Új hozzászólás Aktív témák

• #14 PR0JECTNR56 addikt

  Új Válasz 2020-06-27 17:44:52 #14

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  PR0JECTNR56

  addikt

  Az itteni közönségből valószínűleg kilógok majd azzal, hogy személyesen nem játszottam a játékkal PS hiányában, kizárólag teljes történetes walkthrough-t láttam róla. Az első részt és annak kiegészítőjét is így láttam, így a tényleges játékélményről nem szólnék, mert úgy gondolom az is az élmény szerves része. Egyik TLoU játékról sem láttam trailert és nem is olvastam róluk semmit megjelenés előtt, így az első találkozásom a játékokkal minden esetben maga a gameplay volt.

  /// A KOMMENT SPOILEREKET TARTALMAZ ///

  A grafika és az atmoszféra csodálatos, nagyon jól hiteti el a játékossal, hogy egy élő, tőle függetlenül is létező világ veszi körül, ahol ő közel sem a centrum, hanem egy benne mozgó kicsi és törékeny entitás. A karakteranimációk zseniálisak, az arc és ruhamozgások, az apró emberi gesztusok, amiket tesznek.

  Nagyon tetszett az a megoldás, hogy a játék egyik kritikus pontjáig főleg Ellie szemszögéből látjuk a történetet, majd később Abby környezetébe is egy sokkal részletesebb betekintést nyerünk, valamint a történet idővonalait remekül fésülik össze a végjátékra visszafejtve a korábbi szálakat. A történetmeséles dinamikája kiváló, vicces és hátborzongató pillanatokat is képes találni egyik pillanatról a másikra.

  Mindkét oldal követ el szörnyűségeket, és a kezdetben is igen mélyen húzódó lelki sebeket egyre széleskörűbb testi sebek is követik, ahogyan a két oldal érzelmi viharok súlytotta pokolvidéken ingatag a józan ész egyensúlya.

  A történet végpontjára gyakorlatilag teljesen kifosztják egymást, önmagukból csak egymásra vicsorgó, véráztatta, megcsonkított emberi roncsokat hagyva hátra, a környezetükben végzett direkt és indirekt pusztításról nem is beszélve.

  Az általunk ismert és jelenleg uralkodó törvények és társadalstruktúrák összeomlása magával hozta a legelemibb ösztönök teljes feltámadását és kiélését, ahol a "túlélni" és legnagyobb szociális érzékenység esetén is a "túlélnünk" néhány főre korlátozódik maximum és ezek a néhány fős, egymásról még gondoskodni képes csoportok is igen gyakran konfliktusba kerülnek azzal a rendszerrel, ami éppen föléjük szerveződött érzelmi és érdeki okok nyomán, miközben az emberek kezéből a világot kifacsaró járvány sem tétlenkedik az eltelt idő alatt.

  Alapvetően igazán pozitív fő karaktert nem hordoz a játék, amitől nagyon emberinek tűnik és a szereplők morálisan megkérdőjelezhető döntései is érthetővé válnak a játékos számára, ha bőrükbe képzeli magukat.
  Összeségébe véve szerintem ez egy igazán meghatározó történet központú cím lett úgy az egyes játékosok, mint az ipar számára.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák