Bevezető

Trendi vagyok, telefonról hallgatom a zenét a metrón. Trendiségem egész addig tart, amíg elő nem veszem a készüléket, hogy számot léptessek és kiderül, hogy egy Sagem van nálam. Az eddig néha kedvesen rám mosolygó miniszoknyás lány többé nem néz rám. Ennyi.

Pedig a Sagem my700x egyáltalán nem rossz telefon. A már nem francia, hanem távol-keleti kézben levő gyártó szintén nem maradhatott ki a mostanában divatos irányzatból: megcsinálták saját zenei modelljüket. Nem aggatak rá divatos neveket, mint mondjuk a Walkman, vagy az XpressMusic, egyszerűen kapott egy számot és kész.

Nem mondom, hogy a Sagem név említése nem késztet összerezzenésre. Az eddigi készülékek valahogy sosem tudtak lázba hozni, és akkor még finoman fogalmaztam. A my400 viszont már egész kellemesre sikeredett, ez a mostani modell pedig pontosan elegendő arra, amire a gyártó szánta, bár természetesen még mindig tele van olyan sagemes allűrökkel, amiktől néha falhoz kéne vágni, de szerencsére benne volt a headset, ami hozzákötött, magamat pedig mégsem csapom a falhoz.

Az olcsó árfekvésű modelleket mindig gyanakodva vesszük kézbe, mert lehet, hogy egy-két szempontból tényleg odafigyeltek rá a tervezők, de akkor valami más került elhanyagolásra. Jellemző az is, hogy a specifikációk szerint egészen korrekt modellről volt szó, de a kezelhetőséggel sikerült pofáncsapni az egészet. A my700x viszont valahogy egészen rendben van, azzal együtt, hogy persze vannak hibái.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!