A kezdetek és a Handheld PC rendszer
Az első Windows CE alapú operációs rendszert, a Microsoft Handheld PC 1.0-t 1996 november 1-én jelentette be a cég. A Windows 95 erősen butított változatáról volt szó, a felhasználói felülete egyezett vele, így a felhasználóknak nem okozott gondot a kezelése. Alapja azonban nem a Win95 volt, hanem a cég két korábban megbukott próbálkozása, a WinPad és a Pulsar. Ez előbbi fejlesztése még 1992-ben kezdődött, mikor a redmondi óriás egy rendkívül interaktív, 32 bites operációs rendszert szeretett volna készíteni. A fejlesztés 2 év után kudarcba fulladt, többek között azért, mert a hardver nem volt elég erős a programok futtatásához. A Pulsar projekt célja egy vezeték nélküli, általános célú hardver elkészítése volt, ám a kor technológiai korlátai miatt ez is kivitelezhetetlennek bizonyult. 1994-ben azonban egyesítették a két platformot, a Pulsarból átvették a RISC utasításkészletet és magát a kernelt, a WinPad-ból pedig hardverrel kapcsolatos dolgokat, majd elnevezték Pegasus-nak.
A Pegasus nagyon komoly hardveres követelményeket támasztott az OEM gyártókkal szemben (ezek voltak a Casio, a Compaq, a HP, az LG, a NEC, valamint a Philips), a processzornak alacsony fogyasztásúnak, ám mégis megfelelően gyorsnak kellett lennie, a kernelnek pedig be kellett érnie kevesebb mint 1MB memóriával, amire a gépek kis tárkapacitása miatt volt szükség. A CE 1.0 magra a Handheld PC 1.0 operációs rendszer épült. Ez még csak a SuperH 3, MIPS 3000 és MIPS 4000 architechtúrájú processzorokat támogatta, a képernyő felbontása 640 x 240 vagy 480 x 240 pixel kellett, hogy legyen, volt benne Pocket Outlook, valamint e-mail kliens.
Microsoft Handeld PC 1.0 (CE 1.0)
A CE alapú operációs rendszerek a 2.0-s kernel (Birch) megjelenésével váltak szét. A Handheld vonal mellett megjelent a PalmOS konkurense (és végül legyőzője), a Palm-sized PC (később Pocket PC) valamint az Auto PC. Mivel a cikk témája alapvetően a Windows Mobile for Pocket PC, az Auto PC vonalat egyáltalán nem, a Handheld-et pedig csak áttekintés szintjén nézzük végig. Először is nem árt tisztázni a Handheld PC (HPC) fogalmát: a kifejezés billentyűzettel és érintőképernyővel is ellátott, kisméretű gépeket takarja. Kinézetre inkább hasonlítanak egy mini notebookra, mint egy PDA-ra, viszont sem az asztali, sem a Pocket PC-s programokkal nem kompatibilisek.
Az elnevezések a Microsoft-tól megszokott módon elég érdekesek. A CE 1.0-s kernelre (Pegasus) építkezett a Handheld PC 1.0, valamint annak japán nyelvű változata (a kernel az Unicode bevezetése miatt már kiterjesztett karaktertáblát használt, így a nyelvekkel kapcsolat nem voltak problémák). A CE 2.0-s kernelre építkezett a Handheld PC 2.0 (Mercury) rendszer, mely már támogatta a VGA kijelzőket, a 24 bites színmélységet, a helyi hálózatokat, valamint a TrueType betűtípusokat. CE 2.1-re épült a Handheld PC 3.0 Professional (Jupiter), majd 2000-ben jött a névváltás, a CE 3.0-s magra épülő rendszert ugyanis nem 4.0-nak, hanem Handheld PC 2000-nek hívták. Az új kernel sokkal jobb volt, mint a 2.1-es, az Office az Access-el és a PowerPoint-tal bővült, Internet Explorer-ből a 4.01-es, az Outlook-ból pedig a 3.1-es változat került bele. A szinkronizálást ActiveSync 3.1-el lehetett megoldani.
Microsoft Handeld PC 3.0 (CE 2.11)
Az operációs rendszer fejlődése ezen a ponton meg is állt. Az újabb handheld gépek már ún. Microsoft Windows CE .NET operációs rendszert futtatnak, melyekből hiányzik többek között az Office programcsalád, helyette általában a gyártók más programokat raknak rájuk. Szoftverek tekintetében nem csak a Pocket PC vonallal, de a régebbi Handheld PC-kkel is inkompatibilisek (bár ennek megkerülésére rendszerint van lehetőség). Manapság azonban újra fénykorát éli a rendszer, ugyanis rengeteg PNA és PND készülék futtat személyre szabott CE .NET operációs rendszert, mely jelenleg az 5.0-s verziónál jár.
Microsoft Windows CE .NET Professional Edition (CE 4.2)
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
