Bevezető

Magyarország sok szempontból speciális hely (rögtön azért, mert itt élünk), ezrével lehetne sorolni azokat a területeket, ahol valamilyen jogszabály, vagy sajátosság miatt ez az ország másképp működik, mint a nyugatabbra található államok. Különösen eklektikus az adózási szabályozás, nem véletlenül közlekednek szlovák rendszámos autókkal ügyeskedő honfitársaink, és nem véletlen, hogy az élelmes magyar ember a drágább technikai cuccokat sokszor e-bay segítségével szerzi be.

A mobiltelefonok árképzését is jelentősen befolyásolják a logikátlan jogszabályok, rengeteg kiskaput hagyva a rendszerben. Aki telefont szeretne venni (márpedig ismerve a 100% feletti mobilpenetrációt, ez gyakorlatilg pár évente mindenkire igaz) bizony vakarhatja a fejét, hogy hol, hogyan és milyen konstrukcióval jár a legjobban.

Mert az árak bizony erősen eltérnek. Más árcédulát látunk egy szolgáltatónál, egy sarki GSM üzletben és egy márkaképviseletnél, megint más árak lesznek a nemzetközi aukciós oldalakon, nem is beszélve arról, hogy külföldön mivel találkozhatunk. Hogy miért van ez így és mit kell tudni az egyes helyeken történő vásárlásról? Nos, erre próbálunk rávilágítani a folytatásban.

Szolgáltatói árak

A Mobilarena fórumain a legnagyobb vitatéma mindig a szolgáltatói árak körül van. A felhasználók – teljes joggal – kiakadnak azon, ha azt látják, hogy külföldi operátorok fillérekért dobálják a nép után azokat a telefonokat, amiket itthon még hűségnyilatkozat aláírása mellett is súlyos tízezrekért lehet elhozni a boltból. Ez egy elég összetett helyzet, hogy megértsük, végig kell vennünk, hogy a szolgáltatóknak milyen kiadásaik adódnak a készülékforgalmazás kapcsán.

Az nem érv, hogy az operátornak fent kell tartania egy országos bolthálózatot. Ha eladni akar egy cég, akkor ez a minimum, ráadásul ezek az üzletek nem csak értékesítési pontként működnek, hanem ügyfélszolgálati teendőket is (úgy-ahogy) ellátnak, tehát egyébként is szükség lenne rájuk. Az értékesítői jutalékokkal a szolgáltatók próbálnak játszani, de van egy szint, ami alatt már egy adott bolt tulajdonosának nem éri meg a móka, az eladóknak pláne nem, ezért nem lehet túlságosan lemenni.

Ami viszont mindenképpen költség, az a szervizháttér és a logisztika. Egy országos hálózatnál ez komoly erőforrásokat igényel, még akkor is, ha az üzletek csak átvevőpontként működnek. A telefonok leltározása, szállítása, elosztása, az értékesítők képzése forintosítható tétel, ami jelentkezik a készülékek árában. Szintén költséget jelent, hogy az operátori kínálatba bekerülő termékeket igen komoly, az anyacég által meghatározott irányelvek szerint kell előzetesen tesztelni. Ez pepecs munka és néha elképesztően banális hibák jönnek ki, például az adott készülék nem kompatibilis a szolgáltató MMS központjával, vagy nincs benne streaming APN beállítási lehetőség. Akkor megy a hercehurca, hogy mit lehet tenni, s addig a telefonok nem is kerülhetnek be a kínálatba.

Az árérzékeny magyar piacnak van még egy sajátossága, ami tőlünk nyugatabbra nem fordul elő jelentős mértékben. Ezt nemes egyszerűséggel csalásnak hívjuk. Normál esetben a júzer besétál, leadja a papírjait, megköttetik a szerződés, elhozza a telefont. De mi van akkor, ha onnantól felszívódik? Egy petákot nem fog fizetni, a szolgáltató pedig bukta a telefon árát. Szomorú tény, de erre intézményesített rendszert dolgoztak már ki szervezetek: beküldenek egy nehéz sorsú embert némi pénzért cserébe, az ő papírjaival készül a szerződés, aztán a telefon órákon belül Ukrajnánál hagyja el az országot. Ezért van mindhárom szolgáltatónál valamilyen szintű hitelképességi vizsgálat, ezért van közös feketelista, de ezekkel sem lehet hatékonyan kiszűrni az ilyen eseteket. Úgyhogy a szolgáltató szépen belekalkulálja az árba mondjuk a 10%-os csalási faktort, aminek a többi, tisztességes júzer issza meg a levét.

Amit lehetne tenni

Mielőtt elkezdenénk atommód sajnálni az operátorokat, szögezzük le, hogy némi erőfeszítéssel működhetne ez másképp is. Egyrészt az operátor százas, ezres nagyságrendben rendel be telefonokat a gyártóktól. Nyilván nem annyit fizet, mint egy magánember a márkaüzletben. Nem is beszélve az adás-vételen túlmutató együttműködésekről, közös marketing akciók, speciális telefonok, amelyeken többletszolgáltatások (pénzért) elérhetőek... ez profit az operátornak. A telefonon nem is óhajtanak keresni, számukra az ügyfélszerzés a fontos, ráadásul olyan ügyfelek szerzése, akik aktív felhasználók és hónapról hónapra tervezhető bevételt hoznak.

Amit elemzők mondanak, és ami látszik is a piacon, hogy lassan kezd arrafelé elmozdulni a struktúra, hogy ne a készülék árából adjon a szolgáltató kedvezményt. Legalábbis az új ügyfelek esetében. Nem éri meg, sok vele a nyűg, ügyfél viszont kell, lehetőleg hűséges. Éppen ezért várható, hogy egyre inkább másfajta kedvezményt kínál majd az operátor: percdíjak, ingyenes szolgáltatások, rendezvények, előny az ügyfészolgálat híváskor... ki lehet találni még egy csomó ilyet.

A djuice valami hasonlót lépett meg a koncertekkel és a kedvezményes vásárlással. A baj inkább az, hogy a hazai felhasználók jelentős része még nem feltétlenül látja át, hogy egy két éven át járó, több ezer forintos kedvezménnyel jobban kijön, mintha szerződéskötéskor 15-20 ezer forinttal olcsóbban jut telefonhoz.

A szolgáltatói készülékárazás másik sarkalatos pontja a lejáró hűségszerződéssel rendelkező ügyfelek kezelése. Ez valahogy itthon nem jön össze. A fórumunkban operátortól függetlenül tömegével jönnek azok a beszámolók, amelyben több tízezres havi forgalom után a felhasználó kemény 1-2 ezer forintos kedvezményt kap egy telefon árából, ha hosszabbít. Ez kritikán aluli hozzáállás, aki már két, esetleg több éve bizonyítja, hogy jól fizető, magas költésű ügyfél, az igenis megérdemli, hogy a szolgáltató jelentős kedvezményt adjon. Ezeknek a fórumbejegyzéseknek általában mindig az a vége, hogy fogtam magam és átmentem máshová. Komolyan erre van szüksége bármelyik operátornak? Ügyfélmegtartás, ébresztő! Egy teljesen telített mobilpiacon már rég nem az új ügyfelek behúzása a cél, a meglévőket kellene megtartani, elégedett ügyfeleket kéne felmutatni, akik aztán rébeszélnek másokat is a váltásra.

Használt, 0 perces

Aki mobiltelefonos kereskedésben óhajt telefont vásárolni, azonnal szembesülni fog azzal, amit az emberek elsőre nem igazán értenek. A boltban ugyanis majdnem minden telefon mellé az van írva, hogy „használt, 0 perces“. Hogy lehet valami használt, ha 0 percnyi beszélgetés van benne? Kivették a dobozból és teniszeztek vele?

Nem, a lényeg a magyar adózási szabályokban keresendő. Létezik ugyanis egy jogszabály, amely az úgynevezett különbözeti adózásról szól. Eszerint a használt műszaki cikkek adás-vétele kapcsán a kereskedő az árkülönbözet után fizeti az áruforgalmi adót (20%), tehát kvázi a nyereség után adózik. Használt műszaki cikk pedig úgy keletkezik, hogy azt mondjuk rá, hogy használt, illetve magánszemélytől vásároltuk, s erről adás-vételi szerződés születik.

Magyarországon a mi információink szerint két nagyker van, amely szürkeimporttal hoz be az országba telefonokat. Egyrészt a távol-keletről (Hong-Kong), másrészt nyugati országokból (német, olasz és brit eredetű a legtöbb ilyen készülék) származnak ezek az eszközök, a két nagyker pedig magánszemélyként adja tovább a GSM kereskedéseknek a készülékeket. Innentől kezdve ezek papíron használt, igazából azonban bontatlan telefonok.

Számlát és garanciát azonban ezekhez is kötelező biztosítani. A számla egyszerű: ha a vásárló kéri, akkor 0%, illetve 25% áfával is kapható, de utóbbi esetben ennyivel növekszik is az ár. A garancia viszont valamelyest független attól, hogy az adott készülék teljesen hivatalos csatornákon, vagy a magánszemélyes módon került az üzletbe. Van magyar garanciás telefon, ami itthon a gyártó bármely szervizpontjában jogosult a javításra és van úgynevezett bolti garancia, amit az adott üzlet vállal, ha meghibásodás történik, akkor az ügyfél csak az adott boltban tudja érvényesíteni. Éppen ezért fontos, hogy olyan üzletet válasszunk az ilyen jellegű beszerzésekhez, amelyről tudjuk, hogy megbízható, több éve létezik.

Nagyon fontos azt tudnunk, hogy ha egy termékre hivatalos, magyar garancia jár, akkor is leadható javításra az értékesítés helyén. Tehát egy GSM kereskedés nem küldheti tovább az ügyfelet az adott gyártó márkaboltjába, neki is kutya kötelessége bevenni a meghibásodott telefont és saját költségére, saját hatáskörében intézkedni.

Márkakereskedések, terméktámogatás

A nagyobb gyártók rendelkeznek hivatalos márkaboltokkal. A Nokia, a Samsung, Sony Ericsson, a Motorola és az LG is fenntart üzletet, amely természetesen kártyafüggetlen, hivatalos magyar garanciás, új, bontatlan telefonokat árul. Mivel azonban ők nem „trükköznek“ a különbözeti adózással (ami egy teljesen legális kiskapu egyébként), ezért ezeken a helyeken általában drágábbak (egy áfányival legalábbis) a telefonok.

Cserébe az alkalmazottak felkészültebbek, a boltok általában fényűzőbbek, az ügyfelek minden segítséget megkapnak, ezek tekinthetőek prémium vásárlási pontoknak. A nagy gyártók általában disztribútorokkal is szerződnek. Ezek olyan cégek, akik a független piacon terítik a telefonokat, sok esetben tudnak versenyezni árban a „magánszemélyes nagykerekkel“, illetve rengetegszer hamarabb tudják szállítani az újdonságokat is. Ráadásul ebben az esetben ezek a termékek hivatalos, magyar garanciával rendelkeznek.

Az, hogy a vásárló végül milyen módon jutott hozzá a telefonhoz, a garanciát ugyan befolyásolhatja, de a támogatást (support) aligha. Ha valaki egy tetszőleges gyártó telefonjával rendelkezik, s a használat kapcsán kérdése van, akkor bátran fordulhat a magyar gyártói képviseletek által üzemeltetett ügyfélszolgálathoz. Itt ugyanis nincs megkülönböztetés, egy gyártónak minden ügyfél ugyanúgy számít, akkor is, ha a készülékhez félhivatalos csatornákon jutott hozzá. Ha megfelelő segítséget kap, akkor elégedett lesz, s legközelebb nem kizárt, hogy márkaboltban, vagy szolgáltatón keresztül vásárolja meg ugyanilyen márkájú következő telefonját.

Érdekes a szolgáltatói ügyfélszolgálatok helyzete is. Elvileg az operátor által nem forgalmazott telefonok kapcsán nem feltétlenül várhatjuk el, hogy a cég segítsen ügyes-bajos kérdéseinkben. De rögtön fordul a kocka, ha azért van a szolgáltatói ügyfélszolgálat tanácsaira szükségünk, mert valami olyan funkciót szeretnénk igénybe venni a készülékünkön, ami az operátornak is bevételt hoz. Tipikusan ilyen az internetkapcsolat, az MMS, vagy a letöltések terepe, itt elvileg az operátor is minden tőle telhetőt meg kell tegyen, hogy ügyfelének akármilyen telefonja is van, igénybe tudja venni a szolgáltatást.

Tényleg használt telefonok

A használt mobilok (nem a 0 perces, hanem a valóban használt) piaca évek óta virágzik. A mobiltelefonok olyan termékek, amelyek még a műszaki berendezések között is kiemelkedően gyorsan vesztik el értéküket. Egy két-három éves csúcsmodell ma már árának csak töredékét éri, egyrészt azért, mert a technológia még mindig nagyon gyorsan fejlődik, másrészt pedig azért, mert a telefonokon igencsak meglátszik az aktív használat.

Ha nem új telefont vennénk, hanem a használt piacról választunk, akkor körültekintően kell eljárjunk. Ha internetes apróhirdetéseket bújunk, akkor fontos megfogadni az ilyenkor ismert figyelmeztetéseket, nem véletlenül írjuk ki pirossal mi sem a hardverapro.hu-n, hogy pénzt előre ne utaljunk. Ha az üzlet létrejön, akkor is vannak dolgok, amikről mobiltelefonok esetén külön érdemes meggyőződni.

Fontos, hogy az eladó tudja igazolni azt, hogy a telefon legálisan került hozzá. Adás-vételi szerződés, számla abszolút megfelelő erre, de fontos, hogy a papírokon szereplő IMEI szám stimmeljen a készülék tényleges azonosítójával. Az IMEI minden mobiltelefonon szereplő, egyedi, 15 karakteres számsor, amelyet alapállapotban a telefon menüjéből a *#06# kódsorozattal elővarázsolhatunk.

Mindenképpen próbáljuk ki azzal a SIM kártyával a telefont, amelyikkel használni kívánjuk. Ha hálózati kódot (network code) kér a telefon, akkor nem független. Ha biztonsági kódot kér, az bizonyos modelleknél normális, de az eladónak tudnia kell a kódot, vagy a készülék használati utasításában szereplő alapkód használandó. Ha a telefon azt írja ki, hogy zárolva, illetve ennek szinonímáit, s nem lép fel hálózatra, valamint nem ajánl fel kód bevitelére felületet, akkor a készülék IMEI száma tiltott. Ennek legtöbbször lopás az oka, azt a telefont semmiképpen se vásároljuk meg. Ezt követően egy gyors hangpróba fontos, hívjunk fel valakit, aki ráér, kérdezzük meg, hogy jól hall-e bennünket, illetve mi is jól halljuk-e őt. Ezzel a végfok problémák, a hangszóró és a mikrofon problémái kiderülhetnek. Figyeljük meg, hogy hívás előtt hogyan állt az akkumulátor töltöttségének visszajelzője, s hogy egy hívás alatt történt-e szignifikáns változás. Ha igen, akkor a telep lassan kuka, mindenképpen kalkulálnunk kell egy új akksi megvételével.

Az árakra itt csak és kizárólag a piac van hatással. Egy-egy készüléktípus használt ára elég jól meghatározható az internetes adás-vételi oldalakon böngészve. Ha az ár kiugróan alacsony, akkor gyanús, ha magas, akkor két dolog jöhet szóba. Vagy egy valóban megkímélt, gondosan karbantartott, esetleg speciális extrákkal, vagy sok tartozékkal ellátott telefon hirdetésébe botlottunk, vagy esetleg csak az eladó fél nem kellően tájékozott és abból indul ki, hogy ő mennyiért vette a telefont. GSM üzletbe csak akkor érdemes beadni a készüléket, ha gyorsan akarunk tőle megszabadulni, vagy már nagyon nem tudjuk eladni. Ezeken a helyeken ugyanis áron alul veszik be a telefonokat, hiszen a kereskedő is akar rajta keresni némi pénzt.

Konklúzió

A fentiekből talán már látszik, hogy a mobilpiacon levő hazai árak sok összetevősek. És akkor még nem is esett arról szó, hogy ami külföldön esetleg X euró, az itthon nem okvetlenül a forintra átszámított árába fog kerülni. A vámmal és az áfával ugyanis sajnos számolni kell, mindkettő elég jelentős tétel. Épp ezért jó, hogy Nokia gyár van hazánkban is, de a több gyártónak bedolgozó Flextronics üzemből is gyakran kerülnek ki olyan mobilok, amelyek nem hagyják el az országot, hanem itthon találnak gazdára.

Tény azonban, hogy a nagy gyártók is egyre inkább arra törekszenek, hogy a gyártási költségeket lefaragják. Ezt pedig kínai termeléssel oldják meg legtöbbször, európai országokban szinte már csak az összeszerelést végzik.

A hazai árakat tehát sokminden befolyásolja. A magas adók, a profitéhes szolgáltatók és a nem kellően alapos szabályozás mind-mind hozzáteszi a maga részét. És hozzátesszük mi is, állampolgárok. Nem várható, hogy ez a helyzet a közeljövőben gyökeresen megváltozna, sőt. A szolgáltatói készülékárak várhatóan magasabbak lesznek, ha pedig a különbözeti adózás lehetőségét az állam korlátozza, akkor a sarki GSM üzletben is ugranak egyet az árak.

Mit tegyünk, ha ennek ellenére olcsón szeretnénk telefont? Nagyjából semmit, törődjünk bele, a mobilkészülékek árai itthon magasak. Azt tanácsoljuk, hogy az esetleges vásárlás előtt jól nézzünk körbe, s találjuk meg az igényeink és pénztárcánknak egyaránt megfelelő mobilt. Ha jól választunk, akkor évekig nem kell majd lecserélnünk – a legtöbb pénzt így takaríthatjuk meg.

Bog