A Panasonic eddig nem kényeztetett minket navigációs készülékekkel, első sherpájuk viszont megérkezett, és itt pihen az asztalomon. Pihent a szélvédőmön is, érdekes élményt szolgáltatva. A navigációs piac erőteljesen növekszik, ezt a tényt immár a nagyok sem hagyhatják figyelmen kívül. Sorra érkeznek a nagy múlttal rendelkező cégek autós navigációra tervezett eszközei. Az öreg motorosok mellett beszállt a ringbe a Samsung, a Sony, az Asus, és immár a Panasonic is. A kérdés, hogy mire vártak eddig, miért hagyták, hogy a más területeken egyébként nem nagyon villantó nevek ebben az iparágban piacot szerezzenek. Nyilvánvalóan most drágább lesz így, mintha időben ébredtek volna, hiszen piacot kell venniük. Csúnyán benézték a srácok ezt a témát, drága mulatság lesz, hogy nem hittek benne eléggé.

Persze a név sok mindent eladhatóvá tesz, azonban a navigációban édeskevés, ha azt mondjuk: ez egy Panasonic. Álmos legyintés.

Lássuk csak, mi kell a sikeres navihoz: Kell egy erős vas, egy jó szoftver, pontos térképek, felhasználóbarát kezelés, stabil passzív tartó, jól pozicionált ár. A Panasonic ugye most csinált először ilyet, nem csoda, ha nem lett minden perfekt. Pedig a cég nem ma kezdte, a műtétet a beteg akár túl is élhette volna. Az új üzletág egyelőre nem kapott nagy hírverést, legalábbis én nem találkoztam vele, pedig a célközönség összes káros szenvedélyével rendelkezem: netfüggés, tévénézés, gombmánia, óriásplakátolvasás a dugóban, sőt az ingyenes újságokba is belenézek, amíg a postaládától a kukáig érek.

Amikor kézbe kaptam a hivatalos nevén CN-GP50N-t komolyan elgondolkodtam rajta, hogy a méretes dobozba vajon milyen megfontolásból tehettek bele egy macskakövet. A Strada dobozában a készüléken kívül szivargyújtó töltőt, passzív tartót, adatkábelt, valamint egy egész télire való begyújtásra elegendő papírköteget találunk (gy.k. használati útmutató) - a cégnél valószínűleg nagy kedvenc lehet Tolsztoj (lásd Háború és béke). Ezzel a súly is meglett, macskakő nem volt benne. A passzív tartó a merev, több helyen rögzíthető csuklóval ellátott darab, maximálisan biztos tartást ad a viszonylag nagy méretű navinak. A szivargyújtó kábele nagyon igényes, láthatóan nem sajnálták belőle az anyagot, sőt, használaton kívül a zsinór egy tépőzáras szalaggal rögzíthető is. Ezzel majdnem sikerült elfeledtetniük az első számú amatőrséget: nem miniUSB-ben végződik, pedig a kütyün van ilyen típusú bemenet. Miért kellett akkor megnehezíteni az egyszeri júzer helyzetét? Persze mondanom sem kell, hogy nincs a dobozban hálózati töltő.

A Strada mint említettem, nem kicsi. Persze ennek részben oka az 5" átmérőjű, valóban hatalmas kijelző. Maga a készülékház a TomTom eszközeire emlékeztet - rendesen púpos a hátulja, ami autóban nyilván nem zavaró, de városnézésre nem hiszem, hogy elvisszük emiatt. Elölről viszont mutatós, igaz a kijelzőn kívül semmi nincsen rajta (na jó a feliratokat leszámítva). A navi eleje zongoralakk-fekete, csillogó, elegáns hatású. Hátul a kutyaközönséges műanyag. Felül semmi, csak egy jó nagy Strada logó található.

Bal oldalon egy ki/bekapcsoló gomb alatt figyel a gumidugóval lezárt "EXT IN" csatlakozó, valamint a töltőcsati. Jobb oldalon két mikrofonnyílás alatt az SD kártya lakhelye csücsül. Hátul jobb oldalon szintén fedve egy külső antennacsatlakozó van, valamint középen egy nagyon hangsúlyos hangszóró, már előre rettegtem a hangjától. Alul a főkapcsoló található, valamint egy miniUSB csatlakozó, ami az egyetlen nem ledugózott nyílás. Mi ebben a logika vajon?

A 275 grammos csöppséget egy 400 MHz-es (valószínűleg Samsung) processzor hajtja, amit testvériesen elosztott 128 MB ROM és 128 MB RAM támogat. A sebességgel tehát nem lehet gond. Gondoltam én. Sajnos a második amatőr hiba itt jött elő: a Strada dög lassú. Ráadásul a kijelző, amely egyébként még napon is egészen jól teljesít, valahogy nem szereti a kapkodást, ha gyorsan tapicskoltam, nem volt hajlandó működni, csak ha nyugdíjas módjára jó hosszan "lenyomtam" a kijelzőn megjelenő ikonokat. Érthetetlenül lassú a menü is, pedig nem lenne rá oka. Biztos akartam lenni benne, hogy nem bennem van a hiba, és elővettem következő tesztalanyomat, annak a sebességével nem volt gond. Hogy mi volt az? Pár nap és elárulom. Megfejtéseket a kiadóba kérem, a fődíj egy hangszóró a hatvanas évekből, ha addig el nem viszi valaki. :-)

A harmadik számú amatőr hiba (legalábbis a magyar vásárlók szemszögéből) a PNA-n futó alkalmazás megválasztása: Navigon (NAVTEQ) programja fut a kütyün, ami sajnos sem grafikában, sem pedig tudásban nem veszi fel a versenyt az iGO-val, de azt kell mondanom, még a Garmin is porba alázza szerencsétlent. Egyrészt a magyar térkép finoman szólva elnagyolt, úgy is mondhatnám, a lényegre koncentrál. Az hogy pl egy M9-es autópálya már lassan két éve létezik, számára lényegtelen. Nagyon örülünk viszont az 1,7 milliós POI adatbázisnak, feltéve, hogy ki tudjuk hámozni a kusza menüből őket. A grafikai megjelenítés pedig talán még a Garmin-nál is puritánabb, igaz, van 3D-s megjelenítés. A program szerint ugyan Magyarországon nincsenek épületek, de ez ne zavarjon minket. A dobozon nagy képekkel hirdeti magát a Colosseum, meg a párizsi diadalív, azok már rajta vannak. Mint kiderült, rettenetes 200 darabos épületadatbázissal rendelkezik.

A tervezési algoritmussal különösebb gondom nem volt, a hangnavigáció azonban két ponton volt vicces. Egyrészt a női hang olyanokat mond, hogy "200 méter múlva eléri a célját" (honnan tudta?), vagy például sebességtúllépésnél hogy "Vigyázat!" - na ez jól megijesztett. A félelmetes hangszóró messze nem szól akkorát, mint amit kinéztem belőle. Jópofa viszont, hogy a POI-k nemcsak megjelennek a térképen, de pl. benzinkutaknál jelzi a társaság nevét is, megkönnyítve a kútkeresést. A navigációt állítólag sáv-asszisztencia segíti, aminek segítségével tudhatjuk, melyik sávban haladjunk a sok közül. Itt is belefutottam a nagyvonalúság hibájába: a kétszer 3 sávos Szentendrei út (a Flóriánnál) szerinte nem elég széles ahhoz, hogy kelljen a segítsége. Cserében viszont hangnavigációval is irányíthatjuk, ha elolvasva az 500 oldalas kézikönyvet, elsajátítjuk a kezelését (pedig mindenhol azt hirdeti magáról, hogy mennyire egyszerű kezelni).

A Strada teljes Európa térképe a 2007. december előtti schengeni határokon túl már felveheti a versenyt a többiekkel, hazánkban azonban még bukdácsol. TMC fogadására is képes az (figyelem!) utólag megvásárolható külső egységgel. Akkumulátora hivatalosan 4 órán ét képes külső áramforrás nélkül üzemelni, ez dicséretes. USB kapcsolata sajnos csak 1.1-es, újabb amatőr hiba. A magyar térképre májusban várható frissítés, és őszintén szólva igencsak ráfér, bár a hivatalos honlap szerint a mostani is 100%-os. Kérdés, mihez képest.

Az általános összeszerelési minőség kiváló, ebben a Panasonic mindig is jó volt. A készülék navigáción kívül Bluetooth kihangosítóként is képes üzemelni, ebben nem volt semmi hiba, sőt képeket is lehet rajta nézegetni. A legnagyobb ziccert, a filmnézést viszont kihagyták, pedig egy ekkora kijelző bizony üvölt ezért.

A cikk írásának időpontjában a Strada 80-90 ezer forintért beszerezhető, ennyi pénzért, ez a csomag sajnos a fasorban sincs a többiekhez képest, még akkor sem, ha némileg nagyobb kijelzője kiemeli a mezőnyből. Ha lenne "nem különösen ajánlott" plecsni, bizony hamar rásütném, a fiúknak meg a bányában pedig azt üzenem, hogy inkább menjenek el egy navikat értékesítő üzletbe és nézzék meg, hogyan kell jól csinálni.