Vége az idei MWC-nek, a teljes csapat épségben visszaért Magyarországra, leszálltunk a gépről és nagyot szippantottunk az 5 fokos levegőből, de ilyenkor ezt már annyira nem érezzük drámainak, mert egy hét Barcelona után hisszük, hogy lesz tavasz itthon is. És egyébként ez eddig mindig így is történt, bár volt olyan év, amikor még március 15-én is át kellett volna ülni másik gépjárműbe egy jól sikerült havazást követően.
Szelfiző lányok a Nemzeti Palota előtt [+]
Kereken 100 anyag ment ki idén, ez abszolút rekord. Ha nagyon megerőltetjük a dolgokat, akkor még ki tudtunk volna préselni magunkból néhány videót, de igazából elégedetten dőlt volna hátra a társaság a Ryanair gépének 31. sorában, ha lett volna erre lehetőség és lábtér. Ráadásul jutott idő sok mászkálásra is. Dr. Kind már megírta, hogy pénteken többfelé szakadt a csapat, délelőtt a Bocha, Legendd, Bone és Kind kvartett felkereste a Sagrada Familiát, én meg gondoltam, hogy kisvártatva a nyakamba veszem a várost és csak úgy mászkálok, mielőtt kimennénk a stadionhoz.
Bone a nappaliban [+]
Na, ebből nem lett semmi, mert épp indultam volna, amikor csöngettek lent, ha pedig egyébként is már az ajtóban álltam, akkor inkább le is mentem, hogy megnézzem, hogy mi újság, ráadásul Bocha épp vonalban volt és arról számolt be, hogy egy sereg ember van odalent nagy bőröndökkel. Gyanút fogtam, csak nem a mi kecónkra pályáznak? Á, az nem lehet, nekünk még van itt egy napunk, ki van fizetve, de aztán csak megkérdeztem azt a hat brit csajt odalent, hogy mi járatban vannak és baromira kiderült, hogy ugyanazt a Patriciát keresik, akitől mi is bérbe vettük az ingatlant.
A távolabbi ház tetején laktunk [+]
Mondtam nekik, hogy ez némi aggodalomra ad okot, mert mi még tutira nem költözünk ki, Airbnb-n lecsekkoltam, hogy Patriciának állatira nincs még egy kiadó lakása a házban, viszont sem ők nem érték el a nőt, sem én nem értem el azt a srácot, aki nekünk átadta a kulcsokat és azt a spanyol telefonszámot, ahol most csak a hangposta jelentkezett. Megbeszéltem a lányokkal, hogy itt a névjegyem, de most én elmegyek kajálni, ha para van, akkor hívjanak fel. Nem hívtak, visszamentem, még mindig ott csöveztek a bőröndökkel a kapualjban, kérdezték, hogy brit vagyok-e én is, amit bóknak fogtam fel az angoltudásom kapcsán (miközben azért a briteket jellemzően csak komoly koncentráció mellett értem meg néha), aztán hirtelen az egyikük roppantul megörült, mert kiderült, hogy rossz címre küldték az egész bandát.
Kell ehhez kommentár? [+]
Oké, akkor Bochával összecsörögtünk és találkoztunk a szentélyben, azaz a Camp Nou előtt. Neten vettünk jegyet a túrára, túrtunk valami promóciós kódot is, amivel 10%-ok lehetett spórolni, de szerintem így is elég combos volt az összeg. A túra a múzeumban indul, óriási teremben vitrinekben van végtelen mennyiségű kupa és trófea, a központi helyre raktak négy BL-serleget, egy másik kiemelt részen pedig néhány aranylabda és aranycipő kuksol - ezt mind Messihez lehet kötni. A múzeum után ki lehet menni a lelátóra, aztán le az öltözőbe, aztán ki a játékoskijárón (innen nyílik egy kápolna is, hátha ez segít meccs előtt), aztán mi is lemehettünk a pálya szélére a kispadokhoz, majd fel a kommentátorok állásához, majd vissza a múzeum másik részéhez, ahol korábbi legendás játékosok fotói voltak (köztük Kubala is), igazából egész hosszú volt a túra. Viszont a stadion szerintem elég lepukkant itt-ott, de jön a felújítás és a jelenlegi 98 ezres ülőhelyszámot 115 ezresre bővítik. Csak azért nem tűnik kívülről olyan nagynak a létesítmény, mert félig a földbe van süllyesztve, de bent állva azért érzi az ember, hogy itt azért lehet egyfajta hangulat egy El Classicón. Jövőre eljövünk meccsre is, ez nem kérdés.
[+]
A nap fénypontja este 6-kor jött el. Kaptunk ugyanis egy meghívást egy kocsmába, ami nem is kocsma, hanem egy rendezvényterem, plusz egy óriási kivetítő, plusz egy bárpult. Két magyar srác üzemelteti a helyet, nem lehet csak úgy besétálni, hanem ki lehet bérelni. Este nyolcig maradhattunk, mert utána egy szülinap következett, a helyszínen kiderült, hogy 21 éves katalán lány az ünnepelt, rögtön akadt pár jelentkező a csapatból, aki maradt volna pultozni... Irgalmatlan jó arc volt a két srác (Robi és Peti), akik egy multinál dolgoztak korábban, de elegük lett és inkább nyitottak egy ilyen helyet. A katalán sörök mellett előkerült némi házipálinka is, nagyon alattomos volt, mert utólag ütött be. Aztán kiderült, hogy Robi rajta van az egyik barcelonai útifilmünkön is, a reptéren állt a háttérben, amikor a bőröndkiadó futószalagra raktuk a kamerát, de voltak közös ismerőseink is, mert az egyik hazai cég marketingesének legjobb barátjáról van szó.
Ő itt Robi - ezúton is köszönjük a meghívást [+]
Amikor már lépni kellett, mert véletlenszerű katalán lányok bukkantak fel és lufikat fújtak a sarokban, akkor Robi még elkísért minket egy közeli talponállóba, ahol Kinddal simán ettünk volna bármit, mert olyan tengeri kínálatuk volt, de végül mindenki ivott egy remek vermuthot, aztán elindultunk, hogy valami üldögélősebb helyen étkezzünk. Nem vagyok benne biztos, hogy a legjobb éttermet választottuk, de volt csiga az étlapon, azt pedig a srácok nem hagyták ki. Nekem a csiga nem opció, túl sokat gyűjtöttem ilyeneket sráckoromban a Dunaparton, ezen művelet során több szerencsétlen el is halálozott általam, ebben az állapotukban pedig sem nem tartottam őket gusztusosnak, sem az illatuk nem volt csábító, és a kihozott egy tál csiga ezt az emléket idézte fel, úgyhogy csak néztem, ahogyan ki kell piszkálni a házból azt a ruganyos izét, aminek elmondásuk szerint nem is volt íze.
Batka manó nincs a képen [+]
Másnap délelőtt még volt egy kis időnk, ki erre, ki amarra mászkált. A HTC még vasárnap adott a megjelent újságíróknak ajándékba egy RE kamerát, amit ki sem bontottam, mert egy LG G3 volt nálam fotózni (meg ha nagyon kellett, akkor még pár kamera), de szombat délelőtt annyira szép idő volt, hogy arra gondoltam, hogy úgyis lesz róla teszt, akkor legyenek barcelonai képek is benne. Emberek, az RE igazából irgalmatlan frankó cucc, nem is okvetlenül képminőségre (de ott sem rossz), hanem a használhatóság kapcsán. Ezzel a kis csővel bármikor tudtam képet csinálni azonnal, tök jó a nagylátószögű mód, kifejezetten ügyes az optikai stabilizátora, képes lassított felvételt rögzíteni, a telefonos app remekül működik, simán azzal szórakoztam, hogy letettem a galambok közé és vártam, hogy mikor kószál arra egy madár, aztán exponáltam serényen - tíz méter messziről.
Ez az RE kamerával készült a tengerparton [+]
Hogy kicsit szakmai is legyek: az MWC-n olyan óriási meglepetés nem volt, ez tény. A gyártók hozták a kötelezőt, új HTC One, Galaxy S6, LG órák, Ken Hong, Idol 3, Lumia 640, meglepően szép Huawei óra, pár új ZTE, néhány Lenovo mellett nekem speciel a Saygus cucca és az új BlackBerry tetszett leginkább, no meg a Google poénjai, az egyedileg összerakható Android matrica és táska, meg az összesen 124 darabból álló kitűző-kollekció. Bocha megpróbálta ezt kimaxolni, 106 különböző verzióval zárta az MWC-t, ami azért már egy korrekt eredmény. Ha nem is hozott áttörést a 2015-ös MWC, azért nagyjából minden gyártó mutatott be valami újdonságot, iszonyatosan nagy volt a pörgés, mindig lehetett miről írni és végre nem éreztem úgy, hogy teljesen ki vagyok már szerdán facsarva.
Tömeg a legforgalmasabb Hallban [+]
Köszönetnyilvánítással zárnám le az idei MWC blogot, egyrészt a D-Link és az Alcatel felé, akik támogatták az utazásunkat, másrészt a Sony-nak a 4K kameráért, az Audio-Technikának a wireless mikroportért, illetve természetesen az olvasóknak, akik szép számú kattintással járultak hozzá ahhoz, hogy ne legyen kérdés, hogy jövőre is ott a helyünk Barcelonában.
