Bevezető, csomagolás

Szép nyugiban utaztam hazafele a zajos vonaton egy fárasztó nap után, amikor csörgött a telefonom. Bog volt az, hogy lenne itt valami, amivel meg kéne birkózni. Jöhet bármi, mondam én, mire ő elmotyogta a típust, amiből csak a "Nokia" és "low-end" szavakat sikerült elkapnom az egyébként kiváló hangszigeteléssel rendelkező MÁV kocsiban.

Mosollyal az arcomon bontottam ki a durván 3 centi magas dobozkát. Nem kellett sokat bújnom a kis kartondarabot, mivel a készülék mellett csak az akkut, a töltőt, a sztereó fülest és a szokásos papírcsomagot találtam benne. Lankadó lelkesedéssel és enyhén lefelé görbülő szájjal paszíroztam vissza a kevéske tartozékot, közben gondolataim a low-end kifejezés körül motoszkáltak.. egy ilyen készülékhez ennyi dolog jár, ez van. Azért valami extrának örültem volna.

A legnagyobb poén viszont nem is ez, hanem a tesztpéldány színe. Rózsaszín. Vicces kedvű főszerkesztőnk ugyanis eredetileg magának szánta az XXL GSM-től kapott cuccot, amiből emiatt rózsaszínt kért, mert az mekkora poén. Így leírva biztos, az utcán használni kevésbé jópofa dolog, ez minden bizonnyal az arcomra volt írva, amikor először megláttam a telefont. Persze rózsaszín mobil ide vagy oda, még nem fogok kimenni jövőre a GayPride-ra, sőt, az Angyalbárba se fogok járni. (Magánnyomozót fogadtam ennek igazolására... - Bog). A képeken egyébként egy másik, kicsit visszafogottabb színű példány is látható, mivel időközben eljutott hozzánk egy másik, fotózható darab, a képek pedig vegyesen kerültek összeválogatásra.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!