Bevezető

A T-Mobile-ról köztudott, hogy hazánkban egyedüliként biztosít HSDPA hálózatot Budapesten és hét vidéki városban. Kicsit mosolyogtunk is, mikor ezt bejelentette a szolgáltató, hiszen nem létezett még olyan telefon (ha az egy szem adatkártyát nem számítjuk), amely ezt a technológiát ki tudta volna használni.

Ám nem kellett sokat várni, a patinás gyártókat jócskán megelőzve megérkezett a Samsung Z560, a napokban pedig a HTC TyTN alapjaira épülő MDA II is kaphatóvá vált, ami azt az érdekes helyzetet eredményezte, hogy a Nokia, a Sony Ericsson és a Motorola bizony most kicsit lemaradt. Sőt, egyelőre nem is nagyon várható ezektől a márkáktól HSDPA eszköz, a következő résztvevő talán a BenQ-Siemens lehet, akik szintén bejelentették már új generációs készüléküket.

De miért is jó nekünk a HSDPA? Már megint valami új rövidítés, amit meg akar velünk vetetni a marketing? Alapvetően igen, de itt mintha értelme is lenne, ugyanis ezt a technológiát tekintjük a 3G utódjának. Számok szempontjából ez azt jelenti, hogy a „hagyományos” harmadik generációs hálózatokon elérhető 384 kbit/s sebességhez képest a HSDPA segítségével jelenleg 1,8 Mbit/s tempóban szaladgálhatunk az interneten, amely már igencsak versenyképes a vezetékes szolgáltatók kínálatával. Hab a tortán, hogy ez még csak a kezdet, a T-Mobile hamarosan 3,6 Mbit/s-ra, később 10 Mbit/s-re emeli a sebességet, amely enyhén szólva is utópisztikus lett volna egy-két évvel ezelőtt.

Most már csak meg kell fizetni, a mobil adatátvitel ugyanis nem olcsó. A Vodafone és a T-Mobile kínálja jelenleg a legkedvezőbb konstrukciót: mindkét cég majdnem 10 ezer forintért mér 1 gigabájtnyi adatforgalmat, amit ezzel a sebességgel néhány nap alatt könnyedén fel lehet falni. Úgyhogy nem éri még meg lemondani a vezetékes internetet, de a HSDPA arra tökéletes, hogy lefedettségi területen belül bármikor pillanatok alatt fontos információkhoz juthassunk, levelezzünk és videotelefonáljunk.

Külső

A Samsung Z560 külseje egyértelműen a Z510-re hasonlít. A fekete készülék talán pengének még nem nevezhető, de igen kecses, a formaterv egyszerre használ határozott éleket és íves lekerekítéseket, és természetesen a fontos információkat szöveges formában is hirdeti. A fedlapon felülről lefelé az alábbiakat olvashatja a kíváncsi felhasználó: 2.0 mega, auto focus, Samsung, HSDPA, T-Mobile.

A feliratok közrefogják a fényképezőgép optikáját, a külső kijelzőt, valamint a médialejátszó érintőgombjait, amelyek ezúttal nem sötétülnek el, hanem folyamatosan láthatóak, ám felvillanással jelzik, ha megnyomjuk őket.

A telefon mindkét oldalán helyeztek el gombokat a tervezők. Bal felől szemlélve a készüléket az adatcsatlakozó és a hangerőt szabályozó ezüstöt billentyű tűnhet fel, jobb oldalt pedig a microSD kártya nyílása, illetve a kamera gyorsgombja helyezkedik el. Alul és felül teljesen sima a készülék.

A kinyitott telefon gombsora hibátlan. Egyrészt teljesen logikus elrendezésű, másrészt nem csak a billentyűk, hanem az azokon elhelyezett számok is jó nagyok. A fehér világítás tovább fokozza a használhatóságot, a nyomáspont pedig kiváló. A fedlap belső oldalán a hatalmas kijelző alatt kapott helyet a belső kamera, amely videotelefonálás esetén jöhet jól. Az egész készülékre jellemző a hallatlanul magas minőségérzet, a fedlap vajpuhán nyílik fel, recsegés-ropogás nem tapasztalható. A felhasznált műanyag tapintása sima, a külső kijelző körüli betéten ugyan látszódnak az ujjlenyomatok, de csak akkor, ha izomból préseljük oda ujjbegyünket.

Kijelző, menü

A fedlap közepén elhelyezkedő külső kijelző a gyártó hagyományaitól eltérően már TFT technológiával készül. A 128x128 pixeles ablak bőven tökéletes erre a feladatra. Szokás szerint elég nagy választék áll rendelkezésre különböző analóg és digitális órákból, de kiírathatunk saját szöveget is. Kár, hogy fedlap becsukását követő ötödik másodpercben már tök sötét az egész. Szerencsére életre kelthető a hangerőgombok hosszas nyomásával.

Sajnos esemény hatására sem tartott tovább az információközlés. Elmulasztott hívás, vagy beérkezett üzenet esetében is ugyanolyan komor feketeségbe burkolózik a képernyő, mintha semmi sem történt volna. Sőt, ha ilyenkor tenyerelünk rá az oldalsó gombokra, akkor is csak az órát kapjuk bele az arcunkba, az elmulasztott eseményekről csupán a kinyitást követően kapunk tájékoztatást.

A belső képernyő megpróbál kárpótolni a logikátlanságokért, hiszen tűéles, 240x320 pixel felbontású, 262 ezer színű ablakról van szó, amellyel ismét nem vall szégyent a Samsung. A fényerősség öt lépésben állítható, ám ha merül a telep, akkor a szoftver automatikusan a legalacsonyabb opcióra kapcsol.

A menürendszer magenta. Ez több furcsaságot is eredményez. Egyrészt a funkciógombokhoz fixen hozzárendelésre kerültek az üzenetek és a szolgáltató által mostanság nagyon favorizált web’n’walk. Ez utóbbi a kilenc ikonos főképernyő középső eleme is. Talán ezért lehetséges, hogy a kamera menüpont konkrétan kiszorult a funkciók közül, nem csak hogy nincs hozzá ikon, de a menürendszerben sehol nem található meg, kizárólag az oldalsó gomb megnyomásával kelthető életre. A magenta színű téma lecserélésére nincs mód, a háttérkép azonban változtatható.

Telefonkönyv, üzenetek

A Z560 névjegyzékében 1000 bejegyzés fér el. A telefonkönyv szerkezete annyiban jó, hogy egyszerre listázható a belső memória és a SIM kártya tartalma, de lassan a Samsung is áttérhetne a kartotékos rendszerben ábrázolt adatokra, mert így elég sokat kell görgetni lefelé, mire mondjuk a szülinapot meglelhetjük, hiszen egy névhez több telefonszám (ötféle típussal), e-mail cím, weboldal, jegyzet és munkahelyi adatok tartozhatnak. A bejegyzéseinkhez képet nem itt, hanem a fájlkezelőben rendelhetünk hozzá. Ez a fotó bejövő hívás esetén a külső kijelzőn is látható lesz.

Az üzenetek kapcsán túl sok meglepetéssel nem szolgál a Z560. Az SMS-ek számára 200 férőhely biztosított, a multimédia üzenetek pedig 4,3 megabájtos szeparált tárhelyen osztozkodnak. SMS írás közben mindig látható, hogy épp hanyadik üzenetnél járunk, a karakterszámláló 1836-tól számol visszafelé. A magyar T9 jól működik, smiley beillesztése viszont nehézkes, mert a speciális karakterek táblázatából kell összevadászni az összetevőket.

A multimédia üzenetek mérete 300KB lehet, meghaladása esetén a szoftver figyelmeztet. A beállítások sokrétűek, hiszen definiálhatjuk a diák időzítését, illetve saját aláírás csatolására is van lehetőség. Az e-mail kliens is viszonylag korrekt, hiszen ismeri a hitelesített SMTP szervereket, illetve kezelhetőek csatolmányok is, de csak maximum 500KB mérethatárig. Ami hasznos, hogy alapvető szűrési feltételeket beállíthatunk, amelyek címre és tárgyra vonatkozhatnak.

Multimédia

Kezdjük talán a kamerával. A 2 megapixeles optika büszkén hirdeti, hogy autofókusz funkcióval is rendelkezik. Ez azonban olyan, mint a D900 esetén: exponálás előtt élesít a szoftver, nincs az elsütő billentyűnek két állása. Éppen ezért külön makró üzemmód sem kapcsolható, ám az alant elterülő képek magukért beszélnek: igen kellemes minőségű fotók születtek, elismerésünket fejezzük ki.

Bár láthatóan teljesen automatikus üzemmódban is kifejezetten jól teljesít a kamera, a gyártótól megszokott beállítási arzenál most sem maradhat el. Variálható az ISO érték, a fehéregyensúly, a képminőség, állítható a kereső ablaka, hiszen teljes képernyős nézetben a fotó két széle már kicsúszik a képből, vannak effektek, sorozatfelvétel, keretezhetünk orrba-szájba, vagy használhatjuk az időzítőt. A digitális zoom csak akkor érhető el, ha nem a legnagyobb felbontással dolgozunk.

Az elkészült alkotások utólagos módosítására is nyílik lehetőség. Itt is rengeteg opció várja az alkotó kedvű felhasználót, keretek, effektek természetesen vannak, de állítható a kép színtelítettsége az RGB csatorna használatával, pakolhatunk szöveget a fotóra, illetve van mód vágásra, átméretezésre és elforgatásra is. A videorögzítés sajnos csak 176x144 pixelben történhet, ez a jó kamera után kisebbfajta csalódás volt.

A médialejátszó videók és zenék visszaadására hivatott, ezen funkcióknak megfelel. Ha lejátszás közben becsukjuk a fedlapot, akkor aktívvá válnak a külső kijelző alatti érintőgombok, mellyel megállítható az adott zene, illetve léptethetünk előre-hátra, de csak akkor, ha inaktívvá tesszük a billentyűzárat, amely a fényképezőgép gyorsgombjának hosszas megnyomásával oldható meg. Sajnos a médialejátszó megint nem fut a háttérben.

Miután a belső memória csak 30 megabájt, és ebből is csak 20 megabájt az osztott kapacitás, ezért a zenéket jó lenne memóriakártyán tárolni, de sajnos a dobozban ilyesmi nincsen. Van viszont sztereó fülhallgató, amellyel jelentősen javul az önmagában csak dobozhangon megszólalni képes telefon hangminősége. A Z560 képes egyszerre rezegni és csörögni, erre egy Samsung készülék esetén muszáj kitérnünk, ráadásul a vibra igen vehemensnek mondható.

Iroda

A szervezfunkciók csak a kategória átlagát hozzák. A havi és heti nézetű naptár kapacitása megint furcsa, hiszen bejegyzéstípustól függően különböző. 100 program, 50 évforduló, 20 feladat és 20 jegyzet tárolása megoldott. A grafikai megjelenítés azonban megint kellemes, de ez kevés az üdvösséghez. Ébresztőórából rögtön három is van, mindegyik képes kikapcsolt állapotban is riasztani, és ismétlődési szabályok is definiálhatóak.

A beépített diktafon egy órányi hanganyag felvételére képes, sajnos beszélgetés közben – hasonlóan a többi Samsung telefonhoz – nem aktiválható. A világóra szokás szerint látványos, a számológép alapfunkciós és nem hiányzik a szinte teljes körű mértékegység átváltó sem. Külön menüpontban kapott helyet négy európai nagyváros metrótérképe, amelyek tetszőleges mértékben nagyíthatóak, hiszen vektoros módon működnek. A budapesti hálózat kimaradt, ami nem túl nagy érvágás a kemény 3,5 vonalat tekintve.

A Z560 is rendelkezik a Picsel Viewer programmal, amellyel Office dokumentumok megnyitására nyílik lehetőség. Ezeket nagyíthatjuk, forgathatjuk, a képernyő méretéhez igazíthatjuk, egyszóval hasznos segítség lehet a mindennapok során. A szolgáltató külön T-Mobile menüpontot foglal el a főképernyőn, ahonnan autópálya matrica vásárolható, lottózhatunk és egy gombnyomással csatlakozhatunk a t-email szolgáltatáshoz.

A két Java játék már ismerős, hiszen a Powerinlinex nevű görkoris förmedvény, illetve a The Last Age néven futó FPS került a Z560-ba is. Mindkettő felejthető, ami viszont minimum vicces, az az mPet fantázianevű okosság, ahol is egy virtuális kutya gazdájává válunk. Tiszta tamagochi, a dögnek ennie, aludnia, fürödnie és játszania kell ahhoz, hogy minden statisztikai mutatója jól alakuljon. Igen kellemes grafikát nyújt, a boldog kutya pedig érzelemdús kommentárokkal hálálja meg a törődést. Ha van Z560-nal rendelkező ismerősünk, akkor a kutyáink haverkodhatnak, vagy versenyezhetnek is.

Adatkommunikáció, akkumulátor

Adatátviteli szempontból kicsit felemás a helyzet. Hiába van itt nekünk a teljes arzenál (GPRS, EDGE, UMTS, HSDPA), ha a Bluetooth verziószáma csak 1.2-es (ugyanakkor a sztereó hangátvitel és a nyomtatás megoldott), a telepítő CD-t pedig kispórolja a csomagolásból a szolgáltató. Ez a két dolog eléggé lerontja az amúgy kellemes összképet.

A HSDPA viszont nagyon durva. Bár az adatkártyával már Polacheck mester szórakozott ez kört, a Z560 így is elképesztő tempóra képes. Persze ehhez hálózat is kell, de a fővárosban sehol nem volt gondunk. Most jön képbe a web’n’walk szolgáltatás, amely baromi jó reklámszöveg, de igazából csak arról van szó, hogy a telefonokban bent lévő böngészőt kicsit magenta színűre festik, amennyiben az megfelel bizonyos követelményeknek. A Z560 NetFront böngészőjével nincs is gond, pillanatok alatt töltődnek be az oldalak, amelyek vagy képernyőre illesztett, vagy pedig az eredeti oldalstruktúrát mutatják. Valami azért lehet még a háttérben, mert az előfizetői kártyán külön aktiváltatni kellett az ügyfélszolgálattal a funkciót, ami tök ingyenes, de enélkül nem működik, és természetesen net előfizetés kell hozzá. Működés közben csak abból látszik a HSDPA használata, hogy az ikonsorban a 3G felirat helyett 3G+ látható.

A dobozban van ugyan USB kábel, de a 30 megabájtos szoftvercsomagot a felhasználónak kell letöltenie a Samsung oldaláról. Utána már turkálhatunk a fájlok között és modemként is telepíthető a készülék, de egy majdnem 100 ezer forintban kerülő telefon esetében nem biztos, hogy annyira felhasználóbarát ez a megoldás.

Ami viszont kellemes, hogy a Samsung visszatérni látszik saját hőskorához, amikor még két akkumulátort csomagolt a telefon mellé, ezúttal is így van ez. Rossz nyelvek szerint a gyártóra kevéssé jellemző hosszú készenléti idő ellentételezéséről van szó, de a Z560 egy töltéssel simán megy 2-3 napot is úgy, hogy végig 3G hálózatra van feljelentkezve.

Végszó. A Z560 az első fecske. Ahhoz képest igen kifinomultan tolja alánk a legújabb technológiát, mindenféle speciális hókuszpókusz és csinnadratta nélkül. A Samsungra jellemz sajátosságok még megvannak, a most bejelentett Ultra Edition lesz majd a tuti, amikor az új generációs menürendszerrel ellátott koreai mobilok is kihasználják a HSDPA hálózat mobil szemszögből kiemelkedően magas sebességét.