Előszó

Minden válasz attól függ, hogy hogyan tesszük fel a kérdést. Ha a mobiltelefonok piacáról akarjuk megtudni, hogy mennyire összetett vagy épp egyszerű, akkor bizonyos megvilágítást használva bizony arra juthatunk, hogy ennél egyszerűbb dolog nincs is a világon. Hogy miért? Kérem, azért, mert a legtöbb gyártó nagyon jól tudja, hogy a reklámok és a lifestyle magazinok miatt finoman szólva is agymosott vásárlók milyen szolgáltatásokat várnak el új mobiltelefonjuktól, azokat pedig évről évre oda is adják nekik — nagyobb kamera, nagyobb ez, nagyobb az, meg egy csipet bazsalikom, a tuti recept nagyjából ennyi, a történetnek pedig a végére is értünk. Pedig a cégek azt is jól tudják, hogy mik azok a dolgok, amikre valóban szüksége lenne a mobilos társadalomnak: jobb akkumulátorok, energiatakarékosabb kijelzők, szabványos csatlakozók, optimalizált szoftverek, olcsóbb árak — ezeket viszont valamiért mégsem kapjuk meg (tisztelet a kivételnek!), együtt aztán pláne. Előfordul viszont, hogy olyan dolgokat kínálnak, amik bár legtöbbször feleslegesnek tűnnek, teljesen egyediek, ezáltal nagyon vonzók azon felhasználók számára, akik a luxuskategóriában (vagy legalábbis a drágább készülékekben) gondolkodnak. Ami azt illeti, pont erről szól a luxus, mint olyan.

[+]

Ott van például a páratlan képminőséget nyújtó, köralakú kijelzővel ellátott Motorola Aura, ha valaki ránéz, el is kezdheti keresni az állát a földön. Hasonló a helyzet az LG GD900 Crystal-lal, mely billentyűzetével tette magát egyedivé — az ugyanis teljesen átlátszó volt, holott a készülék nem a luxusmobilok között versenyez. A Sony Ericsson viszont... nos, róluk sok mindent lehet mondani az elmúlt egy-két év teljesítménye alapján, de azt nem igazán, hogy élen járnak a fejlesztésekben. Viszont az újév beköszöntével a helyzet megváltozni látszik, érkezik az első Androidos készülékük, miközben meglepően mérsékelt ünneplés mellett elkészítették a világ első áttetsző kijelzővel szerelt készülékét, az Xperia X5 Pureness-t. Ezt teszteljük most, bár ezt már valószínűleg mindenki tudja.

[+]
Ha a kijelző nem aktív, nem is átlátszó

A doboz a készülék árkategóriájához méltó, fekete színű, ezüstös feliratok olvashatók rajta, vastag kartonból készült és nagyon nehéz. Belül viszont átlagos, a készüléket tartó rész kivétele után ömlesztve találjuk meg benne a tartozékokat: a hálózati töltőt, az adatkábelt, a plüss tokocskát (ami valamiért háromszor akkora, mint maga a telefon), a két részből álló vezetékes headsetet, valamint az IS800 típusú sztereó Bluetooth fülhallgatót.

Külső

Bár egy luxus árkategóriás készülékről van szó, ez a külsején abszolút nem látszik. Félreértés ne essék, a Pureness feltűnő, vonzza a tekinteteket, szerintem ízléses és szép, viszont még ránézésre sem gondolná róla senki, hogy annyiba kerül, amennyibe. A legtöbb ismerősöm (na jó, gyakorlatilag az összes) a húsz-harmincezer forintos árkategóriába lőtte be, holott ennek tízszeresét kell érte az asztalra tennünk — ez nyilván nem túl jó érv a telefon mellett azok szemében, akik presztízsük növelése céljából vásárolnak ilyen drága készüléket. Az árkategória ránézésre történő mellélövésének egyébként egyértelmű okai vannak: az X5 nagyon kicsi (112 x 43 x 13 milliméter), nagyon könnyű (70 gramm), formavilága nem hoz újat (teljesen szögletes), ráadásul műanyagból készült, nem fémből. Ez önmagában nem hiba, csak szokatlan a luxuskészülékek között, az viszont elszomorító, hogy a billentyűzet ujjlenyomatokat erősen gyűjtő, csillogó, kopogós plasztikból készült, ez pedig annak az árkategóriának a sajátja, amibe a legtöbb ember ránézésre besorolja.

[+]

A kijelző ugyanis kikapcsolt állapotában nem fogja magára csalogatni a tekinteteket, ha ugyanis nem él, olyan, mint bármelyik monokróm panel, tehát nem átlátszó, bár fény felé fordítva minimális mértékben áttetsző — a kontúrokat láthatjuk rajta keresztül, olyasmi, mint a tejüveg. Ha feloldjuk a billentyűzárat, akkor már más kép tárul a szemünk elé, a billentyűzet sorainak háttérvilágítása lépésenként bekapcsol (a Sony Ericsson ebben mindig is jó volt), a kijelző pedig áttetszővé válik, akármelyik oldalról is nézzük. Bár az előzetes képek alapján azt vártam, hogy üveg tisztaságú lesz, közel sem az, olyan, mint egy sötétített üveg, legalábbis akkor, ha szemből nézzük, hátulról valamiért egy picit jobban áttetsző. A háttérvilágítást (tehát gyakorlatilag azt, hogy el tudjuk olvasni a kijelzőn lévő dolgokat) a panel köré épített keretből előtörő, rendkívül erős fehér fény biztosítja, ez oldalról nézve is látszik, a fény vakító, éjjel nagyon rossz belenézni, de a zseblámpa funkciót helyből kipipálja. Maga a panel egyébként szürkeárnyalatos (tehát nem monokróm, ahogy azt a legtöbb specifikációban olvashatjuk), a grafikus ábrázolás gond nélkül megoldható rajta, az olvashatósága viszont problémás. A gondot érdekes módon nem az erős napfény, hanem annak hiánya okozza, a szemből vagy oldalról jövő fény kifejezetten jót tesz az olvashatóságnak, a háttérfény viszont nem, mert az a szemünkbe világít — tehát az olvashatósággal főleg gyenge fényviszonyok között, sötétben van gond. A helyzet mondjuk egyébként sem rózsás, a technológiából adódó korlátoknál is nagyobb gond a panel mérete, a képátló ugyanis mindössze 1,8 hüvelyk, ami pici, nagyon pici, rossz szemmel elolvasni lehetetlen. A felbontás egyébként 176 x 220 pixel, ez sem tűnik valami nagy számnak, de az apró mérethez pont passzol, a szövegek a legkisebb mértékben sem pixelesek. A kijelző aktív része egyébként kisebb, mint az, amit a képek alapján annak hinnénk, bal és jobboldalt van körülbelül fél-fél centiméter kihasználatlan hely, amit a menüben bóklászva nem fogunk észrevenni (hála a szép témáknak és azok okos kialakításának), de ha elindítjuk a webböngészőt, akkor nagyon zavaróan fog hatni. Igen, van webböngésző is, de erről kicsit később fogunk beszélni.

[+]

A gombsor kikapcsolt állapotban tehát szépen elbújik, bár a szintén fehér színű háttérvilágítás bekapcsolása nélkül is látható, hogy ott van a helyén. Felül három gombot látunk, de igazából hét darab van: a kiemelkedők a hívásokat kezelik (balra a zöld, jobbra a piros), a középső a menübe visz, de a bal és jobb felső sarkokban van egy-egy szoftveres gomb, míg az alsó részekbe (tehát pont a numerikus rész fölé) a gyorsmenüt előhozó és a törlés került. Ez utóbbi kvartett a használhatóság szempontjából problémás, kicsit nehéz megnyomni őket, egy random ember a billentyűzárat akkor sem fogja tudni elsőre feloldani, ha eláruljuk, hogy miket kell megnyomnia, a jobboldali szoftveres gomb helyett ugyanis biztos, hogy a hívásbefejezőt fogja eltalálni az első pár alkalommal. A numerikus résszel használatbeli problémák nincsenek, a gombok nagyok és jól elkülönülnek egymástól, ellenben hangosan kopognak, ami nyilván sokakat zavar — egy csendes helyen nem fogunk tudni úgy SMS-t írni, hogy azt mások ne hallják. Alulra egy Sony Ericsson logó került, az azt körülvevő műanyagdarab levehető, pontosabban letéphető, mert igénytelen, pattintós módszerrel rögzül. Sokat mondjuk nem fogjuk piszkálni, két csavar és egy apró matrica van alatta, mely többek között a szériaszámot és a gyártás helyét árulja el nekünk — ilyennek kötelező lennie a készüléken, igaz, általában az akkumulátor alatt szokott helyet kapni. Csakhogy itt olyan hely nincs...

...azaz van, csak nem férhetünk hozzá, az ismeretlen kapacitású telep ugyanis nem cserélhető. Ez mondjuk a minőség maximalizálása szempontjából egy szükségszerű lépés volt a gyártó részéről, az kéne még csak, hogy a hátlap is gagyi, lepattintható műanyagból legyen! De szerencsére nem abból van, az alsó rész nagyon-nagyon minőségi, matt hatású plasztikból lett kiöntve, fölötte (a fő kezelőszerveket tartalmazó rész nyúlványaként) lakkozott fém felület kapott helyet, mely pár feliratot és a nagyon apró bekapcsológombot rejti. A kijelző hátulról hasonló, mint elölről, mint már említettem, innen picit jobban áttetsző, de így sem kell attól félnünk, hogy az üzeneteinket aközben elolvassa valaki, hogy írjuk őket, mivel a pici kijelzőn a betűk is picik, ráadásul jobbról balra olvasni nem olyan könnyű, mint hinnénk — bár valószínűnek tartom, hogy azért sokaknak megy.

[+]

Az oldalsó részek is tartogatnak meglepetéseket, igaz, nem a legjobb értelemben. Felül nincs semmi igazán érdekes (bár innen jól látható az a két kis cső, melyek az előlap legtetején a telefonhangszórókban végződnek, plusz van egy apró led is), alul pedig csak az előlap aljának lepattintását segítő vájat kapott helyet. Balra a hangerőcsökkentő gomb (a fém rész közepén) és a Sony Ericsson bumszli töltő- és adatcsatlakozója (rendes nevén: Fast Port) került, jobbra a hangerőnövelő gombocska és a SIM-kártya fedlappal védett helye bámészkodik — ez ugye azt is jelenti, hogy a memória nem bővíthető, microSD kártyahelyet tehát hiába keresnénk, nem találnánk. A SIM-kártyát ebből a kialakításból adódóan ki lehet kapni menet közben, a masina erre nem reagál olyan intelligensen, mint a iPhone, egyszerűen kiírja, hogy pár percen belül újra fog indulni, majd újra is indul. Ezt követően kiírja, hogy helyezzük be a SIM-et, de ha megtesszük, megint újraindul, magyarán a kivételnél akár ki is kapcsolhatna, így csak az áramot fogyasztja, teljesen fölöslegesen.

Menürendszer, szoftverek

A menürendszer a korábbi Sony Ericsson készülékekből ismerős, akinek tehát volt bármilyen A100-as vagy A200-as készüléke, az ezzel is boldogulni fog. Ebből a szempontból ez nyilván örömteli, ugyanakkor jogosan érezhetnek csalódottságot azok a felhasználók, akik ennyi pénzt kifizetnek az új Xperiáért, de az áttetsző kijelzőn kívül semmit nem kapnak. A Sony Ericsson védelmében persze el kell mondanom, hogy a többi gyártó sem töri magát az új menürendszerekért, még akkor sem, ha csak a luxuskészülékeket nézzük: egyedül a Motorola Aura kapott relatív új felhasználói felületet, ott viszont a kerek kijelző miatt ez szükségszerű volt. Arról nem is beszélve, hogy a gyártók pont azzal tudják magukhoz láncolni a vevőket, ha a megszokott minőséget éveken át folyamatosan nyújtják: a Nokia ezzel jutott el a trónig, de a japán-svéd vállalatra sem lehet egy rossz szavuk sem, hiszen a platformjuk megbízható, jól kezelhető, gyors és pofásan is néz ki. Nem csoda hát, hogy nagyjából ezeket mondhatjuk el az X5-ön operáló rendszerről is, a kivétel egyedül talán az utolsó kritérium lehet: egy szürkeárnyalatos kijelzőn lévő téma sosem lehet olyan látványos, mint egy színes.

A gyártó persze jó szokásához hűen nagy hangsúlyt fektetett a gyári témákra, melyekből hármat is kapunk. A háttér az egyiknél pepita kockás, ami az olvashatóságot abszolút nem zavarja, de jól néz ki. A készenléti képernyőn az alapvető információk mellett látványosabbnál látványosabb (igaz, a témák számára korlátozott mennyiségű) órákat kapunk, leolvasásuk nem mindig könnyű, de az egyediség-faktort tovább növelik. A főmenü rácsos és nagy ikonos elrendezésű is lehet, előbbinél háromszor három menüpontot láthatunk egyszerre a kijelzőn, utóbbinál pedig értelemszerűen csak egyet, de az egyik témánál oldalt van egy apró függőleges ikonsor, csak hogy tudjunk, hogy merre induljunk el. A gyorsmenü és az egyéb finomságok persze itt is jelen vannak, amit tehát a Sony Ericsson ezen a téren már felmutatott, azt tudja az X5 is.

Szoftverek terén az átlagos kínálatot kapjuk — sokféle nyelven, de magyarul egyelőre nem, a nálam járt példányról legalábbis hiányzott ékes nyelvünk. Ha benézünk a szervezőbe, egy korrekt naptárat, feladatlistát, jegyzettömböt, szinkronizáló programot, időzítőt, stopperórát, alapfunkciós számológépet, fájlböngészőt, valamint egy alkalmazások almappát találunk, mely gyárilag üres, viszont egyértelműen megmutatja, hogy elvileg lehet MIDP 2.0-s java alkalmazásokkal bővíteni a repertoárt — kínálat van, minden színes kijelzőre gyártott játék elfut a közel 2 GB-nyi belső memóriával felvértezett X5-ön, bár biztos van, amit nehezebb szürkeárnyalatos képpel kezelni/játszani. Ha már a játékoknál tartunk, meg kell említeni a Pureness-exkluzív Pac-Mant, melynél tényleg áttetsző a kijelző, nagyon jópofa. Ezzel viszont sajnos szinte be is fejeztük a programok felsorolását, van még egy ébresztőóra a főmenüben, valamint egy hangrögzítő a szórakozás alatt. Ettől függetlenül nem mondhatni, hogy olyan nagyon bármi is hiányozna, az alapvető dolgok egytől egyig megvannak.

Adatkommunikáció, telefonálás, üzenetkezelés

Adatkommunikációs téren meglepően jól állunk, a WiFi kivételével gyakorlatilag minden manapság használatos technológiát bezsúfoltak az apró készülék testébe. A GSM-modul négynormás (850/900/1800/1900 MHz), harmadik generációs hálózatokra pedig a 2100 MHz-es sávon csatlakozhatunk. Adatátvitelre GPRS-t, EDGE-t, UMTS-t, 7,2 Mbps-os HSDPA-t és elvileg 2 Mbps-os HSUPA-t is használhatunk — utóbbi azért kétséges, a bár a HSUPA-t minden specifikáció említi, a sebességét nem, de a 7,2-es letöltési sebesség mellett általában ez szokott lenni. Számítógépre kötve a készülék először furcsán viselkedett, nem ajánlott fel semmilyen adatátviteli módot, generált egy virtuális CD-meghajtót, ahonnét lehetett telepíteni a PC Suite programot. Kicsit bosszús lettem, hogy miért maradt ki a Mass Storage mód, de a beállításokba benézve megtaláltam, ráadásul még az MTP-mód is ott van a listában (ez például USB-vel ellátott autós "rádióknál" kellhet). Tehát szerencsére a fájlmozgatás is jól megoldott, de azért nem ártana, ha a készülék képes lenne felajánlani a csatlakozási lehetőségeket, ha rákötjük egy számítógépre.

A HSPA kapcsolatból valószínűleg mindenki rájött, hogy a készülékkel lehet internetezni. Nem mondom, hogy különösebben nagy élmény szürkeárnyalatosban nézni a világhálót, de nem is veszélyes a dolog, alapvető információkat simán megnéztem rajta, a gondot inkább a kijelző mérete jelentette. Még YouTube-kliens is van, igaz, a videók tényleg használhatatlanul rosszul néznek ki ezen a kijelzőn. A social-networking nem része a szoftvercsomagnak, ennek magyarázata lehetne a "luxustelefonság", de Facebookot azért már elég sokan használnak ahhoz, hogy egy egyszerű klienst még a drága telefonokba is integráljanak a gyártók.

Telefonálás közben egy dologgal volt gondom: a hangminőséggel. Vételi oldalon szinte mindenkivel, a kihangosítóként is funkcionáló hangszóró sajnos elég halk, hangos helyen szinte lehetetlen az X5-tel beszélni. A történetnek legnagyobb sajnálatomra itt nincs vége, néha bizony a mikrofon sem volt a helyzet csúcsán, bár beszélgetőpartner válogatta, hogy mennyire volt veszélyes a dolog, voltak páran, akik mindig rosszul hallottak, amikor a Pureness-t használtam, de kisebbséget képeztek, a többieknek nem volt bajuk. A telefonkönyv sem vidított fel, mindössze 1000 nevet tárolhatunk el benne, ami bizony elég szerény. Még szerencse, hogy a hívásnapló és az üzenetkezelő hozza a szintet, utóbbinál még e-mail kliens is van — a chat-szerű SMS nézetről viszont le kell mondanunk, hála az alacsony kijelzőfelbontásnak.

Multimédia, üzemidő, összegzés

A zenelejátszó szoftver hibátlan, mivel pont olyan, mint a többi készüléknél, még az albumborítókat is kirajzolja. A tudása címszavakban: ID3-tagek szerinti szűrés, háttérben való futás, tekerés, hangszínszabályzó — bónuszként FM-rádió és TrackID is van. A hangminőség kihangosítva nem fogja leszakítani a fülünket, az X5 elég erőtlen, de fülhallgatóval a gyártótól megszokott, nagyszerű minőséget fogjuk kapni. A vezetékes headset is korrektül szól, a nagy durranás viszont elvileg az IS800-as sztereó headset, melyet már külön is teszteltünk. Nagyon jó rajta zenét hallgatni, telefonálni is kellemes élmény vele, egyedül a 3 órás akkumulátoros üzemidő tűnik kicsit szerénynek. Mindenesetre okos gondolat volt a gyártó részéről, hogy ezt az (egyébként elég exkluzív hatású) sztereó Bluetooth fülhallgatót csomagolták a Pureness dobozába.

Kamera nem található a készülékben, ami véleményem szerint nagy hiba. A hiányt meg lehet magyarázni a szürkeárnyalatos kijelzővel, de könyörgöm, az internetböngésző és még jó pár dolog áldozatul eshetett volna ennek, azok mégsem estek, csak a fényképező. Egy 2 megapixeles, fixfókuszos rendszert azért bezsúfolhattak volna a masinába, a japán mérnökök meglepően kis helyre is be tudnak suvasztani ilyesmit — ettől még senki nem hitte volna, hogy ez egy Cyber-shot, viszont kiválóan le lehetne fotózni vele egy kátyút, ami szétkapta a kocsi felfüggesztését, Fotózás hiányában a képnézegetés sem túl jól megoldott, a fájlböngészőből meg tudunk nyitni minden elterjedt formátumot, de többre ne vágyjunk.

[+]

A készülék testében elrejtett akkumulátorról a legszerényebb mennyiségű információ sem áll a rendelkezésünkre, azt viszont gyaníthatjuk, hogy egy lítium-polimer telepről van szó (nem mintha ez bármit számítana a mi szempontunkból). A készenléti idő a gyártó szerint 350 óra, míg beszélgetni elvileg 3 és felet tudunk egy töltéssel, a valóság viszont sajnos még ennél is rosszabb: nekem minden nap fel kellett töltenem a Pureness-t. Nyilván elég sokat nyomkodtam, de nem annyit, ami ezt indokolná. Ha ehhez még hozzájött volna a zenehallgatás (netán a vezeték nélküli headsettel...), akkor lehet, hogy még ennyit sem bírt volna, de az sem elképzelhetetlen, hogy visszafogott felhasználói szokások mellett két napig is elketyeg. A lényeg persze nem változik, akárhogy is csavarjuk: ez nagyon szerény teljesítmény.

[+]

Bár a jobboldalt lévő táblázatban szereplő számok nem mutatnak túl rózsás képet a Sony Ericsson Xperia X5 Pureness-ről, a valóság nem ilyen vészes. Ez kérem egy luxustelefon, méghozzá egy olyan, mely nem platinából készült hátuljával vagy arannyal kivert szegélyeivel kíván hódítani, hanem azzal, hogy egyedi. Márpedig egyedinek nagyon egyedi, ráadásul az árát is rendesen megkéri a gyártó (bruttó 200 000 forint fölött van az indulóár), tehát szinte biztos, hogy ebből nem fogunk sokat látni az utcán. Kritikán aluli viszont a hangminőség (főleg azért vagyok bosszús, mert a gyártó legolcsóbb készüléke is érezhetően jobb ennél), ráadásul a kezelhetőséggel is komoly gondok vannak. A kijelző pedig egy érdekes dolog, szerintem a rossz olvashatóság fő oka az apró méretben keresendő, 2,2 hüvelyken, QVGA felbontásban gyanítom, hogy sokkal jobb lenne. Az ötlet tehát kiváló, a kivitelezés egyelőre nem tökéletes, de ez az első ilyen modell, van még idő fejlődni. Egy tetszett plecsnit kap tőlem.

Sony Ericsson Xperia X5 Pureness

Bocha

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Sony Ericsson Xperia X5 Pureness
	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	112 x 43 x 13 milliméter
	Tömeg	70 gramm
	Színvariációk	fekete
	Kijelző
	Kijelző átlója	1,8 hüvelyk
	Kijelző felbontása	176 x 220 pixel
	Kijelző típusa	áttetsző TFT-panel
	Színárnyalatok száma	szürkeárnyalatos (tehát nem színes)
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	1000
	SMS memória / max. MMS méret	? / 300 kB
	Belső memória	88 MB + 2 GB
	Memória bővíthetősége	nem bővíthető
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 7,2 Mbps / 2 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.1 (A2DP is)
	WiFi	nincs
	USB (adatcsatlakozó)	egyedi Sony Ericsson csatlakozó
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	vannak
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van, kikapcsolva is
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	SE A200
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	1 darab
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	TrackID
	Multimédia
	Fő kamera	nincs
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	nincs
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	ismeretlen, nem cserélhető
	Készenléti idő	350 óra
	Beszélgetési idő	8 óra 30 perc (2G) / 3 óra 30 perc (3G)
	Egyebek
	áttetsző kijelző