egységes a frekvenciamenet, hogy ilyet ritkán hallani gépektől. A komoly mélyenergiák ellenére a hangkép teljesen transzparens (áttetsző), részletező, pontos, a magasak elegendően fényesek, a tér pedig kifejezetten háromdimenziós, de utóbbi persze nem igazán meglepő az „omnidirekcionális” konstrukciót ismervén. Egyértelműnek tűnik, hogy az Obelisk Pro és a Bösendorfer nagyon jól tudnak együttműködni, félve bontanám meg ezt az egységet erősítőcserével. Ragaszkodtam hozzá, hogy a hangdobozok elé a járólapos padlóra szőnyeg kerüljön, ami nagyon jót tett a tér és a hangok további „feltisztítása” révén, persze Andorra, ahányszor megszabadult fogságából, mindig felszedte a szőnyeget, merthogy érthetetlen okból neki úgy jobban tetszett a hang. Mindezzel együtt zavartalanul hallgatgattuk volna az újabb és újabb zenéket (mellette egy kis „könnyűzenét” és „határterületet” is), ha Andorra nem találja ki, hogy ő jobban szereti, hogy ha a hangdobozok nincsenek befelé fordítva, hanem előre néznek. Egyik kiszabadulásakor rá is ugrott a Bösendorferekre és kijjebb fordította őket, ami nem tett jót a hangképnek, de Andorrának úgy persze jobban tetszett. Szerintem, ha engedtük volna, annyira kiforgatta volna őket, hogy már-már hátrafelé néztek volna, de miután kitombolta magát az előre néző állapottal, megengedte, hogy visszaállítsuk az eredeti, befelé fordított állapotába a dobozokat, így újra zavartalanul lehetett hallgatni az újabb és újabb zenéket (és „könnyűzenéket”) órákon keresztül. A hangerő az erősítő potméterének tíz-tizenegy órás állása környékén is irdatlan volt, de nagyon kevés (kifejezetten szúrós hangú) hangfelvételnél volt hangosnak érezhető, ezt is csak az igazán jó rendszerek tudják, ám a hangskála korábban említett megdöbbentő egységességét, integráltságát még tölcséres hangsugárzóktól vagy koncentrikus hangszóróktól is ritkán hallani, különösen ilyen részletesség mellett.
  Korreferál Andorra, Gorbep.

Új hozzászólás Aktív témák