Külső
A csomag tartalma átlagos. Ez konkrétan annyit tesz, hogy a telefonon kívül csak a benne ücsörgő 8 gigás kártya lesz a mienk, valamint egy USB kábel a hozzá tartozó töltőfejjel. Akad füles is, felvevőgombos, sztereó, de mivel 3,5 mm-es a jack csatlakozó, ezért tetszőleges headsetre cserélhető. Újabban szokás, hogy nincs füles a dobozban, amitől persze remélhetjük, hogy a telefonok ára lentebb csúszik, de egyelőre erre nem nagyon mutatnak jelek, így aztán örömteli, hogy a neo mellől ezt nem spórolta ki a gyártó.
Maga a telefon annak ellenére is szép, hogy nem akar túlságosan extra lenni a külső. A finomságokra azért maradt ideje az arc tervezése mellett is a formatervezői csapatnak, az íves hátlap a Vivaz öröksége, az oldalsó gombok is erre utalnak vissza. Bár az Xperia neo kisebbnek tűnik mint az arc, igazából a vastagsága miatt mégis nehezebb, jól megragadható, zsebben is érzékelhető darabról van szó. Az anyaghasználat plasztik, ráadásul a csillogósabb fajtából, amin még egy véznaujjú maki ujjlenyomata is meglátszódna.
Az előlapon a kijelző kér magának helyet, a 3,7 inches TFT panel természetesen kapacitív érintési technológiát használ, s itt is felüti a fejét a Bravia Mobile Engine, amivel az arc kapcsán már foglalkoztunk. Ennek lényege, hogy képek és videók visszanézésekor a szoftver korrigálja a vonalélességet, a színeket, a kontrasztot és megpróbálja szűrni a képzajt is. Ebből a hétköznapok során csak annyi látszik, hogy a kijelzőnek szép képe van, nem olyan vibrálóan kontrasztos, mint egy AMOLED panelnek, de a betekintési szög itt is majdnem 180 fokos, napsütésben is olvasható marad.
A kijelző felett másodlagos kamera, illetve közelségszenzor csücsül, az ablak alsó élétől lentebb pedig a szokásos három, androidos gomb képez finom ívet. Az Xperia neo esetén oldalra került a kijelző feloldó és lezáró billentyűje, amely sokkal szerencsésebb, mint az arc tetejére költöztetett kezelőszerv. Jobb oldalra került még a hangerőt szabályozó, hosszúkás billentyű, valamint a kamera kezelésére szolgáló gomb. A neo tetején középen tátong a 3,5 mm-es jack csatlakozó, amit a mini HDMI és microUSB kimeneteket rejtő ajtócskák fognak közre.
A hátlap íves, az egész plasztikot egyben kell leszedni, ha alá akarunk kukkantani. Nekem – bevallom – meggyűlt vele a bajom, de Bocha igen rutinosan pattintotta le az elég vékonyka és hajlékony panelt. Erre csak akkor lesz szükség, ha a memóriakártyát, vagy a telep kiszedése után a SIM-et óhajtjuk babrálni. A hátlap közepén kuksol a kamera, mellette ledes vaku ücsörög, de ami talán ennél is fontosabb, hogy kicsit a hátsó rész széléhez tolva egy apró lukacska fedezhető fel. Ha leszedjük a plasztikot, akkor itt a 2nd mic felirat fogad minket, azaz egy mikrofonról van szó, amely videófelvételek készítése esetén próbálja a sztereó hangfelvételt elősegíteni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
