Sony Xperia Tablet Z - gyönyörűségem

Hardver, szoftverezettség

A Tablet Z csontra ugyanazt a hardvert kapta meg, mint az Xperia Z, ami nem is véletlen, hiszen lényegében ugyanakkora felbontású kijelzőt kell meghajtani itt is. A hátlap alatti munkáért így a 28 nanométeres csíkszélességű és ARMv7 utasításkészletet használó Qualcomm Snapdragon APQ8064 Chipset felel elsősorban, melyben többek egy négymagos, magonként maximum 1,5 GHz-en ketyegő processzor duruzsol. A grafikus feladatokat az Adreno 320 látja, ezek mellé pedig szerencsére 2 GB RAM-ot ültetettek, így a multitasking képességekkel sem lesz majd különösebb gondunk. A belső tárhely mérete verziótól függően 16 és 32 GB lehet, ám akinek ez nem lenne elég, az a microSD kártyahelynek nagyon fog örülni, hiszen további 64 GB-tal lehet bővíteni a kevesellett mennyiséget.

Nos, pontszámban nem nagyon tudják még csak megközelíteni sem a konkurensek, nem is véletlen, a Tablet Z azért az egyik legerősebb hardverrel rendelkező kütyü, bár az Adreno 320-nál láttunk már erősebb grafikus gyorsítót, amit egyébként jól tükröz a Smartbench eredménye is. Hogy mennyire hasonló a tesztgép és az Xperia Z teljesítménye, azt jól mutatja például, hogy Quadrantban nagyjából 50, de AnTuTuban is csak 150 pont a differencia. A sebesség persze nem mindig ettől függ. Első beindításkor még döcög egy kicsit a szoftver, mindennek megfelelően be kell töltődnie, ám utána nincs, ami gondolkodásra késztetné a cuccot, folyamatos, laza működés a jellemző, ráadásul szerencsére nem is melegszik annyira a külső burkolat.

Manapság már kevésbé szól a hardverről a piac, inkább a szolgáltatások és a szoftveres felhozatal az, ami felkeltheti a vásárlók figyelmét. Éppen ezért a Jelly Bean már minimumelvárás, amit a Tablet Z hoz is, a zseléscukorka 4.1.2-es verzióját futtatja a cucc, ami ugyan messze nem a legfrissebb, viszont hamarosan remélhetőleg érkezik a 4.2-es kiadás is rá. A felület továbbra is a Sony saját megoldása, ami egyébként Xperia UI névre hallgat. Az első érdekesség, hogy felül egy Windowshoz hasonló tálcát láthatunk, amire egyébként külön gyorsikonokat is helyezhetünk, az alsó sávról pedig a szükséges vezérlőgombokat és az információs sávot érhetjük el. Az ikonok nagy része külső módosításokon esett át, de frankó dolognak tartottam a minialkalmazásokat is, így egy külön felugró ablakban végezhetünk el alapműveleteket anélkül, hogy az éppen használt programot megzavarnánk. Hab a tortán, hogy a tablet irányítóként is funkcionál, így IrDA-n keresztül a nappalinkban lévő TV-t is kapcsolgatni tudjuk.

A szoftveres kínálat az átlagnál azért több, de most sem mondanám soknak, ami mondjuk annyiból jó, hogy nem szúrják ki túl sok felesleges applikációval a szemünket, ami egyébként is csak az átláthatóságot rontaná. A képernyőfeloldás reluxa módszerrel oldható fel, a telepített programokat pedig a jobb felső sarokban lévő menügomb segítségével hívhatjuk elő. Továbbra is csak a Chrome böngészőt használhatjuk, de ezen felül rendelkezésünkre áll még a térkép, a navigáció, a Track ID zenefelismerő, az FM-rádió (ami nagy ritkaság és még nagyobb piros pont), az ébresztőóra, a zene- és videolejátszó, a fájlátvitel és a dokumentumolvasásra szolgáló OfficeSuite. Nem maradhatott el a közösségi oldalak információit összegyűjtő Socialife és a Sony specifikus programokat tartalmazó Sony Select (aki ezekről és más Sony programokról szeretne jobban tájékozódni, az az Xperia blogunkban bővebben is olvashat ezekről), ha pedig az előbbiek nem nyújtanak békét, akkor a Play Áruházból szinte bármit letölthetünk. Fontos még kiemelni, hogy a Tablet Z a PlayStation támogatást is megkapta, más kérdés, hogy ehhez külföldi felhasználói fiókkal kell rendelkeznünk, itthon ugyanis nem érhetőek el a játékok!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!