Hardver, menü

Versenytársai közül a RAM méretével emelkedik ki a Sony újdonsága, ebben a gépben ugyan 3 GB a rendszer és a programok futtatásához felhasználható tárhely. A processzort talán nem kell most már nagyon bemutatni, a Z2-ben is egy Snapdragon 801-es modul dolgozik. A Qualcomm MSM8974AB egy négymagos SoC, magonként 2,3 GHz-re skálázva, a grafikus gyorsítást pedig egy Adreno 330-as GPU végzi. A Galaxy S5 ennél egy fokkal magasabb órajelen ketyeg, a HTC viszont ugyanezt a verziót használja, amit a Sony. Marginálisak az eltérések a szintetikus sebességtesztekben, ezen a szinten egyszerűen már nem számít, nincs olyan funkció, vagy utólag telepített szoftver, ami komolyan megizzasztaná a hardvert.

Természetesen az Android 4.4.2-es verziójára épül a menürendszer, a Sony stílusa az elmúlt évek során nem sokat változott, a funkcionalitás azonban jelentősen bővült. A Z2 Tablet is szinte hajszálra ezt a felületet kapta meg, amely egyszerű, sallangmentes, jól kezelhető és sokoldalúan paraméterezhető. Bekerült a telefonba egy csomó olyan funkció, amit már máshol láttunk, ilyen például a kesztyűs vezérlés lehetősége. Ez egyébként kicsit más, mint mondjuk egy Nokiánál, ha bekapcsoljuk, akkor elég csak közel helyeznünk az ujjunkat a kijelzőhöz, az pedig hálából egy jókora kört rajzol oda, ahová közelítünk. Valószínűleg ez az oka annak, hogy direkt napfényben sok-sok csillogó pöttyöt láthatunk a kikapcsolt kijelzőn.

A másik újdonság, hogy az androidos világba az LG által behozott duplakattintásos felélesztési mód a Z2-ben is megvan. Azaz a kikapcsolt kijelzővel az asztalon hentergő telefon képernyőjét elég gyorsan egymás után, ugyanott megbökni és a telefon életre kel. Természetesen a felülről lehúzható értesítési függöny gyorsbeállítási listája is szabadon paraméterezhető, a menübe lépve és ott balra haladva érjük el egy oldalról beúszó ablakban a különböző rendezési módokat és alkalmazásáruházakat. Az alkalmazásváltóra tenyerelve nem csak a futó appok listája látszik, amelyeket egyenként és egyszerre is el lehet takarítani, hanem a felület felett, ablakban futó alkalmazások sora is felbukkan alul, bármikor rányithatunk az aktív képernyőre egy számológépet, vagy egy böngészőt.

Újdonság a Touch Block, ami a kijelzőt teljesen lezárja, hogy véletlenül se tudjuk érintéssel üzembe helyezni, ezt különösen értékeltem futás közben, mert ilyenkor a készüléket a kezemben tartom és önkéntelenül is feloldottam sokszor dupla kattintással, de ilyesmit tud okozni mondjuk a nedvesség is. Van olyan screenshot app is, amely lementi a képernyő aktuális tartalmát, erre rögtön firkálhatunk és tovább is küldhetjük - ilyesmit is láttunk már máshol. A mozgásérzékelő is paraméterezhető, rázással el tudjuk utasítani a bejövő hívást, ha viszont a fülünkhöz emeljük a telefont, akkor fogadjuk azt. Ha csak a csengőhangot óhajtjuk némítani, akkor pedig meg kell fordítani arccal lefelé a Z2-t.

Természetesen most is vannak témák, változtatható a lezárt képernyő háttere is, egyénileg paraméterezhető, hogy melyik alkalmazás küldhet értesítéseket a rendszernek. Az is jópofa, hogy kérhetjük, hogy ezek az értesítések automatikusan eltűnjenek a függönyről, ha egyszer már láttuk a róluk szóló jelzést. Van egy Egyszerű kezdőképernyő néven futó beállítási lehetőség is, ez főleg azoknak lesz jó, akiknek a látásuk nem az igazi, vagy túl bonyolultnak érzik a sok-sok kis ikont. Nagy méretű, kissé csempés kinézetű felületet kapunk, a legtöbbet használt alkalmazások sorakoznak itt, de ha a menübe lépünk, akkor is listás, fehér háttér előtt, jókora betűvel kiírt funkcióhalmazt fogunk találni, névsorba rendezve. A kezdőképernyőn megjelenő appok tetszőlegesen cserélhetők, a legalsó három négyzetbe fontos személyeket pakolhatunk, hogy őket egy gombnyomással tudjuk hívni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!