Multimédia

A 3,2 megapixelesre hízott kamera nagyon jó dolog lehetne, ha az autofókuszt már megint nem spórolták volna ki. Tök komolyan, mennyivel dobta volna meg a telefon árát? 200 HUF? De ha 500, akkor sem lett volna gond, ez így olyan, mint Rocco kasztrálás után, jól néz ki a dobozon a pixelszám, csak az eredmény kissé… khm, homályos, s akkor szó szerint lehet érteni. A funkciók és opciók száma sem dönti hanyatt az embert, néhány effekt és keret, önkioldó, a LED vaku kapcsolgatása és felbontás babrálható, úgyhogy az elkészült alkotásoktól sem kell sokat várni, ehhez képest egész jók a fotók, nyilván közelre esélytelen, de normális távolságra egy fixfókuszos kamerától ezek a képek korrektek.

Zenei szempontból sem kivételesen jó a helyzet, mivel a készüléken nincs 3,5 mm-es jack csatlakozó. Fülest viszont kapunk, sztereó ugyan, de igen egyszerű darab, s sajnos nem lehet sehol szétszedni, hogy a saját headsetünket vegyük használatba. Lehet, hogy a microUSB kiváló szabvány, de az is biztos, hogy nem hemzsegnek a boltok polcain Sennheiser microUSB fülesek, úgyhogy esetleg a sztereó Bluetooth lehetőségével vigasztalódhatunk.

A szoftver a szokásos, ID3 tagek alapján csoportosít, megmutatja az albumborítót, a beépített equalizer pedig igen vad skálán mozog: az előre tárolt sémák szélsőségesen átalakíthatják a hangzásvilágot. A lejátszás fut a háttérben, ilyenkor a kezdőképernyő alsó részére költözik a státuszinformáció, van ismétlődés és véletlenszerű lejátszás is. A számokba bele lehet tekerni, ha az adott iránynak megfelelő gombot hosszan nyomjuk. A repertoár része még egy RDS-sel is felszerelt FM-rádió, használatához mindenképpen füles csatlakoztatása szükséges.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!