Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Cifu

    nagyúr

    válasz Mister_X #50 üzenetére

    Ami tudásom e téren van azt nem a magyar oktatási rendszernek köszönhetem, hanem saját magam mentem utána (éljen a Google-skill! :DDD ), próbáltam megérteni, levezetni. Aztán persze előfordul, hogy valamit benézek, és nálam okosabb emberek felhívják a figyelmemet arra, hogy amit leírok, az hibás ezért vagy azért. De ennek is megvan az az előnye, hogy megint tanulok valamit belőle. :K

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Mister_X

    nagyúr

    válasz Cifu #51 üzenetére

    Picit azért csak a vadászok védelmére kelnék - vegyük ki a pilótát a képből és csücsüljön az az anyahajón, mert azért nem lehet mindent végletekig automatizálni. Így nagyobb sebességgel is lehet indítani. Egy vadász több arzenállal bírhat, mint egy egyszerű torpedó, nagyobb eséllyel képes kikerülni/hatástalanítani az elkapására küldött rakétákat (továbbra is kiállok az mellett, hogy a fúziós reaktor működésére fenntartott hélium/metán egy része kilökhető az űrbe, így drasztikusan módosul a hajó vektora).

    Csatahajót is csak azért írtam, mert nem jutott eszembe más. Maradhatott volna angolosan cruiser, battleship, assault carrier, dreadnought, Death Star. ;]

    Ami kicsit zavar, hogy te egyszerű platformként kezeled a vadászokat és felveted, hogy csak egy plusz fokozat és akár bele is lehetne vezetni az egészet az ellenségbe, mert a károkozás a lényege. Pazarlása a fémnek. Én egyszer sem alacsonyodtam le a Star Wars mintájú űrharcra (bár érdekes lenne az általunk felsorolt arzenállal és védelmi rendszerekkel, ha két csatahajó lényegesen közel (20km?) kerülne egymáshoz) és nem gondoltam, hogy egymást kergetik majd a vadászok, mint Midwaynél. Amit én látok a vadászokban, az a támadófelület megnövelése, a védelmi rendszer gyengepontjainak keresése, túlterhelése. Amíg egy csatahajó egy pontból indítja a rakétákat, addig a vadászaival ez lehet ötven pont, akár körbevéve az ellenséget is.

    Épp emiatt az ellenségnek is lehetnek vadászai, akiknek valamikor találkozniuk kell egymással, ha stratégiáig azonosak (minél hamarabb harcképtelenné tenni a hordozót), olyankor meg küldhetnek ajándékcsomagokat egymásnak szeretettel, mert adni jobb, mint kapni :N Visszahozni meg azért kell őket, hogy ne az űrszemetet gyarapítsák és kelljen csatánként üresen visszabattyogni a legközelebbi űrbázishoz utánpótlásért.

    Kinetikus fegyverzet: fix/lassú célpont. Ha az ellenfél deltaV-je alacsonyabb, lehet csökkenteni a távolságot, kiszámíthatóbb (is lehet) a vektora, így lehet küldeni tölteteket ellene. Valamint fix célpontok: űrbázis, űrállomások, védelmi platformok, holdakra telepített állomások (bolygók felszínét persze nem lehet vele bombázni az űrből, max aláereszkedve).

    -

    Nem beszéltünk még eleget a hajók saját védelméről. Említettél lézert, én ennél a pontnál éreztem a legjobban azt, hogy le vagyok maradva, nem követtem a technológia ezen részét.

    [ Szerkesztve ]

    "Most kell szerénynek lenni, mert most van mire." --- "All dreams eventually disappear when the dreamers wake."

  • Cifu

    nagyúr

    válasz Mister_X #53 üzenetére

    Félreértés ne essék, én örülök egy másik nézőpontnak, így lehet ugyanis a véleményeket ütköztetni.

    ...mert azért nem lehet mindent végletekig automatizálni.

    Valóban nem, de én ismét megjegyezném, hogy én sok ezer km-es távolságokat tartok reálisnak harci érintkezésnél. Vagy akár több millió km-eset. Ilyen távolságból nem tudsz távirányítani, mert a lag akkora, hogy ezt effektíve megnehezíti.

    Csak legyünk 30'000 km-re egymástól, máris 0.1 másodperc az, amíg egy rádiójel eljut a űrvadásztól az anyahajóig, és újabb 0.1 másodperc, amíg a válasz visszaérkezik. Kell pár század vagy ezred másodperc, amíg a képet megjelenítik (képernyő késése, stb.), illetve a pilóta reakcióideje is megvan. Akár hogy is, minimum 0.2 másodperc (200ms), de inkább 0.25-0.3 másodperc (250-300ms) a reális. Ilyen lag mellett fizikailag irányítani, ne adj isten közvetlenül tüzet vezetni értelmetlen.

    A maximum, amit el tudok képzelni, az az, hogy korlátozott képességű AI-nak parancsokat adsz, például hogy kövesse az "A" jelű célpontot, tegyen kitérő manővert vagy indítson egy beérkező elfogó rakéta ellen önvédelmi rakétát.

    A távirányítással az igazi probléma az, hogy rádiójeleket viszonylag egyszerűen lehet zavarni, ha egyébb megoldásban gondolkodsz, például lézer-kommunikációban, akkor pedig nagyon fixen kell tartani a manőverező vadászgép és az anyahajó közötti kapcsolatot, ami számomra egy picit meredeknek tűnik...

    Egy vadász több arzenállal bírhat, mint egy egyszerű torpedó, nagyobb eséllyel képes kikerülni/hatástalanítani az elkapására küldött rakétákat

    Kérlek vezesd le, hogy a különbség?
    Az én értelmezésem szerint egy torpedó egy olyan vadászgép, amit nem kell visszahoznod, és önállóan kezeli a problémákat. Elemzi az érzékelői adatait, döntéseket hoz milyen esetben miként reagáljon, ha vannak önvédelmi rakétái, akkor azokat indítja, ha beérkező veszélyforrást érzékel, illetve a cél közelében (pár száz vagy akár pár ezer km-ről) kioldja résztölteteit, hogy minél több célpontot nyújtson a célpont hajó önvédelmi rendszereinek.

    A vadászgép esetén az a probléma, hogy te ennek legalább egy részét vissza is akarod hozni. Üzemanyag kell, hogy erre képes legyen, azt pedig egész úton cipelheti magával, növelve az indulótömegét.

    Most nagyon a hasamra csapok, de összeségében úgy látom, hogy kb. kétszer annyi üzemanyag kell a visszatérő űrvadászhoz (űrbombázó?), mint a torpedóhoz. Alant levezettem, hogy egy átlagos űrhajónak / űrvadásznak bizony a teljes tömegéből 60-80%-a legalább az üzemanyag. Vagyis még nagyon pozitív nézetben is 2 űrvadász tömegéért 3 torpedót tudsz magaddal vinni. A kérdés, hogy melyik éri meg jobban.

    Amennyire én le tudom vezetni, a vadászgépnek nincs olyan előnye, ami miatt megéri vele foglalkozni. A tömeg a 'minden' az űrhajók esetén, X tömeg esetén a minél hatékonyabb fegyverzet a célja a hadihajónak.

    Az eddigiek alapján azt hiszem sejthető, hogy miért gondolkodom extrém távolságokban. Több száz, vagy akár több ezer km-ről már lézerágyúkkal lőhetsz, irányított lövedékekkel pedig akár több millió km-ről is. Utóbbi esetén ismét az a kérdés, hogy a torpedónak vagy a célhajónak több a felhasználható Delta-V büdzséje. Nyilván egy torpedó esetén az összes rendelkezésre álló üzemanyagot arra tudja felhasználni, hogy eljusson a célhajóhoz. A célhajónak viszont feltehetően nem ártana tartalékolnia ahhoz, hogy például visszatérjen a kiinduló bázishoz, vagy egy másik pontra (ez most nagyon-nagyon pórias levezetés, de talán a lényeg átjön).

    Pazarlása a fémnek.

    Pontosan ez a lényege a mondandómnak. A fém a legkevesebb (mivel nincs légellenállás, felületi ellenállás, csak az egész hóbelevanc egybetartása a cél, és a manővereknek való ellenállás). A tömeg/üzemanyag arány határoz meg mindent, egy rakéta/torpedó esetén többet szánhatsz a tömegből az üzemanyagnak.

    Azt már leírtam, hogy mi a helyzet az üzemanyaggal. Jelenleg két féle hajtóművet tudunk elképzelni. Egy nagy tolóerejűt, de üzemanyagfalót, amivel komoly manővereket lehet végrehajtani, viszont hamar megeszi az üzemanyag készletet. Ilyen alaphangon a kémiai hajtómű, de ez nekünk nem játszik. Egyszerűen túl sok üzemanyagot kíván meg, ami aligha vállalható. Az olyan alternatívák, mint a Nukleáris-Kémiai, már némileg jobb választást nyújtanak, ezekben ugye az üzemanyagot, pl. Hidrogént vagy Ammóniát egy atomreaktor magjában átvezetve felhevítünk, és ebből lesz a tolóerő. Egy ilyen hajtóművel elérhető akár ezer kN tolóerő is, tehát segítségével el lehet képzelni, hogy egy pár száz tonnás hajó esetleg elérje az 1g-s gyorsítási értéket (~10m/s2). A kérdés, hogy meddig tudja tartani ezt.

    A sokat emlegetett ISP, specifikus impulzus az, ami meghatározza, mennyire pazarló az üzemanyaggal a hajtómű. A fent említett nukleáris meghajtás esetén egy Föld-Mars úthoz egy 250 tonnás űrhajó tömegéből mintegy 200 tonnának kell lennie az üzemanyagnak az oda-vissza úthoz, 3 hónapos pályán (3 hónap Föld->Mars, 30 nap Mars körül, 3 hónap Mars-Föld). Ez bitang jó arány ráadásul, de az űrhajó hasznos tömege mindössze 20 tonna, ebbe kell beleférjen a személyzet, a különféle felszerelések és esetünkben a fegyverzet is. Az űrhajónk pedig csak arra képes, hogy a Föld-Mars utat megtegye, egy Föld-Jupiter úthoz már nem rendelkezik elég DeltaV-vel.

    Természetesen vannak nagyon jó ISP-jű hajtóművek, mint az Ion-hajtómű, a különféle fúziós hajtóművek, a VASIMR és így tovább. A gond ezekkel viszont a tolóerő. Ami nem sok. Egy Ion-hajtóműs űrhajóval a fenti Föld-Mars út 90 (spirális gyorsítás a Föld elhagyásához) +270 (utazás) + 90 (spirális lassítás a Mars-nál) napig = 11 hónapig tart, majd ugyanennyi vissza. A szépsége az, hogy bár itt a "hatótáv" jóval nagyobb is lehet, a szükséges deltaV eléréséhez szükséges idő is nyúlik, mint a rétestészta. "Kicsivel" több üzemanyaggal, és esetleg egy-két Nap és/vagy Föld/Mars hintamanőverrel, a csillag és a bolygók gravitációs hatását kihasználva, el lehet jutni így már akár a Jupiterhez is. Ha a legénység nem veszti el a józan eszét az alatt az uszkve 5 év alatt, amíg ezt a hajójuk megteszi.

    Itt már kezdhet az ember fejében motoszkálni, hogy ez ritka rút módja a hadviselésnek, hiszen korlátlan üzemanyagot senki sem vihet (tegyük félre a napvitorlásokat most). A támadó fél előtt két opció adott: vagy csak annyi üzemanyagot használ fel, hogy adott esetben valami vargabetűs pályán visszatérhessen oda, ahonnan indult, vagy felhasználja a szükséges üzemanyagot, hogy eljusson a bolygóhoz, és legyen annyi tartaléka, hogy vissza is térhessen, vagy minden üzemanyagát felhasználja, és vagy győz a célpontnál (aztán valahogy majd csak szerez üzemanyagot) vagy elbukik.

    Valamennyi mozgástere természetesen a beérkező hajónak van, de túl sok nincs - ha komolyabb pályamódosítást hajt végre, vagy elvéti a bolygót/holdat, vagy nem lesz elég üzemanyaga, hogy lefékezze magát, és vagy belecsapódik, vagy megkerülve azt kisodródik a célpont gravitációs mezejéből.

    A védő sokkal jobb helyzetben van. Ő már ismeri a beérkező támadó pályáját, tehát a saját keringési pályáját úgy módosíthatja, hogy az ideálisabb lehet. A célpont és maga közé vehet egy kisebb holdat, vagy akár a bolygót, amely körül kering. Mivel így a támadó nem lát rá, ezért taktikai fölénybe kerülhet, ami a támadót nehéz helyzetbe hozhatja. Hiába no, védőnek lenni mindig jobb. :)

    Röviden: igazán hosszú távra (sok-sok millió km) gyakorlatilag személyzet nélküli, harci fejjel ellátott űrhajókra van szükség. Ezek lehet hívni torpedónak, rakétának, isten haragjának, a lényeg, hogy van hajtóműve és saját érzékelő berendezése. Követni tudja a célpontját, és képes annak pályáját keresztezni, talán még saját önvédelmi rakétái is vannak, hogy megvédje magát a célpont védőrakétáitól. A célpontot elpusztíthatja közvetlen ütközéssel, de akár kisebb rakétákat is indíthat a közelébe érve.

    A különféle lézer / mézer / részecskeágyú fegyverek hatótávolsága csupán pár ezer, esetleg pár tízezer kilométer. Ezek sugarát nehéz úgy koncentrálni, hogy a célpontnál még kellően kis pontra fejtse ki a hatását, ez a lézer esetén a fókusz kérdése, részecskeágyúnál pedig a részecskék éppen taszítják egymást, tehát minél nagyobb utat tesznek meg, annál nagyobb területre szóródnak szét.

    A kinetikai ágyúk (legyenek hajítótöltetesek, elektromagnetikusak vagy más elvűek) hatótávolsága nehezen meghatározható. Ha a célpont nem változtat pályáján, egy kis kormányhajtóművekkel, minimális pályaváltoztatásra képes önirányító lövedék eltalálhatja akár több millió km-ről is (amennyiben jól határoztuk meg a célpont pályáját). De ha pályát változtat, akkor a helyzet sokkal-sokkal nehezebb, hiszen a kérdés az lesz, hogy mi történik meg előbb: a lövedék eléri a meghatározott találkozási pontot, vagy a célpont sikeresen végrehajt egy elkerülő manővert. Persze a kérdés kétoldalú egy ilyen "párbajban" ki fogy ki előbb: az "ágyús" hajó a lőszerből, vagy a "célpont" az üzemanyagból.

    Természetesen fontos kérdés az önvédelmi fegyverek kérdése is.

    A robbanófejes rakéta esetén irányított robbanásra lehet számítani, ez lehet kumulatív fej, vagy akár egy irányított termonukleáris robbanás. Ezeket viszont ott érdemes használni, ahol a rakéta relatív sebessége kicsi. Viszont egy ilyen rakétára a célpont védelmi rendszerei sokkal hosszabb ideig tüzelhetnek, az előbb említet 10km/s-es kinetikai lövedék/rakéta esetén ugye 50 másodperc volt erre, ha 500km hatótávolsággal számolunk (mondjuk lézer esetén) - ha a beérkező rakéta relatív sebessége "csak" 3km/s akkor ugye rögtön 166 másodperce van ugyanerre. Vagyis a célba vett hajó számára az a hasznos, ha csökkenti a beérkező lövedékek relatív sebességét. Leegyszerűsítve elkezd "menekülni" tőle.

    (bár érdekes lenne az általunk felsorolt arzenállal és védelmi rendszerekkel, ha két csatahajó lényegesen közel (20km?) kerülne egymáshoz)

    20km-ről roppant mókás lesz, mert vadul manőverezgetnének, hogy a másik lézerágyúja ne tudjon ugyanarra a pontra huzamos ideig fókuszálni (energiát átadni, vagyis felhevíteni és így elolvasztani az adott ponton a hajótestet), miközben ő a saját lézerágyújával ugyanezt igyekszik csinálni a másikon. Eközben a kinetikai ágyúk és a rakéták/torpedók vadul repkednek a másik felé és őket védelmi rakéták igyekeznek elfogni.

    Őrültek háza lenne, annyi szent. :)

    Amit én látok a vadászokban, az a támadófelület megnövelése, a védelmi rendszer gyengepontjainak keresése, túlterhelése.

    A távolságot kérlek még mindig vedd figyelembe. Több ezer, tízezer, százezer, millió km-re vagy még a célponttól, amikor az effektív harc már megkezdődik. Ha te kibocsátasz egy 'vadászt' (én inkább a bombázógépet tartanám helyes elnevezésnek ez esetben), akkor azt a célpont is látja, és nekiállhat olyan manővert indítani, hogy ne tudjon jelentős irányszögkülönbséget hozni.

    Éppen ezért az űrhadviselés egyik alappillére (mondjuk, hogy az 'A' megközelítés, 'A' hajó) az, hogy mekkora Delta-V büdzsével rendelkezel, hiszen ha többel, mint az ellenfél, akkor te határozhatod meg, hogy mikor milyen közel legyél a másikhoz. Nekiállhatsz teljesen elmebeteg manőverekbe kezdeni, mert tudhatod, hogy a másik csak jelentős üzemanyag-felhasználás árán követheti a mozgásodat.

    A "B" terv az lehet, hogy annyi hosszútávú fegyvered van, hogy az ellenfélnek rengeteg üzemanyagot kell elégetnie ahhoz, hogy ezeket elkerülje vagy számára kedvező pozícióba helyezve ki tudja lőni önvédelmi fegyvereivel.

    Ez az az eset, amit fent már felvázoltam. A 'B' kialakítású hajó esetén a rendelkezésre álló irányított lövedékeid száma, az 'A' esetén a rendelkezésre álló üzemanyag határozza meg a sikerességedet. Ha a 'B' kifogy a torpedókból, akkor az 'A' szétcincálhatja könnyedén, mivel végig úgy mozoghat, hogy számára előnyös legyen a szituáció. Ha az 'A' elégeti az üzemanyagját, akkor előbb-utóbb már nem lesz képes számára kedvező pozíciót tartani a beérkező torpedókhoz képest, és vagy a torpedók szedik szét, vagy olyan pályára kerül, ahonnét már nem tud visszatérni.

    Amíg egy csatahajó egy pontból indítja a rakétákat, addig a vadászaival ez lehet ötven pont, akár körbevéve az ellenséget is.

    Távolság. Ismét. A 'bombázókat' milyen messziről akarod kiengedni? 100'000km? 1'000'000km? Mennyi idő, amíg olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy több irányból érkezzenek be az általuk indított rakéták?

    De mindenek előtt: miért maradna a célpont egy helyben? Ha körbevették tökéletesen, és egyszerre indítják mondjuk 10'000km-ről a bombázók a rakétáikat, a célhajó megteheti hogy elindul az egyik irányba. Az abból az irányból beérkező rakétákat előbb fogja tudni leszedni, utána jön egy nehezebb időszak, mert a két oldalról érkező rakéták kb. egyszerre érkeznek be (de továbbra is az elindulási iránya felől érkezők előbb), majd a legvégén futnak be azok, amelyeket a haladási irányával ellentétes irányból ("hátulról") lettek indítva.

    Vagyis egy egyszerű manőverrel a célhajó elintézheti, hogy a bombázók által indított torpedók ne egyszerre érkezzenek meg, hanem elosztva.

    Kezded érteni a problémát, hogy miért jobb ennél az, hogy egy irányból, kb. egy rajban közeledő (de kellő biztonsági távolságot tartva) torpedók miért veszélyesebbek a célpontra, miért tudják jobban túlterhelni a védelmi rendszereit?

    Szerk.: Oké, az önvédelmi rendszerekre visszatérek, de most dolgoznom kell. :DDD

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Squirrel

    őstag

    Elfogadom és megértem a magyarázatot az űrbeli hadviselés fizikájáról. Természetesen én sem úgy képzelek el egy űrben játszódó összecsapást, mint a Star Wars-ban vagy Star Trek-ben, inkább ahhoz hasonlíthatnak földi példával élve, mikor a tengeri hadviselésben lőtték egymást a csatahajók x km távolságból. Csak a fizikai levezetésed alapján az űrben egy repülőgép-hordozónak megfelelő osztály (a vadászaival/bombázóival) megjelenése nem élvezne előnyt, mint történt itt a tengereken.

    Ami a CAS-ra jobban megfelelő típust illeti, én azért vitatkoznék azon, hogy arra az F-35-ös vagy az A-10C a megfelelőbb-e. Az oroszok és az amerikaiak afganisztáni kudarcában, (illetve Vietnámban) is arra akartam inkább rámutatni, nem mindig jön be az a fegyverrendszer, amit a stratégák, fejlesztők kitalálnak, hogy az a jövő.

  • Enzolord

    addikt

    válasz Mister_X #15 üzenetére

    Ó, bazd meg.. :DD :DD :DD
    Már bocsánat.. :DD :DD :DD
    Szun Ce, az űrháború művészete.. Ez fájt.. :DD :DD

    Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Van úgy, hogy az embernek rossz napja van és a pályán semmi nem sikerül. Nem számít, a lényeg az, hogy lássák rajtad az emberek, hogy megszakadsz a klubért, a szurkolókért és akkor a vereség is meg van bocsátva. Ilyen egyszerű!”

  • Mister_X

    nagyúr

    válasz Cifu #54 üzenetére

    A sebesség tartásáról: én eddig úgy tudtam, hogy az űrben, ha valami felgyorsul, akkor az úgy is marad, nincs légellenállás, ami lelassítsa, tehát most kicsit vakarom a fejem, hogy miért kellene égetni az üzemanyagot, hogy eljussunk nyílegyenesen A-ból B-be. Ha manőverezni kell, az már más, persze. Az űrszondák se vittek magukkal üzemanyagot tudásom szerint, ki lettek lőve sok-sok bonyolult számítás alapján és aztán már csak várni kellett, hogy elhaladjanak a bolygók mellett.

    Továbbá, a sebesség kérdésére. Ha a hordozó halad x sebességgel és kilövi y sebességgel a vadászt/bombázót, akkor utóbbi sebessége x+y lesz, amit még tud is növelni a saját üzemanyaga kárán, nem?

    Ha a fenti két bekezdést letudtuk, akkor visszatérhetünk a többi vadászokkal, hajókkal, fegyverzettel kapcsolatos kérdésre is.

    Kinetikus fegyverzet szépsége (a nagy lőtávon kívül), hogy szerintem elég csinosan lehet álcázni a sínágyúk működését és egyéb effekttel nem jár a használata. És itt már rátértem a védelmi rendszerekre. Nem ereszkedem le a tipikus pajzs szintre, én erős elektromágneses térben látom a megfelelő védelmet. Kellően erős tér képes módosítani a beérkező rakéták útját, a részecskeágyúk lövedékeit és talán még akár a lézert is szétszórhatja, bár utóbbihoz nyilván gyenge lenne. Természetesen radarral se lehetne nagyon mit leolvasni róla és a távirányított vadászok esetén is bezavarna.

    "Most kell szerénynek lenni, mert most van mire." --- "All dreams eventually disappear when the dreamers wake."

  • Enzolord

    addikt

    válasz Mister_X #57 üzenetére

    Egy kérdés..
    Légellenállás nincs, de vajon a sötét anyag hogyan befolyásolja a hajó mozgását?

    Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Van úgy, hogy az embernek rossz napja van és a pályán semmi nem sikerül. Nem számít, a lényeg az, hogy lássák rajtad az emberek, hogy megszakadsz a klubért, a szurkolókért és akkor a vereség is meg van bocsátva. Ilyen egyszerű!”

  • Mister_X

    nagyúr

    válasz Enzolord #58 üzenetére

    Jobb kérdés, hogy mi az a sötét anyag és egyáltalán létezik-e? Persze ma egy kicsit blaszfematikusnak hangzik, de mivel az univerzum itt van a fejünk fölött, műholdak, állomások, szondák keringenek benne, így nem tudom elképzelni, hogy milyen hatást gyakorolna rendszerközi szinten a sötét anyag. Ha csak feltételezzük, hogy "van" és körbevesz minket, akkor egy galaktikus mértékben lassan haladó és pehelykönnyű hajó esetén nem kellene számmottevő hatást kifejtenie - nem változtatott pályát egy szonda sem a sötét anyag miatt, nem lassultak le vagy okozott bármilyen jellegű rendellenességet, amivel számolni kellett volna. Elképzelhetőnek tartom, hogy a csillagok "fújnak egy buborékot", amin belül anyag és vákum van, a buborékon kívül meg a misztikus sötét anyag, ami pályán tartja a rendszereket.

    De ha az vesszük, mindig ugyan annyi sötét anyag van a hajó előtt, mint mögött, így tényleg nem kellene befolyásoljon.

    [ Szerkesztve ]

    "Most kell szerénynek lenni, mert most van mire." --- "All dreams eventually disappear when the dreamers wake."

  • Cathfaern

    nagyúr

    válasz Mister_X #57 üzenetére

    "A sebesség tartásáról: én eddig úgy tudtam, hogy az űrben, ha valami felgyorsul, akkor az úgy is marad, nincs légellenállás, ami lelassítsa, tehát most kicsit vakarom a fejem, hogy miért kellene égetni az üzemanyagot, hogy eljussunk nyílegyenesen A-ból B-be."
    Tehát elindulsz a Földről a Mars irányába. Felgyorsul valahogy utazási sebességre. Ami ugye mint tudjuk meglehetősen gyors, ahhoz, hogy időben odaérj. Közeledsz a Marshoz, valahogy meg kéne állni. Hogy? :) Ahogy írod légellenállás nincs, semmilyen súrlódási erő sincs. Tehát egyetlen megoldás van: hátraarc, és ellenkező irányba elkezdesz "előre" menni. Ehhez kell az üzemanyag :)

    Rakétánál választhatod azt a megoldást, hogy szembemész vele, és reménykedsz hogy hamarabb lelövöd, mint hogy eltalálna, de remélem nem kell kifejtenem ez miért nem túl szerencsés :)

    Enzolord:
    Sötét anyag léte nem bizonyított, közvetett bizonyíték sincs rá. Egyetlen oka hogy beszélnek róla az az, hogy a jelenlegi fizikai elméletek nem működnek nélküle. Ami jelentheti azt, hogy van sötét anyag, meg jelentheti azt is, hogy rosszak a képletek. Mivel lassan a sötét anyag már mindent csinál, ezért egyre valószínűbb az utóbbi verzió.

    [ Szerkesztve ]

  • Cifu

    nagyúr

    válasz Cifu #54 üzenetére

    Akkor egy kis fegyvertechnológia.

    Kezdjük a fizikai becsapódással, más szóval a kinetikai fegyverekkel.


    Elektromagnetikus ágyú (railgun), megjegyzés, a lövés közbeni nagy hő(láng) kitörés a légellenállásnak köszönhető, lévén a fegyver elhagyó lövedék sebessége 2,5km/s, vagyis 9000km/h

    A kinetikai lövedék gyakorlatilag a jól ismert ágyúlövedékek. Lehet őket indítani a mai ismert módon, kémiai energia (robbanás) útján, vagy lehet elektromagnetikusan gyorsítani (mintha egy maglev vonatról beszélnénk). Az előbbi előnye, hogy nem igényel a hajótól energiát, az utóbbi előnye, hogy kisebbek a reakcióerők és a megfelelő körülmények között hatékonyabb, hiszen a gyorsításért felelő robbanóanyag tömegére nincs szükség (viszont persze kell egy elég erős és könnyű energiaforrás).

    A lövedék is lehet (sőt, inkább kell) irányított, ez esetben a rávezetés olyasmi, mint a rakéták végső fázisban történő önirányítása, de csak kis pályakorrekciós hajtóművei vannak, így komoly pályakorrekciót nem tud végrehajtani.

    A kinetikai lövedékek inkább rövidebb távon (ismét: világűrről beszélünk, itt úgy a 100-1000km már rövidtáv) esélyesek, hiszen a lövedék mozgási energiája korlátozott pályakorrekciót tesz lehetővé, hiába irányított lövedék, ha a célpont begyújtja a hajtóműveit, simán el tudja kerülni őket. Előnye, hogy adott tömeg jóval több lövést tesz lehetővé.

    A relatív sebesség csúnya dolgokat tud művelni. Egy mindössze 7kg-os tárgy 12km/s relatív sebesség esetén akkora energiát fejt ki a célponton, mint egy 16"-os hajóágyú (mint amilyen az Iowa osztályú csatahajók fedélzetén voltak) 1200kg-os lövedéke "nyamvadt" kétszeres hangsebességgel (0.6km/s) a célpontba csapódva...

    12km/s annak felel meg, mintha a legalacsonyabb energiájú (szaknyelven: Hohman-pályán) Föld-Mars közötti pályán egymással szemben halad két űrhajó. Emiatt jó dolog a rakéta, ha sikerül eléggé felgyorsítani, elég pusztán a rakétatest, hogy katasztrófális pusztítást okozzon a célban, nem kell semmiféle robbanófej.

    Most jöjjön a lézer:


    A YAL-1A lézertornya, kb. így néz ki egy lézerágyú

    Először is egy magyarázat: a lézer igazából az optikai tartományba esik, koherens fénysugár. Ám e között, és egy mikrohullámhosszon, vagy röngten hullámhosszon működő hasonló eszköz között a lényegi különbség ott van, hogy más frekvencián "sugároz".

    A fotonnal való lövés nem feltétlenül jelenti azt, hogy energiára van szükséged, sőt, jelenleg még a legerősebb lézerek kémiai reakció segítségével vannak létrehozva, ennek előnye, hogy nem kell mega-giga-peta wattos reaktor a lézerágyúhoz, hátránya, hogy ha kifogy a kémiai üzemanyag, akkor a lézerágyú 'elhallgat'. A lézernél az energiaforrást használóak a 'fénnyel generált' szilárdtest lézerek.

    A hasonló, más hullámhosszon működő fegyverek, például a mikrohullám-ágyúk (Mézer) energia, míg mások (röngtgen vagy gamma-sugárzás) már inkább kémiai hátterűek lehetnek.

    Az ilyen fegyvereknél a fő probléma a fókusz. Először is a hatalmas energiát a cél felé kell valahogy tornászni, ami annyit tesz hogy tükrökkel a kiindulási hely felől a cél felé kell téríteni. A fókusznak itt azért van lényegi feladata, mert a tükör felületén ugyanakkora energiamennyiség jelentkezik, mint a célponton, vagyis célszerű NAGY tükröt használni, így nem kell attól aggódni, hogy maga a tükör elpárolog az energiától (de ettől még az aktív hűtésű tükör jól jöhet), utána ennek a tükörnek a cél felé kell téríteni az energiát, de úgy, hogy a célponton az energia a lehető legkisebb felületen realizálódjon. Ha a fókusz rossz, akkor a fegyver hatékonysága romlik, hiába van egy 1 megawattos lézered, ha a célponton 10 méteres körben éri el, akkor legfeljebb csak kicsit felmelegíti, de ha egy egy centis pontban, akkor ott a másodperc tört része alatt keresztüléget mindent.

    Youtube videó a YAL-1A tesztlövészetéről.

    A probléma a fókusz, mert egy centis pontra fókuszálni a lézernyalábot nem egyszerű feladat. A YAL-1A lézere 100km-ről már csaknem fél méteres területre fókuszálja az 1MW-nyi lézerenergiát, így durván 5-7 másodperc kell a lézersugárnak ahhoz, hogy egy rakéta vékonyka alumínium burkolatát átégesse, ehhez a lézersugárnak ugyanazt a pontot kell megvilágítania ezen idő alatt. Ha a rakéta kítérő manővert tesz, akkor ciki, mert ugyebár egy "friss" felületet áll neki hevíteni.

    A YAL-1A problémája, hogy bár az 1MW már katonailag hasznos volumenű lézer, de ehhez kémiai reakciót használ fel. Az üzemanyaggal együtt a teljes lézer tömege ~60 tonna, és mindössze 6 lövést tudott leadni a fedélzetén lévő, erősen toxikus üzemanyagból.

    Itt még egy apróság: mi a különség a "folyamatos", és a pulzuslézer között? A pulzuslézer nevében szereplően nem egy folyamatos lézersugarat, hanem sok-sok kisebb energiájú lézersugarat bocsát ki. A különbség érzékletesen az, hogy egy 1 Mega Joule energiájú sima lézersugár kb. olyan hatást fejt ki a célponton, mint egy pár kg tömegű TNT-vel egyenértékű robbanás, mivel a célban (mondjuk egy fém falon) a hatalmas energiaátadás miatt felhevül, ettől jelentősen kiterjed (egy köbcenti acélből 10.000 kelvin fokon egy köbméternyi fémgőz/plazma lesz), ez okozza az igazi rombolást.

    A pulzuslézer ellenben olyasmi, mint egy ütvefúrógép. Az energiát kis lépésekben adja át, mindig egy kicsit párologtatva el a páncélból, vagy ami éppen ott van. No persze ez nagyon gyorsan zajlik le...

    A lézereknél a hatótávolság a fókusztól függ, ez pedig trükkös dolog, hiszen a jó fókuszhoz először is ismerni kell a célpont távolságát akkor, amikor a lézer odaér, no így már persze nem egyszerű a dolog, főleg, hogy a fókuszáló berendezésnek tág határok között is finoman állíthatónak kell lennie, hiszen több ezer, tízezer vagy százezer km esetén az összetartás minimális változása is jelentős lesz.

    No emiatt a lézerek szintén inkább rövid távolságú fegyverként lehet elképzelni, pár száz, esetleg ezer km-es hatótávolsággal.

    Most jöjjön a részecskeágyú:


    Egy fantáziarajz a 'részecskeágyúról'

    A részecskeágyú elemi részecskéket, elektront, protont illetve ezek változatait képes kilőni. Előnye a lézerrel szemben, hogy mivel ezeknek van tömegük, ezért a célpontba érve nagyobb pusztításra képesek (nem a hőhatás, hanem a fizikai hatás a nagyobb). A hátrányuk, hogy hasonlóan a lézerhez, itt is fókuszálni kellene, de a részecskék töltött mivoltuk miatt taszítják egymást (ugyebár azonos töltésűek), tehát a részecskesugár ahogy halad előre, egyre jobban kiterjed. Ahogy pedig a lézernél, itt is a fő kérdés az, hogy adott felületre mennyi energiát (részecskét) sikerül eljuttatni.

    Persze a fizikában járatosak felkiálthatnak most, hogy akkor lőjjünk neutront, csak akad egy apró probléma ezzel, hogy amíg a töltött részecskéket könnyű felgyorsítani az elektromágneses töltöttségük miatt, addig a neutronokat felgyorsítani nagyon nehéz dolog....

    Egy kis mellékes:

    Hogy néz ki akkor egy 'hard sci-fi' hadi űrhajó? Röviden: az elején egy lakómodul a személyzetnek, két nagy optikai torony, amelyek egy tükör átállításával keresőérzékelőként illetve lézerágyúként is működhetnek (önvédelmi lézer). Aztán jönnek az üzemanyag-tartályok. Kicsit hátrébb lehetnek a nagy hatótávolságú torpedók indítótubusai. Aztán egy hosszú gerinc, amin a hűtőradiátorok elhelyezhetőek. A végén pedig a nukleáris reaktor, ami kettős működéssel egyfelől elektromos energiát biztosít, másfelől pedig főhajtómű. Ez mondjuk egy űrfregatt vagy űrkorvett koncepciója:

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Enzolord

    addikt

    válasz Mister_X #59 üzenetére

    Ezt aláírom.. Ámbátor, az előtte és utána lévő egyenlő sötét anyag ugyanúgy befolyásolhat, mint az előtte, utána lévő víz.. De az is igaz, hogy ez csak abban az esetben van, ha reakcióba kerül a hajó, és a sötét anyag.. :) Bármilyen formában..

    (#60) Cathfaern Ez való igaz, nehéz valamiről bebizonyítani, hogy ott van, ha nem lehet észlelni..
    Viszont a látható anyag az Univerzum súlyának mindössze a 4,6%a, tehát a maradéknak másnak kell lenni, hívjuk azt bárhogyan..

    [ Szerkesztve ]

    Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Van úgy, hogy az embernek rossz napja van és a pályán semmi nem sikerül. Nem számít, a lényeg az, hogy lássák rajtad az emberek, hogy megszakadsz a klubért, a szurkolókért és akkor a vereség is meg van bocsátva. Ilyen egyszerű!”

  • Cifu

    nagyúr

    válasz Mister_X #57 üzenetére

    A sebesség tartásáról: én eddig úgy tudtam, hogy az űrben, ha valami felgyorsul, akkor az úgy is marad, nincs légellenállás, ami lelassítsa, tehát most kicsit vakarom a fejem, hogy miért kellene égetni az üzemanyagot, hogy eljussunk nyílegyenesen A-ból B-be.

    Alapvetően arról beszélünk, hogy X pályáról elindulsz valamerre. Mondjuk Föld körüli pályáról elindulsz a Hold felé. Ez nagyon összetett dolog, ugyebár a különféle égitestek gravitációs kútjából ki kell szabadulni, aztán bekerülsz a másikba... De ezekhez bizonyos szintű Delta-V szükséges.

    A Föld-Hold viszonylatról itt egy jó kép:

    A deltaV értékek mellett van HT és LT, a HT egy nagy tolóerejű (de ezért üzemanyagigényes) manőver, az LT pedig kis tolóerejű, például ion-hajtóműves pályát feltételez (hiába kell több deltaV, de annyira hatékony a hajtómű, hogy végeredményben sokkal kevesebb üzemanyagra van szükséged eljutni A-ból B-be).

    Továbbá, a sebesség kérdésére. Ha a hordozó halad x sebességgel és kilövi y sebességgel a vadászt/bombázót, akkor utóbbi sebessége x+y lesz, amit még tud is növelni a saját üzemanyaga kárán, nem?

    Fontos kiemelni, hogy a relatív sebesség számít. Tehát ha a célpont feléd halad mondjuk 10km/s relatív sebességgel, te pedig elindítasz egy torpedót felé 6km/s sebességgel, akkor igen, összeadódik, 16km/s lesz a relatív sebessége a torpedónak a célhajóhoz képest. Viszont az indító hajóhoz képest a relatív sebessége a torpedónak még mindig csak 6km/s!

    Elő kell venni a Kerbal Space Program-ot. :DDD

    Kinetikus fegyverzet szépsége (a nagy lőtávon kívül), hogy szerintem elég csinosan lehet álcázni a sínágyúk működését és egyéb effekttel nem jár a használata.

    De jár. Energialeadás -> hőtermelés. Vagyis ha mondjuk van egy kinetikai elektromagnetikus ágyúd (railgun), amely mondjuk 20Mjoule torkolati energiát tud, de a hatásfoka 80% (ami brutál jó), akkor annyit tesz hogy 25Mjoule energiát kell befektetned, és 5Mjoule-nyi hőenergiától meg kell szabadulnod! Vagyis a szép nagy radiátorjaidnak le kell adnia 5Mjoule-nyi hőenergiát. Nézd vissza az ISS Alfa infravörös képét, és hogy "világítanak" a radiátorjai. Pedig ott mindössze 70kW-nyi hőenergiát adnak le (1 watt egy másodperc alatt -> 1 joule). 5Mjoule hulladékhő bizony nem semmi...

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • ledgeri

    nagyúr

    válasz Cifu #63 üzenetére

    Már rég bánom, hogy nem a KSP-ot vettem meg a SpaceEngineers helyett

    // #ublockO-HardMode // anti-blockadblock-er // PH! új arculat: 1/ 500 // szeksziboj -nálam van egy pirospontod! // Találtam sárga fényű lézert! (kézit, ceruzaelemest) https://youtu.be/XQnmMjYHgcM //

Új hozzászólás Aktív témák