Multimédia, üzemidő, összegzés
A készülék kamerája 2 megapixeles, fixfókuszos, legfeljebb 1600 x 1200 pixeles állóképek és 176 x 144-es, 3gp formátumú videók rögzítésére alkalmas. A kamerát kezelő szoftver szépen néz ki, jól átlátható, csak nagyon lassúcska, maga az exponálás is hosszú másodperceket vesz igénybe, és akkor a képek elmentéséről még nem is beszéltünk. Innentől elég lényegtelen, hogy lehet-e állítani a fehéregyensúlyt vagy vannak-e segédvonalak, mert lehet és vannak, de más extrát egyébként sem nagyon nyújt a kamerát kezelő szoftver
A készülékkel lőtt fotók... hát, legkedvesebben szólva is furcsán néznek ki. Nagyon zajosak, nagyon "digitálisak", a kromatikus aberráció mértéke jól észrevehető, a dinamikatartomány alacsony, a fotók zajosak, a pozitívumok listája az egészen szép színekben merül ki. Ez nem egy fotós mobil, az biztos.
Az akkumulátor kapacitása 1430 mAh, ami nagyon erős ehhez a hardverhez és tudásszinthez képest. Nem tudni, hogy meddig bírja szuflával a kis gép, én két napig folyamatosan (és sokat) használtam, amivel annyit értem el, hogy a négypöttyös töltöttségjelző három pöttyről kettőre csökkent. Ez mindenképp azt jelenti, hogy üzemidő szempontjából az Asha 200 a legjobbak között van.
Külső | |
---|---|
Ergonómia | 8 pont |
Anyaghasználat | 8 pont |
Összeszerelés minősége | 9 pont |
Kijelző mérete, minősége | 4 pont |
Belső | |
Kezelhetőség | 7 pont |
Sebesség | 4 pont |
Szoftver rugalmassága, bővíthetősége | 5 pont |
Felhasználói felület élménye | 5 pont |
Alapfunkciók | |
Hangminőség, vételi stabilitás | 8 pont |
PIM funkciók | 4 pont |
Adatkommunikációs képességek | 2 pont |
Multimédia | |
Vizuális | 3 pont |
Audio | 5 pont |
Egyebek | |
Üzemidő | 9 pont |
Ár/érték aránya | 5 pont |
Hogyan értékelünk? |
A Nokia ismét bebizonyította, hogy nem tudnak normális kétkártyás készüléket gyártani, ráadásul az alsóbb szegmensben is egyre gyengébbek, mert az árakat rosszul lövik be. A Nokia Asha 200 egy szép, kimondottan jó anyaghasználattal rendelkező, minőségi készülék, mely szerencsére sok színben létezik és normális QWERTY billentyűzettel is rendelkezik, tehát a fiatalok kedvence lehetne. De nem 26 000 forintos induló árral, ennyi pénzért ugyanis bőven lehet Androidot is kapni, igaz, kétkártyásat és QWERTY billentyűzeteset nem, viszont vagy-vagy alapon lehet választani, főleg annak fényében, hogy az Alcatel hamarosan piacra dob egy Dual-SIM Androidot, mely hasonló áron lesz, de fényévekkel többet nyújt, mint az S40 platform. Ami egyébként nem rossz, egyesekben még nosztalgikus érzéseket is előidézhet, meg persze lehet használni; az, hogy lassabb, mint egy okostelefon, teljesen vállalható lenne, a 3G és a WiFi hiányának köszönhetően viszont minden normális internetes szolgáltatásról lemondhatunk, a Nokia pedig a potenciális vásárlóktól búcsúzhat el, mert egy tinédzser sem fog három percet várni arra, hogy Facebookon tudjon küldeni egy üzenetet. Házon belül persze nincs alternatívája a WiFi-től megfosztott, kétkártyás C3-nak, mert a Touch & Type rendszerű C2-03 is egy gyenge eresztés. Amennyire örültünk tehát az első kétkártyás Nokiának, annyira nem értjük, hogy a nagyok közül miért csak a Samsung tud használható masinákat lerakni az asztalra.
Bocha
A tesztkészüléket a GsmLine biztosította, köszönjük! További információért és a vásárlásért kérem, kattintson ide!
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!