Bevezető
A mozgáskövető karperecek királya évek óta a Xiaomi. A Mi Band sorozat megszámlálhatatlan sok hazai fogyasztót szerzett az elmúlt évek alatt, noha nem a Xiaomi találta fel a műfajt (a Sony, a Samsung és a Fitbit is előbb lépett be erre a területre, csak éppen nem ezen az áron), de az eddigi termékek árazása nagy népszerűséget hozott. Aztán beszállt a Honor, volt pár jobban sikerült (de drágább) modellje a Samsungnak, az ismertebb márkák között pedig még ott a Fitbit is. Az ilyen-olyan kínai bigyók kínálata pedig végtelen, legutóbb direkt rápróbáltunk egy Niceboy nevű retekre is.
[+]
Az elmúlt pár évben aztán jól összekeveredtek a dolgok a gyártóra jellemző káoszt okozva, most már 70mai, Amazfit és Redmi néven is van Band és Watch, ahány piac, annyi néven jönnek a termékek, ez a konkrét motyó is létezik 70mai brand alatt, hol okosóraként, hol karperecként hivatkoznak rá, de ez annyiból mindegy, hogy ez itthon Redmi Smart Band Pro néven került forgalomba nagyjából 14 ezer forintos áron, ehhez képest pedig AMOLED kijelzőt, pulzusmérést, véroxigénszint mérést és iszonyú sok aktivitási forma támogatását kínálja.
[+]
Ha nagyon le óhajtom egyszerűsíteni a tesztet, akkor ez egy kissé szélesebb kijelzővel rendelkező Band 6. De nem óhajtom, mert igazán nekiveselkedtem, hogy ha már azzal hirdeti magát a termék, hogy 110 különböző aktivitást is képes monitorozni, akkor bizonyítson. Volt futópad, kardió tréning, erősítés és néhány hosszabb séta is a tesztidőszak alatt, ráadásul úgy, hogy a másik csuklómon a Galaxy Watch4 dolgozott, amit persze gyakrabban kellett töltenem és nyilván az sem az egzaktság mintapéldánya, de referenciának pont megfelelő volt.
Csomagolás, külső
Ahhoz képest meglepően nagy a doboz, hogy az összegöngyölt szíjjal fetrengő Redmi Smart Band Pro és a mellékelt, USB-A végződésű, az eszközre mágnesesen tapadó töltőpad mennyi helyet foglal el belül. A megoldás a kifejezetten vaskos kézikönyvben keresendő, ez 17 nyelven próbálja elmagyarázni, hogy miképp működik a termék, a magyar azonban nem szerepel közöttük, szóval akár ki is hajíthatjuk, mert hát azon kívül, hogy van benne egy QR-kód, ami a Xiaomi Wear alkalmazásra mutat, más haszna nincs.
[+]
Maga a termék viszont remek méretű. Nagyobb, mint egy karperec, de kisebb, mint egy óra, 1,47 inches, 194x368 pixeles AMOLED kijelzővel virít. Gomb nincs rajta egy darab sem, a kijelző simogatásával tudunk a menüben navigálni. Éppen ezért az első bekapcsolás úgy történik, hogy a júzer felrakja a töltőre, ekkor magához tér a szerkezet, kirajzolja ugyanazt a QR-kódot, amit a kézikönyv is tartalmaz (és akkor tényleg gyújtóssá válik a kiskönyv), aztán várja a párosítást, ami semmi perc alatt meg is van.
[+]
A kijelző az érintésekre korrekt tempóban és különösebb hiba nélkül reagál, a fényerő kifejezetten jó, kültéren is látható minden fontos információ. A csuklómozdulatra történő felébredés is zömmel működik. A szíj cserélhető, a gyári megoldás elég egyszerű, bújtatós-patentes verzió, ami annyiban problémás, hogy nem lehet igazán jól a csuklóra szorítani. A kütyü alján van a pulzusméréshez és a véroxigénszint méréséhez szükséges szenzormennyiség, itt alul van a töltő csatlakozója is, amely azért nem szabványos, mert az 5ATM vízállóság biztosítása máskülönben nehézkes lenne.
Kezelés
A Xiaomi Wear alkalmazáson keresztül tudjuk az alapvető dolgokat beállítani. Fényérzékelő is van valahol rajta, mert a kijelző fényerősségét automatikusan kalibrálja, óralapból tonnányi van online. A különböző értesítéseket is az app segítségével tudjuk engedélyezni, mára már szerencsére a múlté a gyenge hazai karakteres támogatás, minden üzenet megérkezik, de ezekre reagálni nem tudunk. A hívás elutasításához sincs előre tárolt SMS, magyarán itt tényleg értesítések jönnek, nem pedig interakciós felületek.
[+]
Az asztalra letett karperec viszont nálam teljesen megbuggyant, ki-be kapcsolgatta a kijelzőt, valószínűleg a gyroszenzor adott fals adatokat, aztán egy idő után megnyugodott. Éjjel viszont nem kapcsol automatikus DND-t (Do Not Disturb, azaz ne zavarjanak), ha pedig mi kapcsolunk, akkor is még pluszban érdemes a csuklómozgásra történő felébredést is külön kinyomni, mert ha nem egyedül alszunk, akkor a partnerünk elég zabos lesz, hogy egy fordulás után pofánvilágítjuk a karpereccel. A DND sajnos nincs szinkronban a telefonnal, szóval ezt manuálisan kell intézni minden este, a csuklómozgásra történő aktiválódás viszont időzíthető az alkalmazásban. Aztán - micsoda logika! - kiderült, hogy a DND is időzíthető, de azt magán a karperecen kell beállítani.
[+]
A menürendszer tök egyszerű, a főképernyőről balra vannak a gyorskapcsolók (zseblámpa, ébresztő, DND, csuklómozdulatos ébresztés), jobbra pedig szerkeszthető kártyákon szánkázhatunk végig mondjuk a pulzus, a napi teljesítmény, az időjárás és az aktivitások között. Fentről jönnek az értesítések, lentről pedig a menü, ahol zenevezérlés, kameraelsütés, stresszmérés, légzésgyakorlat, elemlámpa és telefonkereső is akad a szokásos funkciókon (edzések, státusz, pulzus, véroxigén) mellett. Nem egy atomfizika, de pont ez benne a jó, a kezelhetőség korrekt, a reszponzivitás is megfelelő.
A grafikai megjelenítés is jól sikerült, a diagramok ugyan picik, de mégis jól olvashatók, a felület ügyesen bánik a különböző színekkel, alapvetően fekete háttérrel dolgozik. Az óralapok nem interaktívak, tehát nem lehet bizonyos területeket megérintve rögtön a megfelelő funkcióba csöppenni, de tényleg nagy a választék, meg lehet találni az adott helyzetnek leginkább megfelelőt.
Aktivitás
A Redmi Smart Band Pro viszont csúnyán leszerepelt az edzések alatt. Amíg az ember csak slattyog, esetleg kocog, futkos, addig hellyel-közzel rendben vannak a mért értékek, pláne azért, mert a kis motyóban nincs GPS, szóval a telefon adataira támaszkodik, azok pedig jobbára pontosak. De azért már ilyenkor is kijön, hogy 10-12%-kal kevesebb lépést mér, mint egy Galaxy Watch4, a pulzussal viszont valami komoly probléma van, mert hiába aktív folyamatosan edzés közben a kijelző, a mért érékek mintha több percnyi késéssel követnék a valóságot — ha egyáltalán követik.
[+]
Mert én két edzést is lenyomtam. Az első inkább erősítő jellegű volt, a második pedig kardió, direkt meg is cseréltem a két berendezést a csukóimon, de ez sem segített azon, hogy a Redmi Smart Band Pro úgy mutasson 75-ös pulzust, hogy közben épp kiköpöm a tüdőm és a Samsung némiképp élethűbben pont 160 feletti pulzust mér. Próbáltam szorosabbra húzni, egy időre mintha összeszedte volna magát és felment a pulzusom szerint 110-ig (és még mindig a sízőgépet gyötörtem), de azért ez nagyon nem az a szint, amire támaszkodni lehet. Mutatok két képet az edzésről, a bal oldalit mérte a Redmi, a jobb oldalit pedig a Samsung. És nem lazsáltam.
[+]
A futópadon aztán megint helyreállt a rend, nagyjából ugyanazt mérte a két eszköz, de ez a 110 féle mozgásforma sima mókusvakítás, ha a felhasználó nem csak fut, kocog és sétál, akkor a Redmi Smart Band Pro tök haszontalan. Nyilván lehet egyedi hiba, de ez bolti csomagban jött hozzánk, mi nyitottuk ki, állítottuk be és vettük használatba. A sétálást és a futást automatikusan érzékeli, hogy aztán megkérdezze, hogy óhajtjuk-e rögzíteni az útvonalat is (nyilván a telefont segítségül hívva), szintén magától jön rá, hogy megálltunk egy kicsit és ilyenkor szünetelteti a mérést.
[+]
Újdonság, hogy van always-on kijelzés, eddig ez nem volt, a pulzust és a véroxigénszintet pedig állandóan tudja monitorozni a termék. Az alvásfigyelés is az árszinten megfelelő, ilyenkor is méri az adatokat, aztán rajzol belőle csinos grafikont. Az üzemidőre pedig végképp nem volt panaszom, minden bigyót bekapcsoltam rajta, mindig szólt, hogy ajjaj, ez növelni fogja a fogyasztást, de még így is simán hozta az egy hetes készenlétet az összes értesítéssel, méréssel és aktivitással, pedig a benne levő 200 mAh-s akkumulátor igazán nem mondható hatalmasnak. Értelemszerűen a töltéssel is gyorsan végez, ha nem kapcsolgatjuk be az összes funkciót, akkor a gyártó szerint akár három hétig is üzemképes a termék, de ha már a csuklómon van, akkor monitorozzon mindent, kibírható, hogy hetente egyszer egy másfél órácskát nincs rajtam. Ugyanakkor viszont egyáltalán nem vagyok elégedett. Egyrészt igazán lehetne már benne magyar nyelvű menü, az alkalmazás is kommunikálhatna velem az anyanyelvemen, erre mondhatnánk, hogy oké, hát most minek küzdjenek egy relatív kis nyelv támogatásával, de hát a Xiaomi Wear nem csak ezt az egy terméket, hanem az összes hasonló masinát kezeli, a karperec szoftvere is zömmel ugyanaz, mint ami mondjuk a Bandekben dolgozik, szóval egyszer kéne megcsinálni rendesen. Másrészt pedig nagy csalódás a nem sétálás/futás jellegű aktivitások mérésének pontossága, erre egyszerűen nem alkalmas, fals adatokat szolgáltat. Ez simán fakadhat abból, hogy az alsó szenzorok nem bírják, ha kicsit is elmozdul a karperec, talán az izzadság sem segít a dolgon, de a másik csuklómon dolgozó referenciatermék ezügyben nem hibázott, korábban pedig a szintén filléres Realme Band 2 sem volt ennyire pontatlan. Az asztalon hagyott motyó villogó kijelzője lehet szoftveres hiba is (ami például nem jelentkezik, ha az always-on aktív), de a szenzorok pontatlansága inkább tervezési anomália. Lehet, hogy csak nekünk nem volt szerencsénk ezzel a konkrét eszközzel, ez viszont a minőségbiztosítási szintet teszi megkérdőjelezhetővé, plecsni tehát nem jár, a 110 féle mozgásforma követése helyett inkább legyen csak 25 opció, de azok működjenek rendesen. (És mire ezeket a mondatokat leírtam, kiderült, hogy Virág Daninál is van egy ilyen motyó véletlenül, ő pedig úgy ébredt ma reggel, hogy a készülék szerint 120-as volt a pulzusa. Épp ásított.)
Bog
