Külső
Akkor térjünk is rá magára a készülékre, ami szintén nem mindennapi darab, elvégre valamivel le kell nyűgözni a vevőt az árcímkén kívül. A Vertu mobilok mindig is jól megkülönböztethetőek voltak a többi telefontól, beleértve a más luxusmárkákat is. Az egyik ilyen jellegzetes vonás a kijelző felső részének V-alakú megoldása, mely a cég logójára utal, de például itt a logó maga a hangszórót fogja közre, szintén V-alakban. Persze az egyedi külsőhöz az is hozzájárul, hogy olyan anyagokból épül fel, amiket hétköznapi telefonoknál leginkább nyomokban se találunk. Az Ascent X kétféle változatban létezik, az egyiknél alumíniumból készül a borítás, ez talán nem is annyira extra. A mi példányunk viszont a másik kivitel, itt titánt használtak, mégpedig nem kis mennyiségben. Innen már érthetőbb az ár, hiszen ez az anyag igen drága. Egyébként matt felületével és sötétszürkés színével tapintásra és látványra sem rossz. Nem azt mondom, hogy az Ascent X gyönyörű, viszont a sokszor roppant giccses hatást keltő, arannyal, gyémánttal, meg mindenféle csillogó izével burkolt kütyük mellett sokkal inkább elegáns, valóban luxus hatást kelt. A ház nagy része tehát titánból készült, a felső rész viszont a Vertu hagyományai szerint bőrből van, ebbe is belenyomták a logót a biztonság kedvéért. A kijelző feletti rész sem szimpla, ez egy különlegesen megmunkált, extrakeményre és fényesre csiszolt kerámiabetét, ami ráadásul nem is sík felületű, leginkább egy térbeli X-re hasonlít. A minőséget nem nagyon kell taglalni, az Ascent X profin van összerakva, elvégre teljesen kézzel szerelik össze, szigorúan Angliában. Mondjuk a számomra ezen a téren (is) csalódást okozó Mobiado Grand 350 után elég feltűnő volt a különbség a Vertu javára.
Az előlap alapvetően a klasszikus candybar mobilok elvei szerint épül fel. Felül a hangszóró rejtőzik, majd következik a kijelző. Ez egy 2 hüvelykes képátlójú, QVGA felbontású TFT panel, ami akár 16 millió színt tud megjeleníteni és valóban egész jó a minősége. Mondjuk az talán még fontosabb, hogy szuperkemény zafírüveg mögé tették, tehát a minőség és a védelem rendben van. Kicsivel lejjebb jönnek a gombok, amik elrendezésüket tekintve követik a hagyományokat (szerencsére), viszont a kialakításuk érdekes. Maguk a billentyűk kiemelkednek, míg a feliratok egy „szinttel” lejjebb vannak. Ezt a világításnál használták ki, mivel nem hátulról, hanem a kiemelkedő gombok alól jön a fény, kvázi mini reflektorként. Ezzel nem a szemünkbe, hanem csak és kizárólag a feliratokra világít. Egyedi ötlet, bár nem teljesen hibátlan, mivel a fényerő nem valami sok. Navigációs gomb helyett egy joystickra bízták a navigációt, ami ma a kommersz mobiloknál kihalt. Ettől függetlenül egész jól használható, kicsit rövid úton, de határozottan jár. Alul még egy kis króm gyűrűre lehetünk figyelmesek, ez rejti a mikrofont és az állapotjelző LED-et. Ez nem csak eseménynél villog, hanem készenlétben is „lélegzik” (ez amúgy kikapcsolható).
A hátlap sem szimpla eresztés, a felső részt bőrborítást kapott, míg máshol a titán az úr. A szépen kimunkált felületű akkufedél nem csak kinézetével vonja magára a tekintetet, hanem zárómechanizmusával. A leginkább strapamobilokon látott csavar valójában csak egy rugós zárat működtet. A mellékelt kulcs segítségével egy mozdulatra felpattant a hátlap és hozzáférhetünk az akkuhoz. Ez egyébként kutya közönséges Nokia BL-5C telep, csak hozzávágtak egy V betűt, meg persze Vertu felirat van rajta. Az akkumulátor alatt rálelünk a SIM foglalatra, és még ide is jutott figyelem, hiszen egy Vertu logóval ellátott (kicsit sok azért a márkajelzés, nem?) fémlemezzel tudjuk rögzíteni a helyén. Az akkufedél és a felső bőr terület között helyezték el a kamerát, ami egész szerényen bújik meg. Szinte alig vesszük észre a miniatűr LED-et mellette, viszont ha bekapcsoljuk (mert zseblámpaként is megy), meglepően komoly fényár tör elő belőle. Az alsó részen látható csavarok nem csupán díszek, hanem hozzájárulnak a masszív hatáshoz is.
Oldalról már kevesebb érdekességet tartogat az Ascent X. A titán borította részeken tulajdonképpen nincs is semmi, csupán a két oldalán, felül kapunk egy-egy krómozott hangszórót. Ezek nyilván nem azért vannak, hogy sztereóban ordítassuk a mulatóst, ellenben a készülékhez készített egyedi csengőhangok jól szólnak rajta. Ráadásul az elhelyezésüknek köszönhetően sosem némulnak el, bárhova is tesszük le a telefont. A hangszórók alatt apró gombokat fedezhetünk fel, ezekből az egyik a Vertu saját ügyfélszolgálatát hívja (angliai szám, de aki ilyet vesz, nem parázik a percdíjtól), a másik pedig a stopper funkciót indítja el. A tetején találjuk a bekapcsolót és ezt viszont nem sikerült túl jól, a gomb nagyon apró és teljesen süllyesztett, jó erősen kell benyomni, hogy reagáljon. Ne feledkezzünk meg az alján lévő microUSB-ről, amely az egyetlen csatlakozás rajta, úgyhogy ne keressünk jacket vagy hasonlót.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
