Keresés

Hirdetés

Aktív témák

  • Trewerr

    csendes tag

    válasz bkercso #45 üzenetére

    NemCSAK...

    Én szerintem érzelmeink többnyire az egzisztenciális, létezésbeli körülményeink (anyagi és kapcsolati), az ezekről az agyunkban alkotott, képzeletbeli elvont "modell" és az épp ebben a pillanatban végrehajtott cselekvéseink kombinációjának változására keletkező belsőállapot-változás, jelenséghalmaz. (Ez lecsapódik fizikai szinten is, hiszen hormonjaink (adrenalin, szerotonin stb.) ezen tudatállapot-változásainkat is valamelyest jelzik.)

    Gondolatainkkal tehát KÖZVETLENÜL NEM tudunk hatást gyakorolni az érzelmeinkre, gondolataink mellett szükség van a(z akár éppen végzett) cselekedetünk megváltoztatására IS, de itt nem érzelmeink JELLEGÉRE gyakorlunk hatást, hanem arra, hogy történjék változás. Hogy milyen irányba történik változás, azt csak az adott egyén tudja esetleg nyomon követni, hogyha "statisztikát készít":
    "Amikor húst sütöttem a grillen, és utána bort ittam, feldobódtam". Ezt csak utólag tudja meg az ember, miután kipróbálta, előre nem lehet megjósolni, "prekognicionálni"!

    (Legalábbis én mintha így tapasztaltam volna... Azt hogy valamit gondoltam vagy nem gondoltam, ettől még nem nagyon változtak meg az érzelmeim... Persze mondjuk előfordult, hogy jó metaforákat találtam valamire, így akkor ez valamelyest még akár elég is lehet önmagában is, de ez ritkább, meg mondjuk egy kis jóga után gyakoribb...)

  • Fred23

    nagyúr

    válasz bkercso #45 üzenetére

    Nagyjából ezt én magamnak úgy fogalmaztam meg, hogy az érzelmek ösztönökből jönnek, az ösztönöknek viszont gondolati vagy genetikai (logikus) oka van.

    RubbishBin: Kitartást, és nézheted a dolog pozitív oldalát is, mert azért az is van! Például hogy tudsz erősen kötődni. Szerintem nagyon jó dolog, és egyre ritkább. Én elvesztettem sok időre ezt a képességem, feleségem hozta vissza. Remélem, Nálad nem az jön most, hogy páncél fel, érzések pedig lesz@rva, mert hosszabb távon így élni önpusztító.

Aktív témák