Doboz, külső

Nem nagyon variáltak a dobozzal, a gép vastagságához képest nem túl vékony a pakk, de ennek az az oka, hogy a töltőfej nem papírból készült. Egy USB kábelt kapunk még az eszközhöz, ez minden. A Z2 Tablet viszont hamar kárpótol azért, mert nincsenek különösebb tartozékok, az eszköz eszméletlenül szép, elegáns, karcsú, minőségi, ebben a fekete színben kicsit még zord is. A derékszöggel és vonalzóval megrajzolt élek, az alig észrevehető, ezüstös oldalsó borítás és a masina légiessége mellett nem tudott elmenni senki szó nélkül. Így kell kinéznie egy csúcsmodellnek és így kell kinéznie egy Sony tabletnek.

[+]

Az elődmodellhez képest vannak változások, még ha azok elsőre nem is észrevehetőek annyira. Az, hogy még fél milliméterrel vékonyabb lett - na, bumm. De azért a 6,4 mm-es érték tekintélyt parancsol, jellemző, hogy a bal alsó sarokba költöztetett jack dugasz éppen csak ráfért a gépre. Már az előző Sony táblagépnél is azt mondtuk, hogy brutálisan könnyű és vékony, de 60 grammot így is sikerült faragni a súlyából, ami részben annak is köszönhető, hogy ezúttal vékonyabb anyag borítja a hátsó részt. A hátlapra került plasztik puha, finom anyag, a karcoknak talán jobban ellenál, viszont hamar maszatos lesz.

[+]

Bár mostanában egyre több cég arra hajt, hogy a kijelző körül vékony legyen a káva, a Sony nem áll be ebbe a sorba. A 10,1 inches, IPS TFT megjelenítőt vaskos keret veszi körbe, ami nem okvetlenül baj: nem kell attól féljünk, hogy véletlenül az egyik támasztó ujjunk becsúszik a képbe és elindít néhány alkalmazást. A kijelző 1920 x 1200 pixel felbontású, betekintési szögei jók, fényereje elegendő, a színhűség szintén korrekt. Ha nagyon lentről nézem, akkor van némi sötétedés és egyúttal fátyolosodás is, de ehhez tényleg szinte vízszintesbe kell dönteni a masinát a kezünkben tartva.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Onnan tudjuk, hogy melyik hivatalosan a cucc teteje, hogy a bal felső sarokban egy Sony felirat ad támpontot. A jobb csücsökben értesítési led villog, a két hangszóró pedig szinte észrevétlenül bújik meg az előlap két oldalán, majdnem az alsó sarkok mellett. Nagyon idétlenül kell ahhoz tartani a tabletet, hogy ezeket letakarjuk a kezünk valamely pontjával, úgyhogy az elhelyezés jónak mondható. A mi példányunk WiFi-only modell, ezért SIM fiók nincs rajta. Felül azonban be tudjuk tenni a microSD-t, amelynek ajtaja a microUSB csatlakozót is takarja. A cucc bal felén van a hangerőt szabályozó gomb, ezt könnyű megtalálni odafigyelés nélkül is, mert igen éles a széle. Alatta a kijelző feloldását és lezárását indukáló, kerek billentyűre tévedhet az ujjunk, ezt sem fogjuk eltéveszteni. És egyúttal megragadnám az alkalmat, hogy a többi gyártó figyelmét felhívjam arra, hogy egy 10 hüvelykes, jellemzően fektetett nézetben használandó tablet esetén tök logikátlan a hangerőt vezérlő billentyűket felülre költöztetni. Itt, oldalt, sokkal logikusabb helyen vannak.

[+]

A gép tetején találunk még egy infravörös portot, hogy tudjuk távirányítani ezt-azt a lakásban. A hátlapról már esett szó, arról viszont nem, hogy a jobb felső csücsükbe tolták ki a kamerát, amely mellett nincs villanó. Ezt felróttuk már az elődmodellnek is (azzal együtt, hogy tudjuk, hogy táblagéppel fotózni meglehetősen véleményes tevékenység). Az NFC apró emblémája nem okoz meglepetést, ahogyan az sem, hogy a Z2 Tablet nem szétszedhető. Cserébe viszont megfelel az IP58-as szabványnak, azaz fél órán keresztül tud üldögélni egy méter mély vízben, por pedig nem kerülhet be a készüléktestbe. Egy ilyen légies, vékony és könnyű szerkezetnél ez külön pozitívum, ebben nagyon jó a Sony - de a japán piac már évek óta igényli az ilyesmit, öröm, hogy nem csak hazai “vizekre” terveznek ilyen ellenálló gépeket.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!