Processzor, grafikus gyorsító
A Tegra 3 lapkában egy négy magos processzor található, melyek mellé egy ötödik, úgynevezett társmagot kapunk, melyre az angol szaksajtó companion core-ként referál. Mindegyik mag az ARM Cortex-A9 családba tartozik, beleértve az ötödik, alacsonyabb órajelen pörgő társmagot is. Újdonság a NEON utasításkészlet támogatása, melyet az ARM MPE (Media Processing Engine) motoron keresztül oldottak meg. Minden mag mellett 32KB/32KB L1 chache és 1 MB L2 cache memória található; ezek az értékek megegyeznek a Tegra 2-beli megfelelőjükkel. Az órajeleket tekintve egy kicsit bonyolult a helyzet. A társmag maximum 500 MHz-en ketyeghet, az egyes magok pedig 1,4 GHz-ben vannak maximalizálva, feltéve, hogy csak az egyikük aktív. Egyszerre több bevetése esetében pedig a magok maximum 1,3 GHz-en pöröghetnek.
| Szintetikus tesztek | |||
|---|---|---|---|
| Benchmark | Asus Transformer Prime (Tegra 3) | Samsung Galaxy Tab 8.9 (Tegra 2 250) | Acer Iconia Tab A100 (Tegra 2 250) |
| Linpack for Android (single) |
47,124 MFLOPS / 1,78 s |
30,912 MFLOPS / 2,71 s | 28,809 MFLOPS / 2,91 s |
| Linpack for Android (multi) | 96,991 MFLOPS / 1,74 s | 54,958 MFLOPS / 3,07 s | 54,585 MFLOPS / 3,09 s |
| Smartbench 2011 Prod. | 4459 pont | 2546 pont | 2632 pont |
| Smartbench 2011 Games | 2902 pont | 2388 pont | 2338 pont |
| AnTuTu Benchmark | 10626 pont | 4972 pont | 4673 pont |
A Tegra 3 egyik legnagyobb előnye az adaptivitásban rejlik, a chipset ugyanis az aktuális terhelésnek megfelelően kapcsolja ki és be a magokat és skálázza az órajeleket. Az NVIDIA által csak Variable Symmetric Multiprocessingként emlegetett amellyel szignifikánsan csökkenthető a fogyasztás. Ha az adott készülék éppen kisebb erőforrás-igényű feladatokat lát el, csak a társmag működik, az 500 MHz órajel ugyanis bőven elég a szinkronizációs feladatokra. Ennek tipikus esete a lezárt képernyő melletti működés, ekkor ugyanis nincs szükség a négy mag együttes működésére az e-mailek fogadásához. Az NVIDIA mérnökei emellett még három további lépcsőben definiálták a működést, melyekben már a fő magoké a főszerep, a társmag ki van kapcsolva. Az alapműveletekhez (levelezés, 2D játékok, navigáció, egyszerű honlapok nézegetése) csak egy mag aktív, amely maximum 1,4 GHz-es órajelen fut. Kicsit komolyabb igénybevétel (Flash-alapú weboldalak látogatása, egyszerre több alkalmazás futtatása, videócsevegés) már két mag működik, melyek egyenként 1,3 GHz-es órajelen mehetnek. Maximális terhelés esetén (komoly 3D játékok, nagy felbontású videók felvétele és lejátszása) mind a négy magot beveti a rendszer, az órajel az előző esethez hasonlóan 1,3 GHz-ben van maximalizálva. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez a fajta adaptív működés nem számít teljesen újdonságnak, a magok ki- és bekapcsolását és az órajel terhelésfüggő skálázását láttuk már; igaz, nem négy, hanem kettő mag mellett.
Mai mobil GPU-k összehasonlítása, forrás: AnandTech
A processzor mellett a grafikus gyorsító is komoly változásokon ment át. A modul nagy vonalakban a Tegra 2-ben használatos ULP GeForce továbbfejlesztésének tekinthető, komolyabb architektúrális forradalomról nem beszélhetünk. Az elődhöz hasonlóan négy vertex árnyalót kapunk, a pixel shaderek számát viszont négyről nyolcra növelték, így összesen 12 feldolgozóegységet kapunk. Az árnyalók egyéni teljesítménye is nőtt, az NVIDIA mérnökei optimalizáltak a kritikus utakon, az órajelet pedig megemelték. A támogatott grafikus szabványok (OpenGL ES 2.0, OpenVG 1.1 és EGL 1.4) a régiben maradtak, újdonság viszont az autosztereoszkopikus technológiával operáló térhatású kijelzők kezelése. A hivatalos sajtóanyag alapján a Kal-El GeForce grafikus gyorsító körülbelül kétszer-háromszor gyorsabb az elődnél.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
