Bevezető

Egy dolog biztos. Ha mással nem is, de piacra kerülés folyamatos eltolásával egyértelműen a P990i az aranyérmes a Sony Ericsson történetében. Ennyit még sosem csúszott a gyártó a telefon bejelentésétől számítva, már lassan egy éve, tavaly októberben történt meg a hivatalos premier.

Akkor ott ájuldozott a teljes szakma és a nagyközönség, hogy micsoda tudás, micsoda méltó folytatása az egyébként is népszerű P sorozatnak, hogy mennyire fellendülőben van a Sony Ericsson (ami egyébként igaz is). Se híre, se hamva nem volt még a Nokia E szériának, a Windows Mobile alapú készülékekből is szűkös volt a választék, tehát nagy sikert jósolt mindenki a jövevénynek.

Teltek-múltak a hónapok, mindig felröppent, hogy hamarosan, aztán persze mégsem, különböző hibákról (főleg szoftveres) lehetett hallani. No, de eljött a nagy nap és az XXL GSM jóvoltából a birtokunkba került egy készülék, illetve másik forrásból is szereztünk egyet, tehát előállt egy remek helyzet: Polacheck mester és jómagam is egy-egy P990i-vel töltöttük mindennapjainkat, így a következőkben mindkettőnk véleménye olvasható lesz (az övé dőlt betűvel), ami talán azért is hasznos, mert kicsit mások voltak a benyomásaink.

Igen sokat vártunk a P990i-re. Eleinte messiásként, az első olyan mobilként, amelyben valóban minden benne lesz, amire szükségünk lehet. Azután már a sokadik bejelentett csúszáskor egyre jobban elgondolkodtunk azon, hogy vajon amikor megérkezik, még mindig a csúcskategóriát fogja-e képviselni? Kamerában nem a legerősebb. Az operációs rendszere már bemutatkozott a gyártó más készülékeiben, a 3G ebben a kategóriában már alap. Mégis akkor miért vártuk? Mert a korábbi P sorozatban olyan top üzleti készülékeket ismertünk meg, amelyek valóban jól összerakott és kiforrott modellek voltak. Azt hittem, a P990i is ilyen lesz. A teszt végére azonban már vegyesek voltak az érzéseim.

Gombsor

A telefon komoly. De leginkább azért, mert nagy és ezüst. És mert sok rajta a gomb. Úgy egyébként nem egy különösebb formatervezési csoda. Ahhoz képest, hogy műanyag a ház, van súlya rendesen, ugyanis 150 gramm. Ránézésre még a mobilok iránt nem fogékony emberek is egyből levágták, hogy ez valami komoly cucc, a flip pedig lehajtható.

Be kell vallanom, hogy nekem nagyon nem tetszik a telefon külseje. Az összhatás leginkább bumszli, nagyot változtattak rajta, és nem maradt meg benne a P széria stílusossága, eredetisége. Az anyagválasztás szerintem katasztrofális. Kopogós, könnyű műanyag, amelyről első tapintásra süt a gagyi. Nem tudom, hogy miért nem lehetett a P900/910 vonalán tovább folytatni a külső kialakítást. Hozzám sokkal közelebb állt a szögletesebb forma, mint a mostani kisgömböc feeling.

A P sorozat evolúciójának kezdetén, a P800-ban még nem volt QWERTY gombsor, az átlátszó kék formaterv pedig, hm, kicsit komolytalannak hatott az avatatlan szem számára. Tudása miatt mégis mérföldkőnek tekinthető, már csak azért is, mert ez volt a gyártó első Symbian rendszerrel szerelt telefonja. A P900 már komolyabb külsőt kapott, a P910i-ben pedig a formai változás az volt, hogy a flip hátuljára rányomorítottak egy QWERTY billentyűzetet. Persze sokaknak sírt a szája, hogy ez ebben a formában körülbelül annyira használható gyors szövegbevitelre, mint a füstjelek.

Úgyhogy megszületett a következő ötlet: a P990i esetében már magán a készülékházon kapott helyet a gombsor, szép, kékes háttérfénnyel és annyira csöpnnyi gombokkal, hogy az ember már a nézésével is félreüt. Ám használhatóság szempontjából a tapasztalatok vegyesek. Számomra öt percnyi tökörészés után kézreállónak bizonyult a billentyűzet, csak így írtam SMS-t, ráadásul ez az első olyan QWERTY gombsor, amelyet egy kézzel is lehet kezelni a betűk közelsége miatt.

A gombsor siralmas. A külső, flipen elhelyezkedő beviteli eszközök annyira messze vannak a kijelzőtől, hogy összecsukott állapotban is folyamatosan a ceruzával próbálkoztam, mert szinte hihetetlen, hogy az 1-2 centivel feljebb lévő gombsorra reagáljon. Biztosan csak eleinte furcsa, azonban szerintem nekem nehéz lenne hozzászokni. A flipet tehát érdemes lekapni, a készülék csomagjában úgyis kis barkácsfelszerelés lapul, amellyel ez megoldható. Az összes funkciót egyébként is csak kinyitott/leszerelt előlappal érhetjük el.

Ha kinyitjuk a flipet, feltárul a QWERTY gombsor. Ez nem is hangzik rosszul, azonban a gombok annyira közel kerültek egymáshoz, hogy számomra gyakorlatilag a kezelhetetlenség határát súrolják. Kisebb ujjakkal rendelkezők bizonyára könnyen boldogulnak majd vele, azonban lapátkezű társaim telesírják a párnájukat majd emiatt.

Egyéb kezelőszervek, képernyő

A telefon oldalai is bővelkednek gombokban. A készülék bal felén felül a médialejátszó billentyűjét találhatjuk meg, alatta pedig a P szériára jellemző, a Sony-tól örökölt Jog-Dial gomb kapott helyet. Kár, hogy ez oldalirányba nem pöccenhető, mint anno a Z5-ön. A görgő mellett van egy visszaléptető gomb, még lentebb pedig a billentyűzár kapcsolója üldögél.

A készülék jobb oldalán a böngészőbe repítő billentyű fedezhető fel, lentebb a memóriakártya fiókja terpeszkedik (Memory Stick Duo, látszik, hogy a bejelentéskor az M2 még nem volt piacképes), az alsó csücsökben pedig a kamera gyorsgombja található. Az eszköz tetején van a fekete csíkba épített infravörös port és a bekapcsoló billentyű. Az érintőképernyő vezérléséhez szükséges stylus a telefon bal felső részéből húzható elő. A ceruza nem teleszkópos, picit talán rövid is, de nem vészes.

Az asztalra fektetett készülék a hátlapon található kamera védőgyűrűjére és a készülék alján végighúzódó kitüremkedésre fekszik fel. Ez utóbbi gumi bevonatot kapott, ami több szempontból is okos megoldás: kevésbé csúszkál a letett telefon, a felület pedig kopásállóbb. Nem szóltunk még a kijelző felett található okosságokról, azaz a belső kameráról és a Sony Ericsson modellek régi védjegyéről, az állapotjelző ledről, amely már nem villog csak úgy magától bele a nagyvilágba, kivéve valamilyen esemény hatására.

A kijelző 240x320 pixeles felbontásra és 262 ezer szín megjelenítésére képes. A becsukott flip nagyjából a képernyő egyötödére fekszik rá. A P990i csak akkor használható ceruzával, ha a gombsor lehajtott állapotban van. A kijelző fényereje valahogy nem volt teljesen tökéletes, bár jobban látható maradt, mint a W950i, de néha erősen meresztgettem a szemem. A flip felhajtása után meglepően gyorsan alkalmazkodik minden helyzetben a szoftver, kár, hogy vannak olyan esetek, amikor a becsukás során kivág egy menüponttal fentebb. Ilyet tapasztaltunk az üzenetek listázásakor: a teljes képernyős üzemmód megszüntetésével az üzenetkezelési főmenübe röpültünk vissza.

Szoftver, alapfunkciók

A Symbian 9.1-es verziója az M600i-hez és a W950i-hez hasonlóan a megújult, 3.0-s verziószámú UIQ platformon keresztül kommunikál a felhasználóval. Maga a menürendszer nekünk már nem okozott meglepetést, de természetesen az mindenképpen változás, hogy most már a főmenü is kétállású, hiszen van flipes és flip nélküli verzió.

Ezt pedig ügyesebben is meg lehetett volna oldani, a P990i felhajtott flip mellett is nyugodtan minősülhetne teljes értékű telefonnak, hiszen minden gomb adott, ami például a W950i-n is adott volt, de nem, a tervezők máshogy gondolták. A névjegyzék, a híváskezelés, az üzenetek és a naptár simán elérhető csukott állapotban is, de ha például a készülékbeállításokat piszkálnánk, esetleg a fájlkezelőben bohóckodnánk egy sort, vagy netán böngészni támadna kedvünk, akkor a telefon felszólítja a felhasználót, hogy hajtsa le a gombsort. Tiltólistára kerül a számológép, a MusicDJ (miközben a médialejátszó simán megy), az RSS olvasó és a Quickoffice is. A QuadraPop nevű játék pedig meg sem mukkant zárt flip mellett, bár elvileg ennek mennie kellett volna így is. Ez egy kicsit béna.

Persze a megoldás az lehet, hogy hagyjuk a francba az egészet és leoperáljuk a gombsort, amivel a fenti gondok megszűnnek, de így akkor kapunk idegbajt, ha csak simán tárcsázni kéne egy számot, mert ebben az esetben nem elég csak a QWERTY gombsor megfelelő billentyűit nyomkodni, hanem előbb be kell lépni a „Telefon” menübe. Ott már automatikusan számokat ír a szoftver az adekvát gombok használata esetén, de választhatjuk az érintőképernyő tapicskolását is.

A főképernyőről egy gombnyomással átléphetünk a tevékenységek ablakba, amely a testvérmodellek „Ma” menüjét kombinálja néhány fontos funkcióval, mint az adatkommunikációs lehetőségek ki és bekapcsolása. Nyitott flip esetén az eddig eltakart részre kerülnek a fontos kijelzések a térerőt és az akkumulátor kapacitását illetően (klattyintásra százalékos értékben is), a jobb csücsökben pedig ott figyel a feladatkezelő, amellyel a futó taskok között válthatunk, illetőleg be is zárhatjuk azokat memóriatakarékossági okokból.

Iroda

A névjegyzék hatalmas kapacitással, rengeteg különféle adattal rendelkezhet, ez egész pontosan azt jelenti, hogy bármennyi telefonszám, e-mail cím, vagy egyéb elérhetőségi információ raktározható el. A P990i is már kartotékosan, fülekre bontva jeleníti meg az összetartozó adatokat, így nem kell órákat görgetni lefelé, hogy eljussunk a sok-sok telefonszám után mondjuk a névhez rendelt fotóig. Bár ez a modell sem üdvözli kitörő örömmel a SIM kártyát, de két gombnyomással annak tartalma is listázható, ha pedig a feladatkezelőben nem zárjuk be a névjegyzéket külön, akkor a legközelebbi keresésnél onnan folytatódnak az események, ahol legutóbb abbahagytuk a bóklászást.

Az üzenetkezelés példás. Ha valaki mindenáron folyóírással óhajtja képernyőre vetni gondolatait, akkor választhatja a kézírást felismerő rendszert is, de piciny virtuális klaviatúra is elővarázsolható, amely elég hülyén mutat egy ugyanakkora valódi gombsor felett. Az e-mail kliens hibátlan, ha pedig üzenetszerkesztés közben becsukjuk a flipet, akkor a készülék egyből kilép és menti a piszkozatok közé a félbehagyott művet. Jó pont, hogy a címzettre kattintva felkínálja a rendszer az utolsó három ebből a célból használt kontaktot is. Óvatos duhajkodásra intenénk a felhasználókat az MMS szerkesztő kapcsán, mert a méretkorlátozás kikapcsolható, azonban a hazai hálózatok jelenleg 300KB-nál nagyobb üzenetek továbbítására nem vállalkoznak.

A Quickoffice programcsomag igen jó szolgálatot tehet a hétköznapok során, hiszen nem csak read-only üzemmódban működik, hanem az Office dokumentumok szerkeszthetőek is, ami abszolút nem megerőltető annak, aki ráérzett a pici gombsor ízére. (Képletesen értettem, nem szokásunk harapdálni a billentyűzetet.) Az újabb Sony Ericsson modellekből ismerős RSS olvasó is a P990i szolgáltatáskínálatának része, Polacheck mesterrel egyetértettünk abban, hogy ez egy igen jó kezdeményezés, és nagyon hasznos funkció.

A naptár végre működik összecsukott állapotban is, funkciót tekintve megegyezik az M600i-ben látottakkal, sok hibája nincs. A havi és a heti nézet teljesen átlátható, előbbi esetben a hónap alá kipakolja a szoftver a mai napra vonatkozó teendők rövid listáját is. A notesz nem csak arra jó, hogy végtelen hosszú feljegyzéseket írogassunk bele, de ha úgy tartja kedvünk, akkor akár rajzolhatunk is. Az ébresztőóra három időpontot kezel, ám kikapcsolva nem riaszt, bár erre magamtól biztos nem jövök rá, mert sosem kapcsolom ki a telefont (némaüzem). Akik viszont inkább így tennének, válasszák inkább az offline üzemmódot, amikor a telefon nem jelentkezik fel a hálózatra.

Multimédia

A muzikális funkciók nem hordoznak mostanra már túl sok meglepetést, hiszen ugyanezzel a médialejátszóval találkoztunk az M600i esetében is. MP3, AAC és AAC+ sem okoz neki gondot, de MPEG4, vagy 3GP videó is visszanézhető, ilyenkor fektetett nézetet is kérhetünk, ez igen látványossá teszi a mozizást. Miután a P990i nem Walkman modell, ezért csak átlagos füles jutott neki, de egyrészt megvehető hozzá a durvább, agybadugós headset is, vagy hagyjuk a zsinórokat a manóba, és válasszuk a sztereó Bluetooth átvitelt.

A beépített FM rádió szokás szerint csak a füles csatlakoztatása után indítható el, ebben az esetben akár az ébresztés is történhet a reggeli műsorsáv kihangosításával. Az RDS funkcióval is rendelkező alkalmazás 20 csatorna tárolására képes. Akárcsak a médialejátszónál, itt is van equalizer.

A hátlapon található 2 megapixeles kamera bőven megfelelő egy ilyen telefonra. Az autofókusz továbbra is kellemesen segíti a képkészítést, ám a flip megint bezavar a fotózás során. Összecsukva nagyon hülyén néz ki az egész, mert a feliratok 90 fokkal elforgatva jelennek meg. Ha kinyitom, akkor meg ott lifeg, miközben próbálom a témát normálisan pozícionálni. A fényképezőgép azzal is simán aktiválható, ha elforgatjuk a reteszt, és láthatóvá válik a lencse, de ha ezt gyorsan csináljuk ide-oda, és közben a flipet is nyitogatjuk, akkor úgy befagy a szoftver, hogy öröm nézni. Persze, tudom, a hülye tesztelő minek nyaggatja ilyesmivel a telefont.

A kamera szoftvere egyre jobban hasonlít egy valódi digitális fényképezőgéphez, azonban a kezelés még valahogy kicsit butácskának hat számomra. A tesztkészüléket egyébként kétszer sikerült legyilkolnom a kamera ki-bekapcsolgatásával. A beépített vaku itt is nagyon jó lett, és az autofókusz is érezhetően teszi a dolgát. Néha, mert a nálam járt tesztkészülék fotói erre néhol rácáfolnak.

Kellemesen sok beállítási lehetőségünk van, a felbontás és a részletgazdagság mértékének piszkálása már alap, de vannak effektek, makró üzemmód, önkioldó, sorozatfelvétel és állítható a fehéregyensúly is. Ha megforgatjuk a görgőt, akkor átválthatunk videó üzemmódba, ahol – nem csalás, nem ámítás – már 240x320 pixel felbontású mozgókép is rögzíthető. Na. Ugye, hogy nem volt olyan marha nehéz megoldani? Persze ez még mindig messze van a konkurencia VGA felbontású produkciójától, de legalább látszik a fejlődés.

Adatkommunikáció, akkumulátor

Nos, adatátvitel terén ahhoz képest, hogy egy éve jelentették be a telefont, még mindig elég jól áll a P990i. A nagyvilággal GPRS és 3G hálózatok mellett (EDGE nincs, hogy a macska rúgja meg) WLAN segítségével is tarthatjuk a kapcsolatot. Ehhez korrekt böngészőt biztosít a telefon, amely működik horizontálisan is, a tördelés és a kicsinyítés formája és mértéke pedig sokféleképpen paraméterezhető. A szoftver kezeli a Java és a flash alapú bővítményeket is.

A dobozban figyel egy bölcső, amelyhez külön is csatlakoztatható az USB adatkábel, így viszonylag egyszerű a kezelés, meg aztán állati jól is mutat az asztalon. Külső meghajtóként a memóriakártya tartalmát látja a Windows, de a mellékelt szoftver segítségével turkálhatunk a készülék belső fájlrendszerében is, a névjegyzék és a naptár pedig szinkronizálható az Outlook-kal. A Bluetooth kapcsolat 2.0-s verziószámú, így elég gyors lehet ebben az esetben is az adatcsere.

A hátlap alatt dolgozó akkumulátor érdekes módon máshogy teljesített nálam, mint a kollegánál. Számomra megnyugtató eredményt hozott a 950 mAh teljesítményű Lithium-Polymer telep, hiszen normális használat mellett (kb. 60 perc beszélgetés, 40-50 SMS, némi fotózás és netezés) is két napig kihúzta úgy, hogy végig 3G lefedettség alatt voltam, ráadásul a WLAN is folyamatosan üzemelt. Bezzeg Polacheck mesternél netezés, némi zenehallgatás és videózás mellett, kb. fél óra telefonálással sem bírta ki egyetlen napig sem a készülék.

Végszó. A P990i jó telefon. Kicsit bumfordi, néhol logikátlan, de sokat tud. Előbb kellett volna jönnie, hogy igazán nagyot szóljon. Talán majd az utódja.