Előszó, külső
A MyPhone 3350 sikere bebizonyította, hogy igenis van igény kínai készülékekre, ha azok megfelelő áron, megfelelő bizonyítványokkal és megfelelő garanciális feltételekkel kerülnek a boltok polcaira. A nemrég megvizsgált Nktel A200 pedig egyenesen kitűnő előjele annak, hogy Kínára már a mobilos szegmensben is oda kell figyelni. Persze azért mindent nem tudnak a srácok, a jelenleg használt MTK platformnak rengeteg korlátja van, a szoftver jelen pillanatban legfeljebb alsó-középkategóriás készülékek gyártását teszi lehetővé, arra viszont itt is van a példa a MyPhone 6691 személyében. A két év garanciát és az egyéb feltételeket kipipálhatjuk - aki pedig nem tudná, hogy mi a MyPhone, az kattintson ide. Lássuk az újdonságot!
A 6691 méret szempontjából nagyon kellemes, legalábbis ami a leírt értékeket illeti: 110 x 50 x 15 milliméter, ennél könnyebb megjegyezhető számhármast elképzelni is nehéz lenne. Maga a masina tehát nem túl nagy és nem is túl kicsi, tömege kereken 120 gramm, amit nem tudásának, hanem a fém készülékháznak köszönhet. Fémből van a kijelző körül lévő keret és a hátlap nagyja, lakkozott műanyag a gombsor körüli rész és a hátlap teteje, az oldalsó sáv pedig lakkozatlan plasztikból készült. Az összeszerelési minőségre nem lehet egy szavunk sem, pontos illesztések és abszolút nem recsegő ház jellemzi az új MyPhone-t. A billentyűzet viszont ennél a modellnél is elképesztő hangokat ad, úgy tűnik, hogy a kínai modelleknek örökre a kattogó-recsegő gombsor lesz a védjegye.
A készülék TFT kijelzője 2,4 hüvelyk átlójú, QVGA (240 x 320 pixel) felbontású, érintésérzékeny.Nem mondhatni rá, hogy a minőség csúcsa, egy hasonló paramétrekkel rendelkező Nokia panel érzésem szerint szebb képet ad, de az a helyzet, hogy alapvetően a MyPhone kijelzője is rendben van, hiszen élénk színekkel és nagy fényerővel rendelkezik. Egyedül a kijelző alatt lévő négy ikon zavart, melyek elvileg érintésérzékenyek és amolyan gyorsindítóként funkcionálnak, gyakorlatilag azonban azért vannak ott, mert ez is egy kínai "szabvány" - működni tehát nem működnek, csak a helyet foglalják. A gombsorról már volt szó, a recsegés-ropogást leszámítva is van baja, nevezetesen, hogy a */0/# trió nem alulra, hanem jobb oldalra került. Ennek viszont az az eredménye, hogy a numerikus tizenkettő gombjai kényelmesen elférnek az egyébként kis helyen, magyarán a gombok megfelelően nagy méretűek ahhoz, hogy kényelmesen lehessen őket használni. A kezelőgombok is rendben vannak, hívásindító gombból kettő van, ezek használata egyértelmű, a bekapcsológombot viszont keresgélnem kellett, mert semelyikre nincs ráírva - egyébként a jobb alsó az. A numerikus rész gombja között egyébként rengeteg ledet dugtak el a furfangos készítők, melyek zenélés vagy bejövő hívás közben ütemre villognak, több színben - szerencsére kikapcsolható funkcióról van szó.
A hátlap döbbenetes. A levehető, fémből készült résszel nincs gond, csillog, kicsit recés a felülete, bele van írva, hogy myPhone, tulajdonképpen jól néz ki. A fenti rész viszont első blikkre az ázsiai ízlésvilágnak megfelelően készült, körök körök hátán: a jobb felül lévő gumiból készült, valószínűleg egy csatlakozót takar, alatta további négy található, melyekből kettő hangszóró, egy mélynyomó - ennek közepén van egy tükör is -, egy pedig a digitális fényképező, melynek felbontását nem véletlenül nem taglalja egy felirat sem. A dizájn tehát finoman szólva is érdekes.
Felül nincs semmi, balra a hangerőszabályzó gombpáros és a duplán teleszkópos ceruza silója került, jobbra a 3,5 milliméteres jack kimenettel és az exponálógombbal találkozhatunk. Alulra került a nyakpánt rögzítési helye és a töltő csatlakozója, melyhez a mélyen ülő gumi fedlapnak köszönhetően alig lehet hozzáférni. A készülékhez egyébként töltőt, headsetet, adatkábelt és egy 1 GB-os microSD kártyát találjuk - utóbbit az akkumulátor alá kell behelyeznünk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
