Külső
A telefon külseje enyhén fogalmazva fantáziátlan, egy kicsit az 5 éves alsó árszegmensbe tartozó készülékek fröccsöntött formatervét idézi. Igazság szerint nem is lehet elvárni a Vodafone 236-tól, hogy valami extrát mutasson fel, ezért az árért az a fontos, hogy az összeszerelés rendben legyen. Ezen a téren viszont nincsen hiányossága, a gombok nem lötyögnek, a hátlap nem esik le, nem zörög a cucc. A 60 grammos tömeggel megáldott mobil a legkönnyebbek közé tartozik, a 10,6 x 106,4 x 45,6 milliméteres mérete pedig ideális: kényelmes kézbe venni és kellemesen a tenyérbe simul, ezen a téren jól vizsgázott a Vodafone üdvöskéje.
Az előlap a candybar, azaz csokitábla formatervet követi, a képernyő alatt katonásan sorakoznak a gombok. Legfelül taláható a hangszóró, alatta pedig a 128 x 128 pixeles felbontású, 65536 színárnyalat mejelenítésére alkalmas, 1,5 hüvelykes CSTN képernyő csücsül. A képe az alacsony felbontás következtében nagyon recés, az élek pixelesek, a betekintési szög pedig igen kevés: a készüléket egy kicsit elfordítva már invertálódnak is a színek. A kijelző alatt egy ezüst Vodafone logó és felirat olvasható, alatta pedig a billentyűzet helyezkedik el. Az alap számgombok mellett kapunk 4 vezérlőbillentyűt (hívás kezdeményezése és megszakítása, valamint két menügomb), amelyek egy navigálásra szolgáló négyirányű D-padet fognak közre. A gombok kemény gumi anyagból készültek, a méretük pont megfelelő, viszont a nyomáspontjuk kicsit magas, azaz az átlagosnál erősebben kell megnyomni őket. A négyirányú billentyű pedig egy kicsit lötyög, viszont attól azért nem kell tartanunk, hogy kiszakad a helyéről.
A hátlap nagyon minimálisra lett véve, az egész egy fekete fröccsöntött plasztik-lapka, amelyet bal oldalt megszakít egy fél milliméter magasságú vékony csík. A másik dizájnelem egy Vodafone és egy POWER LED felirat, utóbbi a készülék egyetlen speciális képességét, a LED-es elemlámpát hirdeti.
Az oldalsó interfészek és gombok esetében sem vagyunk kimondottan eleresztve, sőt: nulla darab billentyű található rajta; a hiányt egy körbefutó piros csíkkal próbálták ellensúlyozni, ez valamelyest sikerült, kellemesen megtöri a telefon által keltett fekete plasztik-érzést. Az említett billentyűhiány azért komoly hiba egy belépő szintű készülék esetében is, egy hangerőszabályzó gombot elviseltünk volna, igaz, ezt a négyirányú gomb is képes ellátni, de azért mégis kényelmesebb beszélgetés közben a telefonunk oldalát nyomogatni, mint a gombsort masszírozni. Az egyetlen hírmondó egy speciális töltőbemenet a mobil jobb oldalán, valamint a felső sávban elhelyezett LED-es elemlámpa. Utóbbi fénye elég gyenge (a többi lámpás készülékhez viszonyítva is), de a célnak megfelel, kulcslyuk-keresésre több, mint alkalmas.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
