Bevezető

Tudom én jól, hogy szükség van alsóbb árkategóriájú, alacsonyabb tudású készülékekre is. Nem akar mindenki fotózni, zenét hallgatni és internetezni a mobiljával, csak telefonálni és üzenetet küldeni. Még az is lehet, hogy nekik van igazuk, mégiscsak telefon a neve ezeknek az eszközöknek. Így aztán teljesen érthető, hogy a gyártók is igyekeznek kielégíteni ezen felhasználók igényeit, így jönnek létre az alsókategóriás készülékek, s persze nem lehet azt sem kihagyni a számításból, hogy sokan vannak, akik nem is engedhetnek meg maguknak ennél komolyabb mobilt.

Úgyhogy olcsó telefon mindig volt, van és lesz a kínálatban, ráadásul általában ezekből adnak el nagyobb darabszámban, főleg nálunk, vadkeleten. Az ebben a szegmensben hagyományosan erős Sagem, Alcatel és egyéb kis márkák mellett jelen vannak a nagyok is, több-kevesebb sikerrel. A Samsung a formatervvel próbál hódítani az olcsóbb mobilok között is, a Sony Ericsson a saját stílusát nyomja a low-end szegmensben, a Nokia pedig... nehéz kérdés. Ha jelen tesztünk főszereplőjéből indulnék ki, akkor azt mondanám, hogy a nevéből akar megélni, pedig vannak olyan olcsóbb finn termékek, amelyek tervezésében látszik némi átgondoltság, ilyen volt mondjuk a 1600, vagy a 2310 (ez funkcionalitásában erősen hajaz mostani modellünkre), de ez a mostani...

Ez egy 1650. Szerintem kafa neve van, könnyű megjegyezni a számozást (Agatha Christie után szabadon, gyk: Paddington 16:50), de ez nem sokat segít szerencsétlen telefonon. Régen volt már ilyen, hogy egy Nokia készülék abszolút ellenszenvet váltson ki belőlem, de ennek a modellnek sikerült. A miértekre természetesen lesz válasz a következő oldalakon bőven.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!