Doboz, külső
A fiókos kialakítású, erősen színes doboz nem rejt sok extrát. Töltőfej, microUSB kábel és sztereó füles lapul a készülék alatt, memóriakártya nincs, pedig a Lumia 820 ilyesmit is képes fogadni, ami máris egy jópont a Lumia 800-hoz képest. A készülék némi átlátszó fóliába van belehajtogatva, a telep viszont benne van gyárilag, ezt nem nekünk kell beletenni.
Ettől még a hátlapot le kell szedni a SIM és a microSD miatt. Ez nem lesz könnyű feladat, mivel a 820 ugyanazt a formatervet igyekszik villantani, ami az N9 óta a Nokiára jellemző. Első ránézésre tehát egybeöntött polikarbonát, és úgy össze is van rakva, hogy ha nem tudtam volna, hogy szét lehet szedni, nem is állok neki. De a microSIM-et valahol be kell tenni, úgyhogy a mellékelt használati útmutatót áttanulmányozva bátran nekiláttam. A lényeg, hogy a hátlapon levő kamera jobb oldali részét izomból lenyomjuk, miközben ennek hatására valamelyest megemelkedik a hátsó panel jobb felső csücske, ilyenkor kell gyorsan alányúlni, aztán bátran feszegetni, le fog az jönni. Visszapattintani jóval egyszerűbb, ha a hosszúkás akkumulátor alá betettük a kártyákat, akkor egyébként sem fog ezzel újra megküzdeni a vásárlók zöme.
A hátlap egyébként cserélhető, több színben is létezik, illetve lehet olyan verziót is utólag venni, amiben benne van az indukciós töltést lehetővé tévő tekercs. Szemből a Lumia 820 nagyon letisztult, sallangmentes forma, kissé zömökebbnek tűnik, mint a Lumia 800, de csak azért, mert a kijelző nagyobb, ezért szélesebb is. Mindezek mellett viszont a 9,7 mm-es vastagság jelentős karcsúsítást tételez fel, s valóban: kellemesen vékony, mégis tömör, kézbe jól illő, korrekt méretű telefon keletkezett, a 160 grammos tömeg nem csekély, de nem vészesen sok. Főleg ebben a fekete színben nagyon kis masszív eszköz benyomását kelti.
Az előlapon 4,3 inches, 480x800 pixeles, AMOLED kijelző terpeszkedik. Előrelépés, hogy ez már nem pentile matrix technológiát használ, s ez látszik is. Nem csak finomabbak a pixelek, hanem az egész megjelenítő klasszisokkal kontrasztosabb, élénkebb, mint a Lumia 800 kijelzője, ami jót tesz a napfényben való olvashatóságnak. A betekintési szög szinte végtelen, a feketék tényleg feketék, de ez nem is csoda, hiszen a Nokia ClearBlack technológiáját láthatjuk. Akárcsak nagyobb testvére, ez a masina is képes arra, hogy adott esetben kesztyűben is érzékelje az érintést, vállalom, hogy most komplett idiótának fog nézni mindenki, de apám konyhájában írva ezt a cikket most éppen egy narancs akadt a kezem ügyébe és ezzel is működik a dolog.
A kijelző felett másodlagos kamera ücsörög, ennek VGA a felbontása, itt van a fényérzékelő is valahol. Alul a szokásos három gomb, a vissza, a home és a keresés található, fehér háttérvilágítással. A Lumia 820 bal felén nincs semmi, minden egyéb gomb a jobb oldalra költözött. Legfelül vannak a hangerőt szabályozó billentyűk, alatta a kijelző lezárását / feloldását végző kezelőszerv, míg legalul a kamera exponálógombja kapott helyet. A készülék tetején 3,5 mm-es jack csatlakozó, alján microUSB dugasz látható.
A ragaszkodó típusú hátlap finom anyagát jó kézben tartani. Felülre költözött a kamera panelje, amely ledes villanót is magába foglal. Nincs azonban most olyan gyári tok, mint amit a Lumia 800-hoz kapott a vásárló (és ami alatt a polikarbonát hajlamos volt elszíneződni), de bizonyára lehet majd utólag ilyesmit vásárolni. A Lumia 820 nagyon összeszedett telefon benyomását kelti, letisztult, elegáns, tartósnak tűnő, minőségi darab.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
