Bevezető
Az elmúlt pár évben jelentősen átrendeződött a fül- és fejhallgatók piaca, aminek rengeteg oka van. A legalapvetőbb szinte biztosan az, hogy az okostelefonok terjedésének köszönhetően gyakorlatilag ma már mindenkinek lehetősége van útközben zenét hallgatni, amiért nem kell plusz eszközökbe invesztálni, a lejátszó minden zsebben megtalálható, headsetet pedig szinte minden okostelefonhoz csomagolnak a gyártók. Ebből adódóan valószínűleg a vásárlói bázis mérete és összetétele is átrendeződött, amire vonatkozó statisztikák mondjuk pont nem állnak a rendelkezésemre, de a dolog logikusnak tűnik. Egyrészt vannak azok az emberek, akik korábban nem hallgattak az utcán zenét, most viszont megteszik, mert adott a lehetőség rá; ez egy teljesen új célcsoport a cégek számára, a hardverekkel kapcsolatos igényük összehasonlítási pontok hiányában nem túl magas, nagy pénzeket pedig valószínűleg nem mozgatnak meg egy fejhallgató beszerzése érdekében, mert ezt korábban sem tették meg. Mellettük ott vannak a fiatalok, akik egy része mindig is használta a hordozható zenelejátszókat, Walkman, Discman, iPod, teljesen mindegy volt, ahogy sokaknak a hangminőség is, egy kamasznak már csak a zenei ízléséből adódóan is más a hangminőség felé támasztott igénye, mint egy komolyzenét hallgató felnőttnek, tisztelet persze a kivételnek. Ez a korosztály sokat használta a fül- vagy fejhallgatóját, az esetek jelentős részében valószínűleg addig, amíg az el nem romlott, akkor pedig megvették a következőt, amit szintén nem a nyitott kialakítású HiFi-fejhallgatókat tartalmazó polcról emeltek le.
Amikor még ezek az idők jártak, akkor nem tudom, hogy a magukat audiofilnek aposztrofáló felhasználók mennyire foglalkoztak azzal, hogy a fiatalok milyen ócska fejhallgatókon szólaltatják meg a Nirvanát, ahogy azt sem tudom, hogy egyáltalán audiofilnek hívták-e magukat, vagy csak élvezték a zenei gyűjteményüket. Valószínűnek tartom, hogy az igazi műértőket ez a téma akkor is ugyanúgy hidegen hagyta, ahogy most is, aminek kapcsán érdemes eltöprengeni azon, hogy jelenleg mégis kik és miért vitatkoznak napi szinten fórumokon arról, hogy valójában miről is szól a zenehallgatás. A dolog bagatell mivoltára sok példát lehetne hozni, egyetemista éveim elején például pont nem is emlékszem, hogy milyen borokat töltöttünk magunkba a barátaimmal egy-egy kollégiumi buliban, de abban biztos vagyok, hogy nem Villány legjobb borászai készítették őket. Pedig ma már ilyeneket iszom, amikor évente három alkalommal elkortyolok egy pohárral, de ettől még nem érzek frusztrációt azok iránt, akik számára az ennél olcsóbb borok jelentik a minőséget, ami mellé még hangot is adnak azon véleményüknek, amely szerint ennél drágább bort inni teljességgel felesleges tevékenység. A legrosszabb persze az, amikor erre egy csersavakban gazdag válasz érkezik, hiszen lássuk be, alapvetően rohadtul mindegy a számunkra, hogy a másik ember milyen bort szeret.
Szerintem valahogy így kellene gondolkodni a fül- és fejhallgatók kapcsán is. A piac átrendeződött, aminek egyébként rengeteg pozitív vonzata is van. A patinás gyártók közül páran ugyan gyengélkednek, másoknak át kellett rendezniük a portfóliójukat az életben maradáshoz, de a nagy elektronikai cégek piacra lépésével együtt az a csodálatos helyzet is előállt, hogy már elérhető áron is lehet olyan fül- és fejhallgatókat vásárolni, amiken nem a fülünket kidörzsölő habpárna található, a fémből készült pánt pedig nem eszi meg a hajunkat, ráadásul a hangminőségük is fényévekre van 10-15 évvel ezelőtti kommersz termékekétől. A Beats, a Monster és a hozzájuk hasonló, úgynevezett divatfejhallgatókat gyártó cégek sikerei kapcsán is teljesen felesleges idegeskedni, ahogy azokra a felhasználókra sem szabad haragudni, akik szerint az aktuális (fehér vagy valamilyen rikító színű) modellnél jobb nincs a piacon. Ha szerintünk van és netán rendelkezünk vele, akkor örüljünk neki és gondoljunk azokra a családtagjainkra vagy ismerőseinkre, akik a mai napig bakelitről hallgatják a komolyzenét és egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy ki milyen fejhallgatót hord.
Az átrendeződött piac hatására mindenesetre várható volt, hogy előbb vagy utóbb a Samsung is megjelenik egy prémium portfólióval, amivel nem a HiFi-gyártókat akarják majd megszorongatni, hanem a már említett divatfejhallgatós felhasználókat célozzák meg. Ez meg is történt, a Level névre hallgató család pedig szerencsére nem is teszi a lovat az efféle termékek létezését sértőnek érző felhasználók feneke alá, mert egy kimondottan életképes és kulturált triót fejlesztettek ki, amelynek tagjait a következő oldalakon mutatjuk be.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
