Külső, anyaghasználat
Az Innov8 tehát csúcsmodell, gyakorlatilag minden ma elérhető technológiát belepakoltak a készítők. A nagy konkurens egyértelműen a Nokia N96, a cikkben tehát úton-útfélen össze fogom hasonlítani a két eszközt - ezért előre is elnézést kérnék azoktól az olvasóktól, akik netán nem a finn gyártó modelljeit tartják etalonoknak.
Az Innov8 nagy. No nem vészesen, de az a helyzet, hogy ekkora tudásnak hely kell, ez tehát a magyarázat a 106,5 x 53,9 x 17,2 mm-es kiterjedésre. A 140 grammos tömegre pedig az, hogy a Samsung a készülék gyártásakor minőségi anyagokat használt fel. Fém a hátlap, fém a billentyűzet, a többi rész pedig kiváló minőségű műanyagból készült, sok a lakkozott felület. Az összeszerelés minősége is jó, a csúszkának ugyan összecsukva és kinyitva is van egy minimális holtjátéka, maga a cucc viszont ettől függetlenül nagyon egyben van, se recsegés, se ropogás, se illesztési hézagok nincsenek. Az előlap tetején helyezkedik el a telefonhangszóró, rögtön mellette a fényérzékelő és a videótelefonáláshoz használatos kamera üldögél. Alattuk terpeszkedik a 2,8 hüvelyk átlójú QVGA kijelző, melynek minőségére egy rossz szavunk sem lehet, ugyanis minden szempontból kiváló, napfényben is jól olvasható. Természetesen TFT panelről van szó, mely csillogó réteggel van bevonva, ami használat közben nem zavaró, egyébként meg jól néz ki, legalábbis szerintem. Az említett rész alatt a gyártó logója feszeng, lent pedig a fő kezelőszervekkel futhatunk össze: hat gomb és az öt irányú d-pad, mely úgy mellesleg egy optikai érintőegér is. Utóbbi egyértelműen böngészéskor jön a legjobban, hiszen lehet vele irányítani az egérkurzort, de a menüben való lépkedésre is alkalmas, az érzékenysége vertikálisan és horizontálisan egyaránt állítható. Az előlapot körülölelő részről nehéz lenne megmondani, hogy fém vagy lakkozott műanyag, a lényeg, hogy minőségi hatást kelt.
A hátlap a Samsung digitális fényképezőit idézi, nem csoda, hiszen az Innov8-be egy 8 megapixeles képérzékelő került, ami lássuk be, elég nagy szám. A felső részen a vakut, magát az optikát, valamint a sztereó hangszórópárt találjuk, kismillió felirat és logó társaságában. A középső, levehető rész fémből készült, eltávolításához az alul található műanyag részt kell letolnunk, praktikus.
Felül nincs semmi, a bal felső szegletbe a csuklópánt rögzítési helye került. Alatta találjuk a hangerőszabályzó gombpárost, a 3,5 mm-es jack kimenetet, valamint a fedlappal védett microUSB csatlakozót. Ezek a részek egyébként csillogó, ám az ujjlenyomatokat kevésbé gyűjtő plasztikból készültek.
Az alsó rész szintén üres, jobbra a kamera exponálógombja, a microSD bővítőhely, valamint a fényképezővel kapcsolatos csúszka került, melynek segítségével könnyedén tudunk váltani a fényképező/kamera/lejátszás között.
A csúsztatást segítő mechanika kiváló, ami azt illeti, ezt joggal el is várhatjuk a gyártótól, ha már ennyi slider mobilt dobtak piacra az elmúlt években. Alul találjuk a numerikus gombsort, mely teljesen úgy néz ki, mint az U900-on lévő, csak ugye fizikailag nagyobb. Kifejezetten jól használható, elegáns megoldásról van szó, engem egyedül az általam sosem használt multimédiás gyorsindítók (M1 és M2) zavartak, mivel SMS-írás közben néha véletlenül megnyomtam őket, aztán léphettem ki a zenelejátszóból/RealPlayerből.
Ezek a gombok egyébként szabadon konfigurálhatók, csak úgy, mint az előlapon található fekete színű duó - a különbség az, hogy a multimédiás billentyűk bármikor képesek elindítani a hozzájuk rendelt programot, az előlapi szoftveres gombok viszont csak készenléti módban működnek gyorsindítóként. Az elöl lévő ezüstszínű gombok funkciója nem variálható, a baloldali a menübe, a másik a galériába repít minket - bárhonnan, bármikor.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
