Bevezető

A hazai Samsung képviselet folyamatosan tolja kicsiny csapatunknak az újabbnál újabb modelleket, az E740 is így jutott el hozzánk. Végleges a szoftver, ez kerül a boltokba, remélhetőleg minél hamarabb, mert valószínűleg igen sikeres kütyü válik majd belőle.

Az E740 gyakorlatilag közvetlen előddel nem rendelkező készülék, hiszen több olyan tulajdonsága is van, amit eddig csak magasabb árfekvésű modelleknél láttunk, illetve teljesen új funkciókkal és grafikai megvalósítással rendelkező menürendszer került bele. Persze hibátlan telefon nincs, az E740 sem az, de a pozícionálásához képest kiemelkedően sokoldalú kis készülék ez.

Olyan szegmensben indul, ahol talán a legnagyobb a tolongás: a középkatória kellős közepén próbál kiharcolni magának helyet, és a sikert ezúttal nem csak a formára alapozza a gyártó, ugyanis igen erős zenei képességekkel is felruházták a készüléket, amely így ki tud emelkedni a mezőnyből. A recept jó, kell egy bevált forma, egy jól eltalált kezelhetőség és néhány olyan extra, amely egyedivé teheti a készüléket.

Külső

A szépség megítélése ízlés kérdése ugyan, de a környezetem reakcióiból általában felmérhető egy telefon tetszési indexe. Az E740 csinos darab, de nem túl feltűnő, számomra nem elég markáns. Pedig vannak finom formai trükkök, de első ránézésre túlságosan hasonlít a nagyon kis buta X530-ra a telefon, amely viszont nem dobogtatta meg a szerkesztőség tagjainak szívét.

Az E740 a dundiság jegyében fogant (amelynek sajnos Dundikához - formailag legalábbis - sok köze nincs), nagyjából egyetlen egyenes vonallal találkozhatunk a formaterv szemrevételezésekor, ez pedig az a csík, ami a fedlapot választja el a készülékház alsó részétől. Dudorodnak a fedlapi gombok a kör alakú navigációs eszköz körül, nyomkodásuk könnyű.

A hangsúlyos tárcsáról viszont érdemes külön is megemlékezni: az i300-ban volt ilyen, nem csak benyomható a négy irány, de lehet tekerni is a gyűrűt, aminek leginkább zenelejátszás során van értelme, mert villlámujjúak pár másodperc alatt végig tudnak pörgetni egy öt perces számot. Persze normál navigálásnál is lehet így haladni, de itt kicsit meg kell szokni, elég érzékeny a tárcsa, kis elmozdulásra is odébbugrik egy menüpontot a szoftver. A kör közepe a kiválasztógomb - kivéve, ha az alapképernyőn vagyunk, mert olyankor szó nélkül dob fel a WAP-ra.

A kijelzőt körülölelő csillogós ezüst szerintem fémből van, mert hidegebb a tapintása, mint az amúgy erősen műanyag készülékház többi részének. A képernyő alatt egy ívelt perem hivatott segíteni a szétcsúsztatást, de konkrétan annyit ér, mint Győzikének az illemtanár, a felhasználó úgyis a kijelző kellős közepén fogja megnyomkodni a telefont, ha szét óhajtja tolni azt. A mechanika vehemensen rántja a felső végpont felé a fedlapot, visszacsukásnál viszont meg lehet állítani félúton. A feltáruló gombsor is össze-vissza ívelt formákból épül fel, szépsége ízlés dolga, nálam a "felesleges csicsa" kategóriába esett. A mintázat miatt domborúnak tűnnek a billentyűk, de nem azok, a szövegbevitel közel sem olyan kellemes, mint a nemrég tesztelt Z720 esetében.

A készülék bal oldalán csak a hangerőgombok és a microSD kártya ajtaja található, a jobb oldalon viszont legfelül van a zenelejátszó gyorsgombja, ez pici és kerek, alatta pedig jól lenyújtva látható a kamera exponáló billentyűje. Legalul a szokásos Samsung csatlakozót védi egy ajtócska.

Kijelző, menü

A 176x220 pixeles képernyőtől nem padlózik le önmagában senki (31x39 mm), de az a menü, amit beletolt a Samsung az E740-be, az valami döbbenet. Pedig a BlackUI átdolgozása ez valójában, de olyan ügyes, hogy elsőre fel sem tűnik. Maga a menü oldalról suhan be a képernyőre, elég látványos. Az ikonok egyszerű, fehéres rajzok, inkább szellemgrafikának tűnnek.

A menüszín ezúttal 14 féle lehet (ez sok, ha nem lenne egyértelmű), de a háttérképnek tetszőleges fotó választható, amely 10 fokozatú skálán válhat áttetszővé a fehéres ikonhalom mögött. Ha az egyetlen elérhető témát választjuk, akkor a Parlament lesz a háttér, nappal kék ég és madarak, este sötét van, de turbóznak keresztbe a hullócsillagok. Ha üzenet jön, akkor tüzijáték a kupolától balra.

A menüstruktúra a BlackUI alapjaira épül, egymásra dobálja az ablakokat a szoftver, ahogy bentebb haladunk az ikonos főképernyőről. Én szeretem, bár hozzátenném, hogy ha valaki nagyon mazochista akar lenni, akkor úgy tud kibabrálni a legjobban saját magával, ha feltölt egy hófehér fotót, és beteszi háttérnek a menü alá, amely kizárólag fehér karaktereket használ. A tárcsázási képernyő megint össze-vissza állítható, a navigációs gyűrű négy irányához is sok-sok funkció közül választhatjuk ki a számunkra megfelelőt, de felfelé nyomva a saját menü jön be. Ez négy ikont tartalmazhat, ezekről is mi dönthetünk.

Az egész cuccban viszont messze az a legjobb, hogy a fedlap lecsukásához hozzá lehet rendelni a zenelejátszó elindítását. Ez igen meglepő funkció, miután megkaptam a készüléket, és először láttam ezt megvalósulni, akkor arra gyanakodtam, hogy a becsukás közben rátehénkedtem valamelyik gyorsgombra. Kinyit, becsuk, újra, megint zenét akart játszani. Felhívtam a Samsungot, hogy mi az, hogy egy ótvar bétás izét kapok, amikor külön megígérték, hogy full végleges lesz, és különben is. Ez viszont nem bug, hanem feature. Már csak azért is mert kikapcsolható, ami a bug-okra nem szokott jellemző lenni.

Alapfunkciók

A névjegyzékbe 1000 bejegyzés pakolható. Egy emberhez öt telefonszám, egy e-mail cím, fénykép, csengőhang, jegyzet és szülinap rendelhető. Ez ebben a kategóriában kielégítő tudásnak számít. A listázás vezetéknév és keresztnév alapján is történhet, a szoftver egyszerre képes mutatni a SIM kártya és a belső memória tartalmát.

Az üzenetkezelés szoftveres oldalával nem volt sok gondom, maximum csak annyi, hogy kicsinek éreztem a betűket, de aztán megtaláltam, hogy háromféle méretre is állíthatom őket, onnantól nem volt gond. Minden menüpont a helyén van, rengeteg funkcióval rendelkezik a szoftver. A szöveges üzenetek számára 200 férőhelyünk van, az MMS-ek (darabja maximum 300KB lehet) és az emailek (korlátlanul méretűek lehetnek) a belső, dinamikus memóriából kérnek helyet, amely 25 megabájtos. Minden típusú üzenetnél használhatunk valamiféle szűrőt, amely főleg az elektronikus levelek esetében jön jól.

Az ébresztőórára sem volt panasz, nagyon jól látható mindig, hogy a három lehetséges ébresztési beállítás közül melyik aktív. Amit utáltam, hogy sem itt, sem pedig a csengőhangoknál nem lehet a memóriakártyán tárolt fájlok közül választani dallamot, csak a készülék belső memóriájába tárolt zenék között tallózhatunk. A naptár havi és heti nézetet tud grafikusan mutatni, a napi teendőink listázva látszanak. Négyféle eseményünk lehet, találkozó, évforduló, egyéb és feladat, összesen 400 bejegyzés rögzítésére van lehetőség.

A világóra szerencsére ismét mutat térképet is, a számológép grafikája nem sokat változott, csak kicsit szögletesebbek az ikonok, a mértékegység átváltót, a stoppert és a visszaszámlálót pedig talán nem szükséges bemutatni. Játékfronton is jó a helyzet, ha a mennyiségi oldalról közelítjük meg a dolgot, ugyanis nyolc alkalmazás került a tesztmodellbe, bár az összeset ismerhettük már másik Samsung telefonból. Igényeseknek itt a lista: Cannonball, Forgotten Warrior, Freekick, Arch Angel, Sonic The Hedgehog, Minigolf Las Vegas, Midnight Pool.

Zene

Az igazi lényeg a zenei oldal. Először is érdemes megtekinteni az alkatrészeket, amelytől a Samsung az áttörést várja, és igen, a megdöbbenő arckifejezés jogos, a Walkman fülesekhez hasonló, agybadugós headset került a csomagba. Ez is kettészedhető, a felvevőgombos panelhez normál jack csatlakozós füles köthető, így nem muszáj a gyártó által favorizált headsettel erölködni, de érdemes kipróbálni, mert nem rossz.

Az összhatás ugyan nem éri el egy Walkman készülék szintjét (az igazi dinamizmus és teltség valahogy hiányzik, nem érezni, hogy beleremeg az arccsontom a basszusba, nincs benne elég energia), de így is nagyon rendben van. Erre az egészre pedig rádob egy lapáttal a zenelejátszó, amely szoftveresen a Samsung legjobb ilyen irányú fejlesztése.

A zenék listákba szervezését segíti, hogy az ID3 tagek alapján csoportosíthatóak, van a legutóbb játszott számoknak külön listájuk, illetve minden muzsikát csillagokkal értékelhetünk, ennek alapján is tudja rendezni a szoftver a fájlokat. A hangszínszabályozó sokoldalú, bár saját séma nem hozható létre, a térhangzást és a széles sztereót viszont ne erőltessük. A kihangosítás elég közepes, de úgysem ez a fontos.

A kezelhetőség az, ami mindent visz. Ha a menüből indítjuk a szoftvert, akkor gyorsan választunk a számok közül, jobbról becsúsznak az ablakok, ha van az albumnak képe, akkor látható, és máris indul a muzsika. Szerencsére nem erőltettek semmiféle vizuális effektet. A tekerőgombbal bele tudunk pörgetni a számba, ha pedig a négy irányát nyomkodjuk, akkor teljes zene léptethető, felfelé tolva visszajön a playlist, lefelé pedig megáll a muzsika. Ebben az a szép, hogy konkrétan totál egyértelmű, viszont ha a lejátszó a háttérben fut, akkor mindez ugyanígy igaz, de nyilván csak ha nem aktív a billentyűzár, mert olyankor csak a hangerőt állíthatjuk.

Meg kell emlékeznünk a sztereó FM-rádióról is, amelyből csak az RDS hiányzik, mert az automata állomáskeresés jól működött, és van egy igazán durva előnye, amit talán utoljára a Nokia 3300 tudott: fel lehet venni az adást. A felvételek utána beállíthatóak csengőhangnak, ráadásul mp3 formátumúak - igaz, csak 64 kb/s a bitráta.

Kamera és egyebek

A kamerát könnyen el lehet intézni, hiszen a 2 megapixeles optikához nincsen vaku és autofókusz sem, az elkészült képek sem mutatnak semmi kimagaslót, viszont kicsit megújult a képkészítés közben elérhető menü. A jobb oldali funkciógombbal ugyanis egy gyorsmenü ugrik fel, ahol pikk-pakk változtathatunk a legfontosabbakon (ilyenkor a kereső el is tűnik), de a klasszikus, egymás mellé rendezett opciós beállítások menürendszere is rendelkezésre áll. Öt lépésben módosítható a felbontás, háromban a minőség, van éjszakai mód, önkioldó, a zárhang pedig kikapcsolható, ha sunyizni akarunk.

A videórögzítés szót sem érdemel, a QCIF felbontás nem a telefon erőssége. A beépített képszerkesztőtől sem kell hasraesni, mert bármit is csinálunk a fényképpel, lebutítja azt a mentés során 640x480 pixelesre, úgy meg nem sok értelme van az egésznek. Tesztfotók alant.

A készülékben nincsenek profilok, viszont tud egyszerre rezegni és csörögni. De csak hívás esetén, mert üzenet érkezésekor nem tudja ezt produkálni, ott előbb rezeg, aztán danol. Ráadásul - és ezt végképp nem értem - kemény négy darab üzenethang közül választhatunk, sajátot nem tolhatunk bele. Ez elég furcsa egy ilyen zenei tudású telefontól.

Adatátvitel, akkumulátor

Zenei készülék, a sztereó Bluetooth (2.0-s) tehát adott, az infrát ne is keressük. A 3G-t se, mert csak GPRS és EDGE csatlakozási lehetőségünk van, de mivel ez egy középkategóriás telefon, ezért annyira nem vagyunk meglepve. A böngésző Openwave technológiát használt, a HTML-t ne nagyon erőltessük neki, ahhoz az Opera Mini ajánlott.

A hátlap alatt dolgozó telep tragikus hirtelenséggel tud lemerülni, nagyjából 2-2,5 napot bírt ki nálam, de persze alapos nyúzást kapott, kíméletesebb esetben talán 3-4 napig is elmuzsikál. Szó szerint.

Összegzés. Jó, bizony. Átgondolt cucc, látszik, hogy most tényleg akartak valamit újítani, és nem egy százezredik BlackUI a szokásos funkciókkal és kinézettel, hanem egy ügyesen megtervezett, a célcsoport igényeit valószínűleg könnyedén kiszolgáló mobiltelefon született. Nem, természetesen nem tökéletes. De ha árban nem száll nagyon el a Samsung, akkor az idei nyár-ősz egyik slágercucca lehet, meg is érdemel egy ajánlott plecsnit.

Samsung E740

Bog

Specifikációk

Samsung E740
	Technológia	GSM 850/900/1800/1900 MHz
	Méret	97 x 46 x 16,8 mm
	Súly	kb 80 gramm
	Kijelző	176x220 pixel, TFT, 256K szín TFT
	Telefonkönyv	1000
	SMS/MMS memória	200/25 MB
	Egyéb memória	microSD
	Java	van
	Vibra funkció	van, csengéssel együtt is
	Naptár	van
	Ébresztés	van, kikapcsolva is
	Számológép	van
	GPRS/EDGE	4+2/van
	Push To Talk	nincs
	Infra/Bluetooth	nincs/2.0 - A2DP
	Prediktív	magyar T9
	Hangtárcsázás	nincs
	Hangrögzítõ	60 perc
	Hangvezérlés	nincs
	Valutakonverter	van
	FM rádió	van
	Kihangosítás	van
	Alap akkumulátor	900 mAh Li-Ion
	Készenléti idõ	-
	Beszélgetési idõ	-
	Fényképezőgép	2 megapixel, QCIF videó
	POP3 e-mail	van
	WAP böngészõ	2.0
	HTML böngészõ	van, JavaScript és keret kezeléssel
	Játékok	7
	Csengõhangok	MIDI, MP3,AAC, SMAF
	Operációs rendszer	saját
	MP3 lejátszás	van
	Egyebek	tekerőtárcsa, felvétel a rádióból