Előszó
Abban még a finnek munkálkodását legferdébb szemmel nézők is bizonyára egyetértenek, hogy az E szériás okostelefonok szinte kivétel nélkül jól eltalált készülékek, melyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a Symbian Series 60 üzleti szinten is jó alternatívája legyen bármelyik manapság létező platformnak. A sikerben persze fontos szerepe van annak is, hogy a patinás gyártó már évek óta nagyon ügyesen és szinte láthatatlanul tolja be az általa birtokolt operációs rendszert a consumer felhasználók feneke alá, szinte mindenféle néven. Én igazság szerint örülök ennek, viszont sok laikus ismerősöm van, aki egy Series 40 -> Series 60 váltást erősen megsínylett.
Az E szériában viszont nincs semmi átverés, itt mindenki azt kapja, amire számít: elegáns kinézetű, korrekt árú, nagy tudású okostelefont, valamint az azzal járó üzleti alkalmazásokat. Az efféle gépeket már külsejükről is fel lehet ismerni, de tény ami tény, elég sok hasonló készülék van, aminek nem az az oka, hogy a Nokia ugyanazt adja el többször, hanem az, hogy az irányokat már több éve meghúzták, az újdonságok pedig amellett, hogy új funkciókat tartalmaznak, tartják magukat a családi hagyományokhoz. Tesztünk tárgya, a Nokia E52 a hatalmas sikereket elért E51 közvetlen utódja, valamint a múlt hónapban tesztelt E55 ikertestvére is, melytől gyakorlatilag csak billentyűzetében különbözik — meg persze az áruk is más.
A készükék az XXL GSM-től érkezett, a doboz visszafogott külsejű, a masinán kívül töltőt, adatkábelt, egy töltőátalakítót (microUSB -> vékony csatlakozós Nokia), egy 3,5 milliméteres csatlakozóval ellátott headsetet, valamint egy 1 GB-os microSD kártyát rejtett.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
