Dirk Dagger
A múlt heti iPhone-os kitérő után folytatódik az N-Gage játékokat bemutató cikksorozatunk, benne egy kiváló kalandjátékkal, egy szórakoztató taktikai/stratégiai egyveleggel és egy békésen lassú akciójátékkal. Kezdjük rögtön az elsővel.
A Dirk Dagger névre hallgató program egy PC-n rég elfeledett műfajt, a kézzel rajzolt kalandjátékok világát eleveníti meg nekünk. A stílus rajongói bizonyára emlékeznek Jack Orlando kalandjaira vagy a Broken Sword sorozat első két részére - nos, bár sok a hasonlóság, a Dirk Dagger mégis egy kissé más stílust képvisel, mint az említett klasszikusok. Ennek elsődleges oka, hogy a történéseket többnyire belső nézetből látjuk, amit csak olykor-olykor tör meg egy-egy külső nézetes rész - többnyire az átkötőjelenetek. Az interaktív rész tehát belső nézetben játszódik, nézelődni a horizontális gombokkal vagy a kamerával tudunk. A használható dolgok (kapcsolók, felvehető tárgyak, ajtók, minden) körül egy méretes piros célkereszt jelenik meg, ha épp a képernyő közepén vannak, a Dirk Dagger tehát nem az a játék, ahol órákig fogjuk keresgélni, hogy hol a puzzle utolsó része. A gondolkodtató részek sem megoldhatatlanul nehezek, legtöbbjük megoldására józan logikával és némi próbálkozással rá lehet jönni, nem fogunk tehát beleőszülni a program végigjátszásába.
A program meglehetősen egyedi humorral van megfűszerezve, mondhatni, hogy egy tipikus 21. századi program, hiszen bár egy kissé lassabb műfajt képvisel, néhol olyan tempóban sziporkáznak az élcelődő megjegyzések a karakterek között, hogy azt szinte követni sem lehet. A dolgok lefolyása sem épp olyan, amilyennek az akciógomb megnyomása előtt gondolnánk, sok a váratlan esemény. A történetet nem szeretném elmesélni, igazi nyomozós móka sok váratlan fordulattal, rejtéllyel, cselszövéssel, ahogy az kell.
Az eddigi N-Gage felhozatalból nálam a Dirk Dagger a favorit, mindenkinek bátran ajánlom kipróbálásra!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
