Multimédia

A telefon - elődjével megegyező módon - 52 megabájtos belső memóriával rendelkezik, melyből nagyjából 48 megabájt áll rendelkezésre. Az előre telepített - amúgy elég jó minőségű - tartalom egy részének törlésén túlmenően a memória mérete tovább nem bővíthető. Így kicsit fenntartásokkal próbáltam ki a médialejátszó adottságait.

A mellékelt fejhallgató kábele meglehetősen rideg, és az egész valahogy nem kelt olyan elegáns benyomást, mint maga a készülék. Mindamellett nem is szól túl jól: ugyan hangerő van bőven, de a mély hang hiányáért ez meglehetősen csekély kárpótlás. Lehet, hogy csak az olcsóbb, neodímium fejhallgatós Walkman-telefonok kényeztetése után tűnik kifejezetten gyengének. Az FM rádión 20 csatorna állítható be, amely ugyanúgy működik a háttérben, ahogyan a zenelejátszó is.

A hátlap legfőbb motívuma a 2 megapixeles fixfókuszos kamera és a mellette található villanó LED. Az elkészített képek legfeljebb 1600x1200 képpont felbontásúak lehetnek, a minőség három lépésben állítható. Igazán jó fotók készítésére csak verőfényes napsütésben van esély, a beltéri képek szemcsések, a túl közeliek életlenek; egyszóval nincs veszélyben a japán-svéd SonyEricsson K750i koronája. Az elkészített videók hossza 176x144 képpontos felbontásban a memória kapacitásától függően akár 72 perc is lehet. A hangrögzítő immáron 60 perces jegyzeteket ment, ráadásul mindez hívás közben is működik. Néhány tesztkép található alant.

A csengőhangok a készülék oldalán elhelyezett dedikált hangszóróból tisztán csendülnek fel még nagy hangerő esetén is. Sok gyártó a hátlapra helyezi a külön hangszórót, melyet legtöbb esetben sajnos túlságosan is visszafog az asztal lapja. A vibra is erős és csilingelés közben is szuperál. A hangjelzések nem csak 64 szólamú MIDI, hanem AMR, MP3 és AAC fájlok is lehetnek. Mindez az időzíthető profilokkal együtt tetszőlegesen kombinálható, így igazán jó testreszabhatóságot eredményez.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!