Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • myckey

    veterán

    válasz LanyUs #46244 üzenetére

    Mikor úgy adódik, csak arra koncentrálok hogy önmagamat "elnyomjam", elérjem azt a pontot, ahol már jólesően feladnám.... de akkor jön az amit írtam, innentől kezdődik a valódi megmérettetés, ez persze hozza magával a teljesítményt meg az időt és az eredményt is ésatöbbi....

    De ebben nem sok örömöm van, menet közben. :D

    De a pihenés, az valami elképesztően jó dolog utána......
    Szokták kérdezni, hogy miként akarok menni meg mi a cél meg tervek stb.....erre fel mondom, hogy nem tervezek, csak elindulok, és közben annyit adok ki magamból, hogy ne sajnáljam magamtól a pihenést, ami utána jön.

    Persze mindenek megvan a helye meg az ideje, nem lehet mindig hajszolni a testet meg az idegrendszert.
    De mikor úgy adódik, akkor általában nekem ez a fő támpont, így mérem fel magam. ( A racionális részével tisztában vagyok, a felkészüléssel- időkkel éstöbbi...arra már mondhatni kényelmesen be van rendezkedve az embernek a feje is meg a teste is )

    Aztán más sportágban megint más a kapaszkodó, meg az önmagammal szemben támasztott elvárás.

    Van hogy sikerül, meg nem sikerül......Minden kudarc, újabb esély a győzelemre, és a jól megérdemelt pihenésre. :R

    (#46246) tomcica

    Ebben nekem is volt részem, erre arra. :K
    De volt olyan is, hogy stoplis közé fagyott a hó, aztán nem bírtam a tapadást összehozni......sportszárban róttam a köröket a téli alapozás alkalmával, a nagy hóban. Akkor éppen volt.

    [ Szerkesztve ]

    "Biztos mint a halál! Sóhaj, Szobaasszony, Fárosz.. 2, 9, 11. " Ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye "

Új hozzászólás Aktív témák