Multimédia

Öt darab megapixel, Carl-Zeiss, xenon vaku. Ennek ellenére nagy szerencséje a kütyünek, hogy nem került bele a mega-összehasonlító tesztünkbe, mert orrhosszal nyerte volna meg az utolsó helyet. Csináltam képet reggel, este, szürkületben, vakuval és anélkül, de a tesztelésre kapott 6220 Classic olthatatlan vonzalmat érez a képzaj irányába, s ennek a fotók mindazon területein helyet is ad, ahová nem süt a nap.

A vaku persze erős, az elérhető opciók mennyisége igen bőséges, van önkioldó, sorozatfelvétel, állítható a képminőség, a méret, a fehéregyensúly, az expozíció korrekció -2 és +2 között, három lépcsőben az ISO (de nem ám számokkal, ahogy kell, hanem alacsony, közepes és magas érték van), az exponálási hang viszont nem kapcsolható ki. Videóban szokás szerint jó a gép, hiszen VGA felbontás mellett 30 fps-re képes.

A zenei oldal viszont szerethető. Nincs itt sem változás, de a szoftver minden fontos dolgot tud, kézzel babrálható az equalizer, van ismétlődés, sztereó Bluetooth, ID3 tagek szerint szűrés. A telefon tetején levő egyetlen hangszóró igen hangos, a mélyeket persze nem dübörögteti meg, de ahhoz képest, hogy műanyag a ház, nem lehet okunk panaszra. A gyári tartozék totál egyszerű, komoly zenebonához normális fülesre lesz szükség.

Van FM-rádió is, amely végre RDS funkciókra is képes, az internetről pedig hajlandó lerántani a területileg elvileg elérhető állomások listáját is. A kihangosítás is korrekt, egy 50 négyzetméteres szobát sikerült a segítségével betöltenem. Ezúttal kimaradt az FM-transmitter, nyilván marketing okok miatt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!