Kamera, video, audio

A hátlapi kamera a Samsung 13 megapixeles, 4:3-as képarányhoz méretezett szenzorát használja, állóképek esetén a maximális felbontása 4192 x 3104 pixel, természetesen autofókusz tartozik hozzá, működését pedig kéttónusú, dupla ledes villanó segíti, ami nagyon jó színhőmérséklettel bír, de a fénye nem kiemelkedően erős. A szoftver elég jól végzi a dolgát, automata módban is elfogadható beállításokat ad meg, ezen kívül pedig kapcsolgathatjuk a HDR-t (automata mód nincs), az időzítőt, a képméretet, a vakut, a színhatást és a segédrácsot. Van manuális mód is, ahol állíthatjuk a zársebességet (maximum 10 másodperc), az érzékenységet (ISO 100-1600), az expozíció-korrekciót és a fókuszt (mikroszkóp-végtelen) is. Ezeken kívül van benne panoráma mód, lassított felvétel (VGA-ra csökkentett felbontással) és beépített QR-kód olvasó is.

Az m2 note az árkategóriáján belül igazán büszke lehet a kamerájára, hiszen viszonylag jó részletességgel és dinamikatartománnyal, aránylag kevés zajjal képes megörökíteni a legfontosabb pillanatokat, makró módban már 3-4 centiméternyi tárgytávolságról éles képet ad vissza, ráadásul még gyenge fényviszonyok között is elég jó fotókat lőhetünk vele. Persze ha belenagyítunk a képekbe, akkor azért találunk hibát, az algoritmus némi összemosással próbálja elkendőzni a zajt, de ebben az árkategóriában még így is frankó a produkció. A színei lehetnének kicsit élénkebbek, főleg a beltéri alkotások esetén, a ledes vaku ilyenkor jó szolgálatot tesz, 2-3 méteren belül értékelhető fényt ad. Az első tesztfotó bekapcsolt HDR-rel készült, a többinél viszont nem használtuk ezt a módot. Videót 1080p-ben, maximum 30 fps sebességgel képes rögzíteni a ketyere, nappali tesztvideó ide kattintva, éjszakai pedig ide kattintva tekinthető meg.

A gyári videolejátszó maximum 1080p-s tartalmakkal képes boldogulni, de addig viszont elég széles a skála, támogatja az AC3 hangot, az mkv-val és DivX-szel sem gyűlt meg a baja, ráadásul hibátlanul kezelte a feliratokat és több hangsáv között is lehetett vele váltogatni. Ha viszonylag sűrűn tekerünk bele egy videóba, akkor lehet érezni, hogy a Full HD-val már megszenved a kütyü, 720p mellett viszont nem lehet okunk panaszra.

A gyári zenelejátszó egyszerűen teszi a dolgát, képes dalok, előadók, albumok és mappák szerint szűrni, megjeleníti, hogy milyen minőségűek a zenefájlaink, illetve van benne egy elég összetett hangszínszabály(o)zó, ami nem csak zenei stílushoz, hanem a fülhallgató típusához is képes beállítani a hangképet, bár itt még elég kevés eszközt találtunk. Ezeket a sémákat érdemes egyszer végighallhatni, sokan megtalálhatják vele a számukra ideális hangzásvilágot, de ha mindent kikapcsolunk, akkor is jól teljesít a kütyü, viszonylag kicsi alapzaj mellett képes szép magasakat leadni, előtérben lévő, hangsúlyos közepekkel, jó vokállal és telt, de kontrollált mélyekkel. Az erősítése dinamikatartománya füllel hallhatóan lehetne jobb, élénkségén és részletezőképességén is sokat lehetne csiszolni, a kategóriájában viszont abszolút helytálló a produkció.

Az audio méréseink során sem derült ki nagy hiányosság, a hallható tartományban szinte teljesen egyenletes frekvenciatartománnyal, átlagos mennyiségű zajjal és viszonylag kevés torzítással találtuk szembe magunkat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!