Új hozzászólás Aktív témák

• #32695 thyeby őstag ferkoboy #32694

  Új Válasz 2015-11-28 15:08:05 #32695

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  válasz ferkoboy #32694 üzenetére

  Érdekelne, hogy ez a 2704 mennyire pontos? Már többször megfordult a fejemben, hogy lecserélem az MLT 100-asomat.
  Az MLT 100-ról ennyit:
  Arra vettem, hogy az 1525x1525 mm-es rétegelt lemez táblákat fel tudjam vele darabolni nagyjából A4 papír méretre. A pontosság nálam egyáltalán nem volt szempont, mert ezekre az A4 méretű lapokra még alakzatokat rajzolok, s majd azt vágom tovább az LB 1200 F-el. És erre mindkét gép tökéletes is, utóbbi fényesen tökéletes minden egyébre is. Azonban az MLT 100-al, ha a célfeladaton kívül bármi mást próbáltam megoldani, akadályok halmazába ütköztem. Több moddingon már átesett, de még mindig orvosolnom kell jóegynéhány dolgot, hogy egyáltalán használható legyen.
  Aki ilyet akar venni, elsorolom az eddig talált durva hibákat rajta:

  - Steller egypontos rögzítésű. Ez nem is lenne baj, ha korrekt lenne, mint a szalagfűrészen ugyanez. De papírvékony alu profilba kapaszkodó kapupántcsavarok lennének hivatottak a vinklit tartani. Na, ez nem megy ennek a Makitának. A steller vége kb pluszmínusz egy egész mm-t elmozdul mégcsak nem is erőltetett nyomás hatására. (Moddingoltam, ha valakit érdekel, teszek fel képet a kétpontos rögzítésről. Így az már megbízható, és nem túl macerás a túlvéget se fixálni.)
  - A beépített inzert semmire se jó. Használhatatlan tőle a gép. (Moddingoltam. Kapott méretes vastag bükk inzertet. Jó kis móka ebbe zéró toleranciás inzertet készíteni, nem olyan egyszerű, ahogyan Mathias Wandel bemutatja az Ő Delta gépjén. Így ez is tökéletes lett.)
  - A lapdöntés nagyon pontatlan. Alapban két alapvető dolgot képtelen megoldani. Sem pontos derékszögbe, sem pontos 45°-ba nem lehet bekalibrálni a gépet - annak ellenére sem, hogy nyújtott gyári kalibrálási lehetőséget a tervezőgárda. Hát ez sehogyse sikerült nekik. (El is csesztünk miatta Barival egy gyönyörűen kimunkált, négyszög alapú csonkagúla alakú, intarziás fa váza oldalainak 45°-ba vágásával majdnem menthetetlenül minden félkész alapanyagot. Ennek a moddingján azóta is töröm a fejem. Eddig nem pattant be isteni szikra, hogy miként is? Bari meg is jegyezte, hogy az már biztos, hogy nem MLT 100-at fog venni, pedig Ő ízig-vérig szinte noname barkácsgépeken emelkedett odáig, ahol most tart. )
  - Az elszívás 60-as csövön át több, mint elégtelen. (Pillanatnyilag egy 100-ról 60-ra szűkítő PVC idommal lóg rajta egy (jobb híján) mesebelien gagyi matemó 100-as csőfoszlány, ami önmata módon foszlott sz@rrá. Az elszívás megnyugtató megoldása szintén komoly moddingot kíván. Már fejben van a megoldás, de sok babra lesz megvalósítani - egyelőre nincs erre időm).
  - Most pedig bekeményítek. Ha minden szigoromat félreteszem, akkor is csak ennyit tudok írni: Mesterfokon el van b@szva mindenhol mindenféle derékszög. Elkészítettem rá (szükségből őrá) a Mathias Wandel tenon jig-jét. A bemart nút a csúszósínnak nem bemart, hanem beöntött. És egy kicsit elfolyt. Lehetetlen olyan pálcát készíteni, ami egységesen szigorúan, kottyanás nélkül, de könnyen fut a helyén, ugyanis a nútok a két végen kisebbek, mint középen. Ha középre készíted a méretet, akkor be se lehet tolni, ha pedig szélről veszel méretet, kotyogni fog középen.
  És ez csak a kezdet! A vájat nem is párhuzamos a fűrészlappal! majd fél mm eltérés van a korong egyik vége és a nút távolsága, ill a korong túlvége és a nút távolsága közt. Ekkora baklövést én álmodni se tudnék ennyi pénzért, amibe ez a mölötöszáz került. Sok időmbe telt, míg rájöttem erre, mert eszembe se jutott ellenőrizni - azt hittem, én tévedtem valahol valamit a tenon jig építésekor. A végeredmény: Egy feltett vadiúj 250-es Freud lapon (aminek a vágásvastagsága századpontosan 2,5 mm), a vágásvastagság a valóságban 3,1 mm-re jön ki. Elképzelésem sincs, hogyan tegyem ezt rendbe? A remény hal meg utoljára, bízom abban, hogy talán egyszer nagy türelem és figyelem árán sikerülhet is akár.
  - A gyári szögvezető pálcája szó szerint több, mint egy mm-t kotyog a helyén. Amíg az LB 1200 F-nek használható (pár az is kotyogós!) a szögvezetője, addig ez csupán a dísz funkciót képes betölteni. Javára legyen írva, hogy azt viszont tökéletesen.
  - Egyetlen asztalhosszabbítás sem sikerült a gyárban. Semennyire. A túlvégen levő nútnak nevezett csökevényében egyszerűen be sem megy a vezetőpálca. Mivel milliméterekkel lentebb van, mint az asztal nútja, ütközőnek ezért kitűnően használható.
  - A szán, ami miatt (mostmár úgy érzem, hogy hibásan) ennek a megvásárlása mellett döntöttem a metebó TS-250-esének (mert annak nincs is ilyenje) rovására, szintén jószerivel csupán díszítő elem - a marketingelők nyomására bizonyára. Messze van a fűrésztárcsától. Nagyon messze. És így a kotyogást kellő mértékben sikerült is felnagyítania ahhoz, hogy első próbálkozás után soha többé ne is használjam ezt az ajdebájos extrát, amit sikerült úgy megvalósítani, hogy középen magosabban van az asztal síkjánál (ó, de miket beszélek, hisz' nincs ezen sehol semmi sík - erről mindjárt pontosabban is írok), a végeken viszont lentebb kerültek a mostmár így írom: felszínnél. A TS-250-et kellett volna megvennem! Ezt már többtucatszor elmormogtam magamban a bajszom alatt, bárhányszor olyan munkám akadt, ami nem a rétegelt táblák felosztása.
  - Az asztallap alaménijum - nehogy a mágnessel egy indikátorórát feltehessek valamit ellenőrizni -, rajta mindenfele elfolyt álomiszép ezüstfesték. Természetesen különböző vastagságban ráöntve, bizonyára azért, hogy törje meg az unalmas síkot. Síkot? Az asztalon festék nélkül sem volt - és nem is lesz már soha egy tenyérnyi sík seholse. Azért, mert az öntőforma már eleve úgy készült, hogy a vak is láthasson egy igazán esztétikus Makita feliratot mindkét térfélen, meg egyéb díszítősorokat 3D-ben süllyesztve. Ezt a szuperdizájnt én ahhoz hasonlítom, mint ha úgy zsíroznék be magamnak egy kenyeret, hogy zsírral ráírnám, hogy zsír. Ettől megszűnne ehető zsíroskenyér lenni, mégis, ember nem mondhatná a legnagyobb rosszindulattal se, hogy ez a kenyér nem zsíros. Egyszóval ezentúl már másra se jó.
  - A fronton levő centiméterskálát még soha nem jutott eszembe használni. Próbaképp se, egyetlen egyszer se. Mert mire odáig jutottam volna, hogy nézzük ezt, a ködbe veszett véglegesen és menthetetlenül minden ebbe a gépbe vetett bizalmam. Majd egyszer talán valaki más megnézi, és konstatálja, hogy a tervezők kitettek magukért, ezt is sikerült jól elcseszniük, vagy meg elhűl, hogy miként sikerülhetett ez meg jóra, ha a többi más fontos semmise sikerült?

  És hogy valaki nehogy azt higgye, hogy én most nagyon harapós kedvemben dicsértem így agyba-főbe ezt az MLT 100-at, írok róla valami jót is, ami minden csúsztatás nélkül megfelel a valóságnak, ámbár szubjektív dolog: SZÉP! Nnagyon szép! Valamit azért csak illik nyújtani a nyájas vásárlónak ennyi pénzért, nemde?

  És hogy legyen mostár bizalmam a 2704-ben? Már elég közel van az ára néhány üzletben egy szimpla, mezei Felder Hammer asztali körfűrészhez. Arról nem kell kérdeznem senkitől, hogy milyen.

  [ Szerkesztve ]

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák