Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • ALV

    friss újonc

    Sziasztok!
    A blog arról szól majd, hogy hogyan küzdök meg az alkoholizmussal. Ez tabu téma, de beszélni kell róla.

    Naplóvezetésbe kezdek. Gyerekkorom óta nem tettem ilyet. Kezdjük az elején, alkoholista vagyok. Nem keresek kibúvót, sem mintázatokat. Egyszerűen ez van. Szerető férjem van, és az a barát, akinek ezt elmondtam, mindenben támogat. Valahogy úgy kezdődött az egész, hogy pandémia... Nem! Dehogy, ez itt csak romlott. Már megvolt a szokás, megvolt a rutin és minden. Alapvetően én is úgy álltam az alkoholistákhoz, hogy hát, persze, én nem, de bezzeg ők igen. Sosem leszek ennyire gyenge. És, mégis?!
    Tulajdonképpen sosem abban kerestem a hibát, hogy ki segíthetett volna, vagy ki nem. Ez nem az az állapot. Sokáig - tényleg nagyon sokáig - árvered magad. Ez nem sok, ez nem gáz, pláne, hogy mindezt egyedül teszed, szóval tuti, senki nem lát. Pedig mindenki lát, csak éppenséggel nem divat erre rákérezni. Pedig mennyi, mennyi kérdésem - azaz, segélykérő kérdésem volt - a világ felé. Tudom, nem a sült galamb jön majd a számba. Ez az én hibám, nem másé. Teljesen jogos, hogy nekik ez fel sem tűnik, ha mégis, megmagyarázod és ennyi. Az egész kesze-kusza iromány csak az első lépés. Az első, hogy önerőből tiszta legyek. Mondanom sem kell, hogy hány próbálkozás fulladt kudarcba, eddig is és ezután is fog.
    Kaptam egy tanácsot ezzel kapcsolatban. Írjak akkor is, ha nehéz, ha könnyű, de okulásként mindenképp jó. Hiszen ez a téma baromira tabu, sőt, el is vágja az ember magát, ha vállalja.

    [ Szerkesztve ]

  • Dave™

    nagyúr

    válasz ALV #1 üzenetére

    Nekem is van közeli családtagom ezzel a függőséggel, én nagyon boldog lennék, ha legalább eddig eljutna, mint te (hogy beismeri legalább saját magának). Emiatt szerintem kifejezetten bátor vagy, ez nem megvetendő semmilyen szinten sem. Nem tudom esetedben mennyire súlyos, a fenti példám változó, olykor vállalhatatlan, ami miatt sajnos a környezetének is nagyon nehéz. Ez a szenvedélybetegség nem egy ember életét nehezíti meg, hanem a teljes közvetlen környezetéét, főleg ha azok segíteni szeretnének, de az érintett nem hagyja, hiszen nincs is semmi probléma... Nem tudom mi a megoldás, de mindenképpen légy kitartó és találj magadnak célt/motiovációt, ami segíthet. Kívánok sok erőt és kitartást!

  • Chaser

    titán

    válasz ALV #1 üzenetére

    mivel ma regeltél és névtelen vagy biztos nem vágod el magad ( : ettől ne félj
    de ezzel fel sem vállaltad az előzőekből fakadóan
    ez egy népbetegség, nem te leszel az első kicsiny hazánkban aki ettől szenved
    mit lehet erre mondani? passz
    eldöntötted hogy ki akarsz gyógyulni belőle, nyilván segítség kell hozzá majd és sok akarat
    sztem egyáltalán nem tabu, max kellemetlen lehet elővenni - mint itthon sok témát -
    eszembe jutott a vízszerelő segédje - ő is szerette a tütükét, szegény nemrég agyvérzést kapott, köszönhetően részint a sok tütükének -, nézte a friss csempézést és csóválta a fejét
    majd megkérdezte:
    - mit ivott a burkoló?
    mondom vizet, mire ő:
    na ez vót' a baj!
    ( :
    kitartást!

    _tejesen'® joálapotpan'™_-_Hamarosan a hiányból is hiány lesz...by Samus

Új hozzászólás Aktív témák